EPR-bevallások – nem éri meg trükközni
Az EPR, azaz a kiterjesztett gyártói felelősség jegyében megfizetendő díj egy minden szempontból új „állatfaj” a közteher jellegű befizetések rendszerében: azt kötelező megfizetni, mégsem minősül adónak; a díjat egy piaci magánszereplő szedi be, ennek menetét mégis egy erre kijelölt állami hatóság ellenőrzi. Emiatt aztán számtalan bizonytalanság és jogértelmezési kérdés jellemzi az új szabályozás bevezetését, amelyeknek az első, október 20-án esedékes adatszolgáltatása bizonyosan sok fejtörést fog okozni. Ehhez kapcsolódóan az egyik ilyen kérdéskör az ellenőrzés és a szankcionálás rendszere: ha az EPR nem adó, akkor ki és milyen módon fogja ellenőrizni a bevallások helyességét, a bevallások alapján keletkező fizetések teljesítését, milyen eszközök állnak a rendelkezésre, és milyen szankciókra lehet számítani?
Hatóság VAN, de nem NAV
A jogszabály egyértelműen nevesíti az EPR-kötelezettségek teljesítését ellenőrző hatóságot: ez az Országos Hulladékgazdálkodási Hatóság, amely a Pest Vármegyei Kormányhivatal keretein belül működik. Mint minden hatóságnak, a Hulladékgazdálkodási Hatóságnak is számos ellenőrzési jogkör áll a rendelkezésre. Így sok egyéb között beléphet a díjfizetők létesítményeibe, iratokat és egyéb dokumentumokat kérhet be, továbbá adatigényléssel fordulhat az adóhatósághoz is.
„Ennél is fontosabb azonban, hogy az EPR-kötelezettségek teljesítésének ellenőrzéséhez, az EPR-alanyok ellenőrzésre történő kiválasztásához a hatóság alapjáraton is több forrásból fog adatokat kapni” – emeli ki Bereznai Henrik ügyvéd.
Így a hatóság a hatékony fellépéshez szükséges információk egy részét közvetlenül az adóhatóságtól fogja megkapni. Az adóhatóság ugyanis a környezetvédelmi termékdíj bevallások és a valós idejű online számlaadat-szolgáltatások révén olyan releváns információkkal rendelkezik, amelyeket automatikusan meg tud majd osztani a hatósággal. Ezek birtokában a hatóság előreláthatóan nagy hatékonysággal lesz képes fellépni a „bliccelőkkel” szemben.
Ezen túlmenően a hatóság adatokat fog kapni maguktól a vállalkozásoktól is, de ugyanígy a hatóság adatállományát fogja gazdagítani az EPR-rendszer központi szereplője, a MOHU Zrt. is (aki a vállalkozásoktól az EPR díjat beszedi). Ha mindez nem lenne elég, a MOHU Zrt.-vel szerződött alvállalkozók is kötelesek lesznek negyedévente adatot szolgáltatni a hatóság részére. Az adatszolgáltatások keretében az érintetteknek meg kell majd küldeniük a hatóság részére többek között az átvett, a gyűjtött vagy az előkezelt körforgásos termékekből származó hulladékok mennyiségét és azonosító kódszámát is.
„Az megint más kérdés, hogy rendelkezik-e a Hulladékgazdálkodási Hatóság az adatok feldolgozásához szükséges, megfelelő technikai infrastruktúrával, valamint a vizsgálatok elvégzéséhez szükséges személyzettel” – jelzi a Jalsovszky szakértője. Ugyanakkor – elnézve például az adóhatóság berkeiben csak az utóbbi időkben megvalósult IT-fejlesztéseket – feltételezhető, hogy előbb-utóbb a hulladékgazdálkodási szervezet is több adattal fog rendelkezni az egyes vállalkozásokról, mint amennyit a vállalkozások saját magukról nyilvántartásra érdemesnek találnának. Ne feledjük, a magyar hatóságok már széles körben élnek a „big data” adta lehetőségekkel!
Mi történik a bliccelőkkel?
Sokan még mindig nincsenek tisztában azzal, hogy ők maguk is az EPR hatálya alá tartoznak. De bizonyosan akadnak olyanok is, akik jobb tudomásuk ellenére tervezik elsunnyogni az EPR-re vonatkozó első bevallási-befizetési kötelezettségeket. Mire számíthatnak ők?
„Az ellenőrzések a kezdeti időszakban várhatóan a rendszert szándékosan megkerülő vállalkozások és az általuk elkövetett jogszabálysértések feltárására és azonosítására, ezzel összefüggésben pedig a jogsértő vállalkozók jogkövetésének kikényszerítésére fognak irányulni.” – véli a Jalsovszky szakértője. Így az első hónapokban vélhetően csak kisebb hangsúlyt fog kapni a kötelezettségek teljesítésének teljeskörű, aprólékos vizsgálata. Ez ugyanakkor nem jelenti, hogy ne kellene komolyan venni a kötelezettségek megfelelő, legjobb tudásunk szerinti teljesítését.
Mulasztás vagy hibás teljesítés esetén vélhetően az elsődleges jogkövetkezmény a mulasztás pótlására vagy a hibás teljesítés korrigálására való felhívás lesz. Eredménytelen felhívás esetén – a jogsértés jellegétől függően – a hatóság mindaddig felfüggesztheti az adott körforgásos termék forgalomba helyezését, amíg a vállalkozó a regisztrációs vagy a fizetési kötelezettségének eleget nem tesz.
A fentiek mellett az is előfordulhat, hogy úszni fogunk a szemétben, mert az ún. koncessziós hulladékot a MOHU Zrt. koncessziós alvállalkozója vagy az adott regionális szerv regisztráció hiányában nem szállítja el.
Végezetül pedig felmerül természetszerűleg a bírságolás lehetősége is. Ebben a tekintetben még nincs tisztázva, hogy pontosan milyen összegben, milyen jogsértések esetén élhet a Hulladékgazdálkodási Hatóság a bírságolás lehetőségével, ugyanis erről az EPR-szabályozás nem rendelkezik, hanem utalást tesz az ágazati szabályokra. Éppen ezért az sem világos, hogy aki esetleg egy hét múlva nem teljesíti EPR bevallási kötelezettségét, az utólag milyen bírságtételre számíthat. Nem árt ezért kifejezetten óvatosnak lenni.
