Elmaradt a téli feltöltődés: jelentős a talajok vízhiánya

„A legutóbbi elérhető adatok szerint az ország jelentős részében mindössze 60-70 százalékos a talajnedvesség a 0-100 centiméteres rétegben, noha ilyenkorra a talajfagyok és az átlagosnál csapadékosabbnak számító január hónap miatt gyakran eléri a 100 százalék közeli szintet is – mutat rá Polgárné Sarok Edit, az Agroinform.hu szakújságírója. – December vége óta az ország jelentős hányadán csak nagyon kevés csapadék hullott, az immár hetek óta tartó szokatlanul szeles időjárás tovább szárította a talajok felső rétegét. A főváros környékén, illetve az Alföld északi és nyugati részén a felső húsz centiméteres rétegben a talajnedvesség a kritikus 40 százalék közelébe, egyes helyeken az alá süllyedt.”

Bár az őszi vetések, mind a kalászosok, mind a repce egyelőre jó állapotban vannak, a talajok jelenlegi állapota miatt már egy rövidebb tavaszi aszály is érzékenyebb veszteségeket okozhat ezekben a kultúrákban is.

Csakis az öntözés a hosszú távú megoldás

A klímaváltozás láthatóan nem a jövő, hanem már a jelen problémája. Magyarország éghajlata a modellek szerint egyre melegebbé és szárazabbá válik, és noha a lehulló csapadék átlagos éves mennyisége csak kismértékben esik vissza, eloszlása a jelenleginél is jóval rapszodikusabb lesz, a hirtelen lehulló sok csapadék pedig elfolyik, így nem tud megfelelően hasznosulni. Az öntözés tehát egyre több helyen válik majd a termelés feltételévé.

Magyarországon tavaly 5 millió 49 ezer hektár mezőgazdasági területet műveltek (ennek 82 százaléka szántó), azonban mindössze 111 ezer hektáron öntöztek, ami alig több, mint a teljes terület 2 százaléka.

Szárazságtűrő fajták nemesítésével, valamint növénykultúra-váltással egy ideig lehet alkalmazkodni a változáshoz, az öntözhető területek nagyságának jelentős bővítése nélkül azonban a magyar mezőgazdaság jelenlegi termelési volumene hosszú távon nem lesz fenntartható.

Két pályázati forrás is igénybe vehető jelenleg öntözőrendszerek létesítésére: a még 2016-ban indult és jelenleg már mintegy 100 milliárd forintos keretösszeggel futó, a mezőgazdasági vízgazdálkodási ágazat fejlesztését célzó kiírás esetébena támogatási kérelmek benyújtására az aktuális feltételek alapján idén év végéig van lehetőség több határnappal is. A másik futó pályázat az öntözési közösségeket támogatja, és bár eredetileg tavaly lehetett rá pályázni, a benyújtási határidőket szintén idén december 30-ig meghosszabbították.

Öntözés – de hogyan?

Bár léteznek elérhető támogatások, az öntözési beruházások drágák és számos engedélyhez kötöttek. Ezért egy ilyen projekt nagyon alapos és a hosszú távú hatásokat is figyelembe vevő tervezést igényel.

Az egyik legfontosabb kérdés annak eldöntése, hogy az öntözés felszíni vagy felszín alatti vízből történjen. Sajnos sok esetben jelenleg az a gyakorlat, hogy a gazdálkodó első lépésben rögtön kutat fúrat, mivel azt tartja hozambiztos megoldásnak – ez a gyakorlat tavaly év eleje óta, amikortól a talajvizet kitermelő kutakat már engedélyeztetni nem, csupán a létesítését megelőzően bejelenteni és az öntözési szakigazgatási szervvel (Nemzeti Földügyi Központ) jóváhagyatni kell, még tovább gyorsult.

„A felszín alatti víz utánpótlódása azonban sokkal lassabb annál, mint amilyen ütemben kitermeljük, és ha egy határon felül aknázzuk ki, azaz túltermelünk belőle, a kutak gyorsan elapadhatnak, és egyre mélyebben található vízadó rétegeket kell igénybe venni – figyelmeztet Csiszár Endre hidrogeológus. – A fenntarthatóság érdekében, ha mód van rá, mindig a gyorsabb ütemben utánpótlódó felszíni vizeket kell öntözésre használni. Ehhez országos szinten a felszíni tározás feltételeinek megteremtése által a vizek helyben tartására és hasznosítására, illetve a öntözőcsatorna-rendszerek minél kiterjedtebb, összefüggő hálózatának kialakítására van szükség.”

Amennyiben hasznosíthetófelszíni vizek híján mégis kizárólag a kút fúrása a megoldás, azt minden esetben szakkivitelezővel kell megépíttetni, mert akár a kútszerkezet nem szakszerű kialakítása, akár a kútgépészet rossz megválasztása az ignybe vett vízkészletek komoly mennyiségi és minőségi problémáit okozhatják, illetőleg a vízkivételi mű gyors tönkrementelét eredményezhetik. A nem szakszerűen kialakított kutak emellett súlyos környezeti károkat is előidézhetnek, mivel azok a számos területen kedvezőtlen minőségű talajvizet közvetlenül az alsóbb, az emberi tevékenységből eredő szennyezőanyagokkal szemben védett rétegekbe juttathatják.

A talaj állapota is döntő tényező

Ám hiába áll rendelkezésre a legmodernebb, megfelelő hozammal bíró öntözőrendszer, ha a talaj szerkezete nem megfelelő. A mezőgazdasági területek mintegy 60 százalékának valamilyen mértékben leromlott a szerkezete, a tömörödött, biológiailag degradált talajok pedig sokkal kevesebb nedvességet képesek eltárolni. Kulcsfontosságú feladat tehát a talajok szerkezetének helyreállítása, amelyhez nem elegendő egy vagy akár néhány év parlagon hagyás, hanem aktív talajjavító eljárások alkalmazására is szükség van.