Agrárkutatásokkal a biológiai sokszínűségért

 Az elmúlt évtizedekben a gazdaságilag fejlett országokban számos helyen drasztikus csökkenés figyelhető meg a beporzók egyed- és fajszámában, valamint az ízeltlábúak úgynevezett biomassza-mennyiségében, azaz tömegességében. Magyarországon az Erdészeti Tudományos Intézet 1962 óta működteti fénycsapda-hálózatát. Publikációjukban hét fénycsapda fogási adatait elemezték 1962-től 2009-ig, és megállapították, hogy bár a nagylepke-együttesek egyedszámának alakulásában összességében nem jelentkezik a csökkenő trend, a fajgazdagságot illetően azonban annál inkább: évtizedenként hozzávetőleg 20 fajjal szegényedik a befogott minta.

A HUN-REN Növényvédelmi Kutatóintézetében folytatott vizsgálat szerint az általuk monitorozott lucernaföld és közvetlen szegélyének póknépessége 23 év alatt 40-60 százalékkal csökkent. A pókok biológiai sokféleségének vizsgálatára a kiskertekben az ÖMKi is indított egy közösségi, ún. citizen science kutatást: önkéntes résztvevők bevonásával mérték fel tavaly tavasztól őszig a hazai kertek póknépességét. Eredményeikből kitűnik, hogy az intenzívebb, kémiai anyagokat használó kertművelés alacsonyabb pókfajszámmal párosul. A leburkolt felületek arányával pedig úgyszintén csökken a pókdiverzitás.

Milyen problémákkal jár, ha kevesebb az ízeltlábú?

Az ízeltlábúak csökkenésével veszélybe kerülhetnek más, ízeltlábúakkal táplálkozó állatok, mint például a hüllők, kétéltűek, vagy éppen számos madárfaj. Az elmúlt évtizedben részben az ízeltlábúak egyedszámának megcsappanása áll például a fecskék számában bekövetkezett drasztikus csökkenés mögött. Kísérletes körülmények között kimutatható az is, ha egy adott ökoszisztémában csökken az ízeltlábúak biomasszája, az csökkentheti az ún. ökoszisztéma-szolgáltatások mértékét, például bizonyos kártevők túlszaporodásának korlátozását, vagy egyes lebontó folyamatok sikeres megvalósulását. 

Az ízeltlábú-biomassza csökkenéséért legnagyobb mértékben az éghajlatváltozás és az intenzív mezőgazdasági termelés tehető felelőssé. Habár a klímán egy emberként keveset tudunk változtatni, megvan a lehetőségünk, hogy termőföldünket fenntarthatóbb módon műveljük (és ezzel egyúttal a klímaváltozás ellen is hassunk). Virágos évelők sorköztakaró növényként való alkalmazásával élőhelyfoltokat tudunk létrehozni az ember által átalakított tájban, mely élőhelyfoltok egyes fajok számára menedékként, más fajok számára az élőhelyeik közötti zöld folyosóként szolgálhatnak.

Az ízeltlábúak között és a rájuk épülő táplálékhálóban számos olyan faj található, melyek közel nélkülözhetetlen ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak, például beporzó, lebontó vagy hasznos ragadozó tevékenységüknél fogva. Számos tanulmány mutatta már ki a különböző élőhelyfoltok – mint például a sorköztakaró növényzet – kedvező hatását a területre jellemző ízeltlábú-együttes minőségi és mennyiségi összetételére nézve. A sorközvetések, mint hasznos élőhelyfoltok növelni tudják az ültetvényekben kialakuló ízeltlábúak faj- és egyedszámát, melyből természetvédelmi, de növényvédelmi, növényegészségügyi szempontból is profitálhat a gazda.

Nélkülözhetetlen, szorgalmas beporzók

A beporzók eltűnésével számos növényfaj termesztése szinte egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen lenne megoldható. Magyarországon a háziméh mellett hat családban, összesen közel 700 vadméhfaj fordul elő, melyek többsége aktív beporzó tevékenységet is végez. Az egyes vadméhfajok általában más és más növényfajhoz, vagy növényfajok csoportjához kötődnek, így nem ugyanolyan hatékonysággal poroznak be minden növényt. 

Jó tudni azonban, hogy a vadméhfajokon kívül számos más rovar is végez beporzást. Még a hártyásszárnyúak rendjén belül is, ahová a méhek is tartoznak, szép számmal akad más beporzó. Ugyanakkor más rovarcsoportoktól sem idegen az áldásos beporzó tevékenység: a zengőlegyek, a lepkék, egyes viráglátogató bogarak, sőt, még a hangyák is képesek a beporzásra. Míg például a méhek csak nappal látogatják a virágokat, ne gondoljuk, hogy beporzás kizárólag nappal történik! Valójában az éj leple alatt számos bagolylepke és egyéb éjszaka aktív ízeltlábú végez nagyon fontos beporzó tevékenységet.

