Corvinus-kutatás a vezetői menekülésről: amikor sokk nélkül is érvényesül a sokkhatás

Xiaomeng Liu, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusának friss tanulmánya új fogalmat, a sokkelőrejelzést vezette be annak magyarázatára, hogy a potenciális zavarok előrejelzése hogyan váltja ki a munkavállalók önkéntes távozását. A 2014 és 2021 közötti időszak adatait elemző tanulmány szerint, amikor az Egyesült Államok szankciókat vezet be, a külföldi igazgatók közelgő korlátozásoktól kezdenek tartani azokban a vállalatokban is, amelyeket nem érintik a retorziók. A jövőjük miatti bizonytalanságot és a karrierkockázatokat mérlegelve sokan önként előzetesen lemondanak, ahelyett, hogy megvárnák a közvetlen hatásokat.

Az ilyen, úgynevezett önkéntes fluktuációra jó példa, hogy a Japánban bekövetkezett fukusimai nukleáris baleset erőteljesen megnövelte a fluktuációt az Egyesült Államokban olyan cégeknél, amelyek atomerőművek közelében működnek. Az alkalmazottak baleseti kockázatot érzékeltek még azelőtt, hogy bármilyen incidens ténylegesen bekövetkezett volna náluk.

Milyen feltételek mellett érzékelnek a vállalatvezetők nagyobb kockázatot?

A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy az állami tulajdonú kínai vállalatok külföldi igazgatói nagyobb valószínűséggel érzik úgy, hogy a jövőben szankciók célpontjává válnak. Nagyobb valószínűséggel hagyják el pozíciójukat, miután tanúi voltak a hasonló cégekkel szemben bevezetett szankcióknak. Vagyis a geopolitikai nyomás közvetve átformálhatja a kínai vállalati stratégiákat azáltal, hogy befolyásolja a külföldi tehetségek karrierdöntéseit. 

Ezzel szemben azok a külföldi igazgatók, akik kevesebb évre terveznek előre – például a nyugdíj előtt állók – kevésbé hajlamosak távozni. Mivel ők nagyobb értéket tulajdonítanak a jelenlegi karrierjükből következő előnyöknek, a kockázatok ellenére is nagyobb valószínűséggel maradnak.

Fontosak a személyes benyomások

A vállalkozások számára a tanulmány kiemeli, hogy geopolitikai feszültségek idején fontos újragondolni a tehetségek toborzási és megtartási stratégiáit. Az akadémiai közösség számára a Corvinus tanulmánya új megközelítést kínál annak megértéséhez, hogy miért hagyják el az egyének a szervezeteket még azelőtt, hogy a válságok ténylegesen bekövetkeznének. Az eddigi szakirodalom ugyanis elsősorban a sokkhatásokat tekintette a fluktuáció közvetlen kiváltó okának, ez a tanulmány viszont rámutat: az egyének előre érzékelik a lehetséges zavarokat külső jelek alapján, például amikor szankciók érik versenytársaikat. 

A kutatás azt is hangsúlyozza, hogy a kockázatok személyes értelmezése – amelyet olyan tényezők alakítanak, mint az állami tulajdon vagy a karrierkilátások – befolyásolja a proaktív távozási döntéseket. Ezzel a tanulmány nemcsak a – közvetlen sokkhatásokra adott reakciókon túlmutató – önkéntes fluktuáció megértését mélyíti, hanem a fluktuációkutatást is gazdagítja.