Ezrek ünnepelték Stonehenge ősi köveinél a nyári napfordulót
A rendőrség által 6500 fősre becsült tömeg békésen, piknikhangulatban köszöntötte a hajnalt az év legrövidebb éjszakájának végén a Wiltshire megyei kopár fennsíkon.
Az összegyűlteknek ezúttal szerencséjük volt, mert bár felhős volt az ég, de éppen az égbolt keleti horizontján a napfelkelte idejére felszakadozott a felhőzet és láthatták az előbukkanó napot. A korábbi években sokszor bizonyult ünneprontónak a borult égbolt.
Az idei nyári napfordulóval viszont kánikulai nap kezdődött Angliában: a brit meteorológiai intézet előrejelzése szerint az ország déli térségében a napi csúcshőmérséklet elérheti a 34 fokot.
A napforduló köszöntése a London központjától 123 kilométerre délnyugatra fekvő Stonehenge mellett nem volt mindig olyan békés fesztivál, mint szombaton.
A rendszeres kultikus összejövetelek 1974-ben kezdődtek, amikor néhány százan a tiltás ellenére átmásztak a köveket akkor övező drótkerítésen, és többen közülük - a kitoloncolásukat elrendelő bírósági végzéssel is dacolva - hat hónapig, a decemberi téli napfordulóig a helyszínen maradtak.
Az 1980-as években rendszeresen zavargások robbantak ki a napforduló éjszakáján a tömeg és a rendőrök között. A legsúlyosabb összecsapás 1985-ben volt, amikor tucatnyian szenvedtek súlyos sérüléseket.
A hatóságok akkor 15 évre teljesen betiltották a júniusi napfordulós szertartásokat, és 6,5 kilométeres tilalmi övezetet jelöltek ki minden év június 21-én az ősi történelmi emlék körül. Az intézkedést csak 2000-ben vonták vissza.
Sokan azok közül, akik évről évre összegyűlnek a legalább ötezer évesnek gondolt, 20-25 tonnás kőtömbökből épített kultikus emlékműnél június 21-ének hajnalán, ezt abban a meggyőződésben teszik, hogy a koncentrikus sziklaköröket egy ősi napimádó szekta építette a nyári napforduló tiszteletére.
A szakértők ezt a lehetőséget sem zárják ki, de az utóbbi évek kutatásai feltárták, hogy Stonehenge valószínűleg nem egyszeri építkezés eredménye, hanem évszázadokon át folyamatosan bővítették, és biztos, hogy hosszú időn át temetkezési helyszínül és zarándokhelyként is szolgált.
