Felgyorsul vagy befékez a Forma-1 népszerűsége?
2021-ben a Forma-1 több mint másfél milliárd tévénézőt ültetett a képernyők elé világszerte, négy százalékkal többet, mint egy évvel korábban, de mi a helyzet itthon? Az elmúlt 25 évben közfinanszírozású és kereskedelmi televíziók egyaránt közvetítettek futamokat: 2001-ig az MTV1 és az MTV2, 2002–2011 között az RTL Klub, 2012–2014-ben ismét az M1, majd 2015-től az M4 Sport és a Duna TV. Amikor 2002-ben az RTL Klub átvette a közvetítéseket az MTV1-től, az átlagos nézőszám nagyjából harmadával bővült. 2011-et követően az RTL Klub már nem vásárolta meg a közvetítési jogokat, az átlagos nézőszám pedig két év alatt húsz százalékkal csökkent.
Az NMHH munkatársai a Nielsen Közönségmérés Kft. 1997–2022 közötti adatait vették alapul és ezek mentén vizsgálták meg, hogy milyen lehetséges okok vezethettek a közönség elvándorlásához. Összesen 458 futam, 32 futamgyőztes és 11 világbajnok került az NMHH mintájába, az elsődleges célcsoport pedig a 18–49 éves korosztály volt.
A közvetítések a kezdetektől töretlen népszerűségnek örvendtek egészen 2005-ig. Ebben az időszakban évenként átlagosan nyolc százalékkal nőtt a nézők száma mind a 18–49 éveseket, mind a nézőtábor egészét tekintve. A 2002-es csatornaváltás kifejezetten kedvező hatással volt a nézettségre, hiszen az RTL Klubra kerüléssel az F1 futamonkénti átlagos nézőszáma átlépte a milliós küszöböt. A nézettség ezekben az években érte el a csúcspontját, először 2004-ben, amit két évvel később, 2006-ban megismételt. A felívelés 2006 tájékán ért véget, innentől viszont a nézettség csökkenésének jelei mutatkoztak. Lényeges, hogy a nagyobb eséseket (pl. 2008, 2009, 2011, 2014–2019) nem követte hasonló mértékű visszaépülés, tehát az irány egyértelműen negatív maradt. 2021 hozta el a fordulat első jeleit, a nézőszám – mind a teljes népesség, mind a 18–49 évesek körében – növekedésnek indult, mi több, a bővülés 2022 első háromnegyed évében is folytatódott, így a nézettség visszatért a 2016-os szintre.
Az NMHH szakemberei szerint számtalan oka lehet annak, hogy a nézők miért (nem) nézik a száguldó cirkuszt. Ilyen például a narrátorok „nézettségvonzó képessége”, de az F1 különböző helyszínei sem egyformán népszerűek és izgalmasak. Mindössze két futam, a magyar és a brazil tűnnek ki a tömegből, ezzel szemben a japán, az abu dhabi és az osztrák futamok nem győzték meg a nézőket. A nézők elvándorlásának lehetséges okai lehetnek még: a versenyszabályok módosítása, a világbajnokok személye, de akár egy-egy versenyző győzelmi sorozata is befolyásolhatta a nézőszám alakulását. Szerencsére a halálos balesetek nézettségformáló hatását nem kellett mérni, mivel a vizsgált két és fél évtizedben egyetlen tragédia történt, a 2015-ös Japán Nagydíjon.
A magyar tévénézési szokások többé-kevésbé egybevágnak a nemzetközi trendekkel, az F1 nézettségének esése, majd lábadozása nem egyedüli magyar sajátosság. Minden bizonnyal több tényező együttes hatása érhető tetten a nézőszám hosszú éveken át tartó csökkenésében. Mind a csatornaváltások, mind a technikai, technológiai lehetőségek bővülése jelentősen hatottak – akár ellenkező előjellel – a nézőszám alakulására. Szintén befolyással lehettek a versenyszabályzat kiszámíthatatlan változásai, a versenynaptár összeállítása, de akár a távoli földrészeken rendezett futamok mind markánsabbá válása. Végül talán a legfontosabb: általános trend a nagyvilágban, miszerint a fiatalabb korosztályok mindinkább elfordulnak a hagyományos médiumoktól, így a televíziótól is, s ez az „utánpótlás” korosztály igencsak hiányzik a sportközvetítések során.
