Egyre többen készítenek végrendeletet: már minden kilencedik hagyatékot az elhunyt végakarata szerint osztanak el

Egyre gyakrabban osztják el egy elhunyt örökségét saját végakarata szerint. Bár a hagyatéki eljárások nagy többségében még mindig a törvény alapján határozzák meg, hogy ki és mit örököl, folyamatosan nő a végrendeleti öröklések aránya, tavaly meghaladta a tíz száz százalékot.

Kétféle öröklési mód van Magyarországon: alapesetben a törvény határozza meg, ki és mennyit örököl. Aki viszont másképp szeretné elosztani a vagyonát, az végrendeletet készíthet vagy öröklési szerződést köthet, és másokra hagyhatja, amit életében gyűjtött, vagy úgy is dönthet, hogy a törvényes örökösei között osztja fel, de a jogszabálytól eltérő módon.

Megváltozott családi viszonyok és a vagyonosodás a fő ok

A végrendelkezési kedv növekedésének egyik oka az, hogy az elmúlt évtizedekben átalakult a vagyoni struktúra Magyarországon, vagyonosabbak lettek az emberek, már nemcsak egy ingatlannal, hanem befektetési célból vett lakásokkal, nyaralókkal, autóval, bank- és értékpapírszámlákkal is rendelkeznek. Megerősödött a középosztály és létrejött egy jelentős vállalkozói réteg, amelynek tagjai már sokszor előre, tudatosan megtervezik vagyonuk átörökítését. 

Emellett megváltoztak a családi viszonyok is, sok a mozaikcsalád és az élettársi kapcsolatban élők száma is jelentősen megnőtt. „A napjainkra létrejött sokféle családmodellben nem lehet mindenkinek egyformán megfelelő törvényes öröklési rendet kialakítani. Ezért vált népszerűvé a végrendelet, hiszen így az örökhagyók maguk határozhatják meg a vagyonuk sorsát. Ezzel nemcsak saját akaratuk szerint döntenek mindarról, amit életük során összegyűjtöttek, hanem családi vitákat is meg tudnak előzni” – mondja Tóth Ádám. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke hozzátette, a közjegyző előtt tett közvégrendeletek növekvő száma is a tudatosságot jelzi, mert az emberek biztosak szeretnének lenni abban, hogy a végakaratuk ténylegesen érvényesül.

Az élettársaknak „kötelező” a végrendelet

Az élettársak csak végrendelettel tudnak gondoskodni párjukról a haláluk után, a törvényes öröklés rendje szerint ugyanis semmit sem örökölnek egymás után. A túlélő élettársat a közösen lakott ingatlanon a házastárssal ellentétben törvényes öröklés jogcímén még haszonélvezeti jog sem illeti meg. Ha az ingatlan kizárólag az elhunyt élettárs tulajdonában állt, a túlélő fél lakhatása is veszélybe kerülhet.

Szintén gyakran végrendelkeznek a nem az első házasságban élő szülők. Különösen akkor, ha korábbi kapcsolatukból is született gyermekük, és a házaspárnak igénye, hogy a nem közös gyermekeik egyforma részhez jussanak a közös vagyonból. Ha a törvényi szabályokra bíznák az öröklést, akkor kevesebbet örökölne annak a gyermeke, aki hamarabb hal meg. Ilyenkor ugyanis a túlélő házastárs is örököl, az ő halála után viszont a volt házastársa korábbi kapcsolatából származó gyermek nem válik örökössé. 

Gyakori a közjegyzők tapasztalata szerint, hogy olyanok végrendelkeznek, akik életükben egyik vagy másik gyereküknek nagyobb ajándékot adtak, például egy lakást vagy autót, mert szüksége volt rá, a végrendelettel viszont a másik gyermekükre szeretnének többet hagyni.

A végrendelkezési szabadság ugyanakkor nem korlátlan: az örökhagyó leszármazóját, házastársát és szülőjét a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén kötelesrész illetheti meg akkor is, ha a végrendelet alapján nem részesülnek az örökségből. A kötelesrész azonban nem jár automatikusan minden hozzátartozónak, és például érvényes kitagadás esetén sem illeti meg az érintettet.

Gyakran végrendelkeznek azok is, akiknek nincs örököse. A törvény szerint ilyenkor az önkormányzatra és az államra száll a vagyonuk, végintézkedéssel azonban felülírhatják a szabályt. Örökösként nemcsak természetes személyt – például ismerőst, szomszédot – nevezhetnek meg, hanem például alapítványt, egyesületet, egyházi vagy más jogi személyt is. Így a vagyon olyan célt szolgálhat, amely az örökhagyó számára az életében is fontos volt: a gyermekek támogatását, a betegellátást, az állatvédelmet, a tudományos kutatást vagy bármilyen más közhasznú ügyet.

Elég egy apró hiba az érvénytelenséghez

Annak ellenére, hogy egyre többen fordulnak közjegyzőhöz, még mindig sok az otthon készített végrendelet, amivel nemcsak az a baj, hogy gyakran nem kerülnek elő, hanem az is, hogy sokszor alaki vagy tartalmi hibák miatt érvénytelenek lesznek.

Noha végrendeletet lehet akár sajátkezűleg – az elejétől végéig kézzel írva is –, vagy géppel, tanúk előtt aláírva készíteni, érdemes közjegyző vagy hagyatéki ügyekben jártas ügyvéd segítségét igénybe venni. Egy végrendeletnek ugyanis szigorúak a formai és a tartalmi követelményei, a hibás végrendeleteket jellemzően megtámadják az örökösök.

A közjegyzői okiratba foglalt végrendelet közokiratnak minősül, amelyhez törvényben meghatározott bizonyító erő kapcsolódik. További előnye, hogy a közjegyző által készített közvégrendelet, valamint a közjegyzőnél letétbe helyezett magánvégrendelet adatai is bekerülnek a Végrendeletek Országos Nyilvántartásába (VONY). A hagyatéki eljárást lefolytató közjegyző köteles lekérdezni a nyilvántartást, így tudomást szerez az örökhagyó nyilvántartásba vett végintézkedéséről. 

A közjegyzőkről

A magyar közjegyzők évente 1,3 millió ügyben segítik országszerte az állampolgárokat és a vállalkozásokat jogi ügyeikben és a jogviták elkerülésében. Szakvizsgázott jogászként, független hatóságként, pártatlanul végzik a munkájukat, legfontosabb feladatuk a perek megelőzése, valamint olyan közokiratok, megállapodások készítése, mellyel a hozzájuk fordulók biztosíthatják jogügyleteiket. Szakterületük az öröklés, a házassági és élettársi vagyonjog, a különféle megállapodások és jognyilatkozatok készítése (ingatlanadásvétel, lakásbérlet, kölcsönszerződés stb.), a vagyontervezés, a ténytanúsítás és a követelések érvényesítése. A közjegyzők folytatják le az összes hagyatéki eljárást, évente mintegy 120-140 ezret, és évente körülbelül egymillió ügyben tehermentesítik a bíróságokat.