Bajban az európai nyugdíjrendszerek, a magyar nyugdíjrendszer is megremeg

Saját nyugdíjindexe (Allianz Pension Index, API) segítségével mérte fel immár harmadik alkalommal a világ 71 nyugdíjrendszerét az Allianz. A globális nyugdíjjelentés készítői felmérték az országok demográfiai és költségvetési helyzetét, vizsgálták a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát (beleértve a finanszírozást és a járulékfizetési időtartamokat), valamint a megfelelőségét, utóbbiba beleértve a rendszer lefedettségét és az általa biztosított nyugdíjszintet.

A nyugdíjrendszereken globálisan is nagy a reformnyomás

Az összesen negyven paraméterre kiterjedő analízissel megkapott súlyozott érték 1 és 7 pont között alakul. A skála alján nincs szükség reformokra, míg a magasabb értékek felé haladva egyre nagyobb az igény a beavatkozásra: a 7-es érték már akut reformszükségletet jelöl.

Az összes vizsgált nyugdíjrendszerre megkapott 3,7-es összpontszám erős reformnyomást mutat, ez ráadásul valamivel rosszabb a 2023-as jelentésben foglalt értéknél (3,6). Az egyes országok között ugyanakkor elég jelentős különbségek mutatkoznak. Az éllovas Dánia (2,3), őt kicsivel lemaradva követi Hollandia és Svédország 2,6-2,6 ponttal.

A nyugdíjjelentés készítői szerint a 3 alatti összpontszám kifejezetten kedvezőnek számít, a jó teljesítmény oka pedig az, hogy ezek az országok időben felkarolták a tőkefedezeti rendszereket, ezzel jelölve ki nyugdíjrendszerük fenntarthatóvá tételének irányát.

Első pillantásra talán meglepő módon Japánt találjuk a ranglista negyedik helyén (2,7 pont). Ennek magyarázata az, hogy a távol-keleti ország következetesen más megközelítést alkalmaz: a szigetországban a 65-70 évesek egyharmada munkában marad, így a tényleges nyugdíjkorhatár várhatóan 70 évre emelkedik az elkövetkező években.

Reformszükségletek

A messze legnagyobb csoportot a 4-es összpontszám feletti országok alkotják, ahol sürgős reformokat igényel a nyugdíjrendszerek védelme, főként a demográfiai változások hatásaival szembeni fellépés elkerülhetetlensége miatt.

Ebbe a kategóriába olyan fejlődő országok is beletartoznak (például Malajzia, Kolumbia és Nigéria), amelyekben nem a nyugdíjrendszer kialakítása okoz problémákat, hanem annak korlátozott hatóköre. Leginkább az, hogy az informálisan foglalkoztatottak körében a biztosítással nem rendelkezők aránya általában meghaladja az 50 százalékot. Ezért ezekben az országokban első körben mélyreható munkaerőpiaci reformok kellenek annak elkerüléséhez, hogy maga a nyugdíjrendszer váljon a társadalmi egyenlőtlenségeket fokozó tényezővé.

Kevésbé akut, de elkerülhetetlen a nyugdíjrendszer reformja számos európai országban, köztük Németországban, Franciaországban és Olaszországban. Ezekre a felosztó-kirovó rendszer dominanciája a jellemző, miközben a finanszírozás fenntarthatóvá tételének irányába eddig csak óvatos lépéseket tettek. Ennek megfelelően egyre sürgetőbb a reformok iránti igény a társadalmak gyors elöregedése miatt.

A magyar helyzetre is az elöregedés hat a leginkább

A magyar nyugdíjrendszer 3,9-es összpontszámával az alsó középmezőnyben találtható. Európa többi országához hasonlóan nálunk is főként a demográfiai kilátások okozzák a legtöbb fejfájást. A nyugdíjjelentés megállapításai szerint az időskori eltartottsági ráta a következő 25 évben Magyarországon is 32-ről 47 százalékra emelkedik. A jelentés készítői szerint nálunk is érdemes átgondolni az idősebb munkavállalók munkaerőpiaci esélyeinek javítását, hiszen az ebbe a kategóriába tartozóknak Magyarországon is szűkösek a munkalehetőségei.

„Azok a generációk, amelyek Magyarországon az utóbbi időben érték el a nyugdíjas kort vagy a közeljövőben érnek el oda, még úgy szocializálódtak, hogy az állam gondoskodik mindenről, az egyénnek csak annyi a dolga, hogy dolgozzon és fizesse az adót.

Mára viszont már egyértelmű, hogy az aktív népesség egyre kevésbé lesz képes eltartani az idősebbeket, ezért egyre inkább szükség lesz arra, hogy mindenki előre gondolkodjon, és a megfelelő megtakarítás felépítésével gondoskodjon időskoráról” – hívja fel a figyelmet Nagy Zoltán, az Allianz Hungária Zrt. termékportfólió-menedzsment divíziójának vezetője.

A takarékoskodást ráadásul nem lehet elég korán kezdeni: már az X generáció tagjainak is nagyobb összegeket kell félretenniük ahhoz, hogy biztosítsák idős kori életszínvonalukat. Az Allianz nyugdíjjelentésének számításai szerint csak az euróövezetben évente átlagosan mintegy 350 milliárd euróval kevesebbet tesznek félre a fiatalabb generációk nyugdíjra a szükségesnél. Bár ez elsőre riasztóan magas szám, az elemzés szerint még ekkora kiesés is áthidalható lenne a megtakarítási ráta 25 százalékos emelkedésével.

Nagy Zoltán szerint a hazai adatok is azt mutatják, hogy későn kezdünk el takarékoskodni, hiszen a nyugdíjcélú megtakarítások tekintetében az önkéntes pénztárak biztosítási állományának 65 százaléka a 45 év feletti korosztályból kerül ki, és riasztóan alacsony, csupán 4 százalék azoknak az aránya, akik 30 éves koruk előtt elkezdik biztosítani öregkorukat.