Az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelem új irányai
A nemzetközi konzorciumban az európai országokat – köztük Magyarországot, Franciaországot és Hollandiát – Kanada, Szenegál és a Fülöp-szigetek együttműködése egészítette ki, a cél pedig az volt, hogy különböző adatforrásokra és elemzésekre támaszkodva felmérjék: a humán, az állat- és a környezetegészségügy mennyire képes összehangoltan fellépni az antibiotikum-használat racionalizálásáért.
Az antimikrobiális rezisztencia (AMR) azt jelenti, hogy egyes kórokozók – például baktériumok – ellenállóvá válnak az ellenük használt gyógyszerekkel szemben. Ilyenkor előfordulhat, hogy egy korábban hatásos antibiotikum már nem pusztítja el a baktériumot, ezért a kezelés kevésbé eredményes, vagy akár hatástalan. Az AMR probléma egyik fő mozgatórugója a nem megfelelő antibiotikum-használat.
Mivel az AMR nem csak a humán egészségügyet érinti, hanem az állat-, növény-, és a környezetegészségügyet is, így az egyes szektorok közötti koordinációra, az AMR elleni küzdelem összehangolására van szükség. Ezt célozza az „Egy Egészség” megközelítés, amely a szektorokon átívelő, összehangolt együttműködésen alapul. A most záruló nemzetközi projekt fő célja az volt, hogy különböző adatforrások és elemzési módszerek segítségével értékelje az „Egy Egészség” megközelítés alkalmazását az egyes országokban.
A nemzetközi kooperáción alapuló kutatásokon kívül a magyar munkacsoport a hazai helyzet elemzésére kiterjedt dokumentumanalízist végzett és mindhárom szektor képviselőivel számos mélyinterjút készített. Az előzetes eredmények birtokában elmondható, hogy az „Egy Egészség” megközelítés, azaz a humán, az állat- és a környezetegészségügyi együttműködések hazánkban jellemzően még gyerekcipőben járnak, nem intézményesítettek.
A hazai állategészségügyi szektorban ugyanakkor komoly intézkedések történtek az antibiotikum-felhasználás racionalizálására, az AMR megfékezésére, s az intézkedések hatására az elmúlt években jelentősen csökkent az antibiotikum-alkalmazás az állattenyésztésben. A kutatás keretében több olyan tényezőt azonosítottak, amelyek segíthetnek a humán és a környezetegészségügyi szektort érintő antibiotikum-politikai intézkedések tervezésében.