Mit mutatnak az ÖMKi kutatási eredményei?

A biodiverzitás növelésére és a termőföld használatának fenntarthatóbbá tételére kifejezetten alkalmas agroökológiai praktika, amikor a szőlő- és gyümölcsültetvények sorközeibe honos vadvirágokból álló talajtakaró aljnövényzetet telepítenek a gazdák.

„Az élőhelyek sokszínűbbé tétele közismerten fokozza a természet hozzájárulását a sikeres mezőgazdasági termeléshez, azonban a hazai szőlőművelés és gyümölcstermesztés gyakorlatában csak most számszerűsítjük ezeket a hatásokat. Abban bízunk, hogy eredményeink és a kutatásban részt vevő gazdálkodók tapasztalatai elősegítik, hogy az állandó növénytakarás a sorközökben minél szélesebb körben a termesztéstechnológia szerves részévé váljon.” – mondta el Dr. Drexler Dóra, az ÖMKi ügyvezetője.

„Kutatóink arra is keresik a választ, hogy milyen fajösszetételű sorközvetésekkel lehet a leghatékonyabban segíteni a talajvédelmet, a vízmegtartást és a hasznos ízeltlábúakat a szőlőültetvényekben, kifejezetten a mai, egyre szélsőségesebb időjárási körülmények között.” - utalt a kutatás célkitűzéseire a szakember.

Az ÖMKi kutatói az elmúlt években (2021-2023) összesen hat helyszínen – három Eger környéki és három Tokaj környéki szőlőben – értékelték a 6 (ÖMKi Élő Sorköz) és 19 növényfajt tartalmazó magkeverékből létrehozott sorköztakaró sávok teljesítményét, összevetve spontán vegetációt tartalmazó (kontroll) sorközökkel. Olyan hasznos ízeltlábúakat felvételeztek, mint a katicabogarak, zengőlegyek, pókok, parazitoid darazsak, házi méhek és vadméhek. A kártevők közül pedig elsősorban az amerikai szőlőkabóca állományát mérték fel a szőlőtőkéken.

Mind a három évben a hatfajos kezelésben volt a ragadozó ízeltlábúak egyedszáma a legnagyobb. A zengőlegyek például átlagosan közel dupla akkora egyedszámban fordultak elő ezekben a sorközökben. 2023-ban a szőlő lombozatán az amerikai szőlőkabóca egyedszáma a hatfajos kezelésben volt a legkisebb, ezzel párhuzamosan az egyéb kabócák egyedszáma a virágos (6 és 19 fajos) sorközökben szignifikánsan kisebb volt, mint a kontroll sorközökben. Ugyanakkor a lombozatlakó pókok számában nem volt különbség a különbözően kezelt sorközök között.

A méhek szempontjából a júniusban elvégzett felvételezések bizonyultak a legmeghatározóbbnak, ugyanis összességében ebben a hónapban kiemelkedően magas volt az egyedszámuk. Az ekkor megfigyelt méhek közel 77%-a volt háziméh, és csupán 23%-a vadméh.  A 2023-ban a 6 és 19 fajos sorközökben a házi- és vadméhek egyedszáma többszöröse (három-ötszöröse) volt a kontroll sorközökben megfigyelt egyedszámnak, emellett a vetett sorközökben a vadméhek nagyobb fajszámban is voltak jelen.

„Az előzetes eredményekből jól látható, hogy virágos növények sorközvetésével eredményesen növelhető a hasznos ízeltlábúak egyedszáma.” – összegezte az eredményeket Dr. Mezőfi László, az ÖMKi projektvezető kutatója.

„A szőlő esetében a beporzók támogatásának inkább természetvédelmi és a fajokat megőrző ökológiai jelentősége van, hiszen a szőlő beporzásában a rovaroknak kicsi a szerepe. Azonban a rovarok beporzó tevékenységére jobban támaszkodó gyümölcsfajoknál sokkal inkább felértékelődhet a virágos sorköztakaró aljnövényzet funkciója: például az alma esetében a vadméhek fajgazdagságának növekedésével nő a megporzás sikere is, ami akár termésmennyiség-növekményben is megmutatkozhat.” - utalt a virágos sorközvetések mezőgazdasági perspektívájára a szakember.

Fontos azonban tudatosítani a termelőkkel azt is, hogy a virágos sorköztakarás alkalmazásakor a növényvédelmi beavatkozásokat is „beporzóbaráttá” kell alakítani. A rovarölőszeres kezelésekkel ugyanis pont az ellenkezőjét érnénk el annak, amit szeretnénk. A sokfajú, évelő talajtakaró növényzet alkalmazása így válik belépővé a fenntartható szőlőművelés teljes rendszere felé.