Fellép a versenyhatóság a hazai fogyasztók és művészek érdekében
A nemzeti versenyhatóság 2016 végén írta elő az öt hazai közös jogkezelő szervezet (az Artisjus, az Előadóművészi Jogvédő Iroda (EJI), a Filmjus, a Hungart Egyesület és a MAHASZ) számára, hogy az ún. üreshordozói díjak – pl. a mobiltelefonok, memóriakártyák, merevlemezek és minden a vonatkozó jogdíjközleményben szereplő termék árába beépülő jogdíjátalány – meghatározásakor használjanak a korábbinál pontosabb módszertant. Az egyesületek ugyanis a dinamikusan változó piac – ahol pl. erőteljesen jelen vannak a streaming szolgáltatók is - ellenére nem követték elég szorosan a tartalomfogyasztási szokások változásait, piackutatásaik pedig több ponton aggályosak és pontatlanok voltak. A díjszámítási módszertan torzulásai miatt a díjakat végső soron megfizető fogyasztók, illetve a befizetésekből részesülő művészek érdekei egyaránt sérülhettek.
A GVH most lezárult utóvizsgálata feltárta, hogy a közös jogkezelők nem teljesítették megfelelően az előírt kötelezettségeket az üreshordozói díjszámítás precízebb alátámasztásáról. A szervezetek által készíttetett, a díj mértékét megalapozó kutatás ugyanis több szempontból is hibásnak és hiányosnak bizonyult, nem orvosolva még a versenyhatóság által korábban kifejezetten kiemelt problémákat sem – így többek között a reprezentativitás és a mintavételezés hiányosságait, illetve az adathordozók körének igazítását a dinamikusan változó fogyasztói szokásokhoz. Az egyesületek a felmérés reprezentativitásának hiányosságaival egyébként nem csupán a GVH felé vállalt kötelezettségeket sértették meg, hanem a közös jogkezeléséről szóló törvényt is, amely alapján a jogkezelőknek minden évben reprezentatív, átlátható felmérést kell végezniük a magánmásolási díjak megállapításához.
A GVH Versenytanácsa a kötelezettségszegés miatti bírság meghatározásakor figyelembe vette, hogy a jogkezelők – bár nem jártak el a kellő körültekintéssel – alapvetően megkíséreltek megfelelni az előírtaknak. A hatóság enyhítő körülményként tekintette az idő múlását (amelyben mindazonáltal közrejátszott az is, hogy az utóvizsgálatban érintett szervezetek 26 alkalommal, a felkért szakértők pedig további hatszor kértek határidő-hosszabbítást az eljárás során, a GVH így összességében több mint 1200(!) napot várt különféle adatközlésekre. Mindezek figyelembevételével az Artisjus 167 millió Ft, az EJI 22 millió Ft, a MAHASZ 16 millió Ft, a Filmjus 5 millió Ft, a Hungart pedig 400 ezer Ft bírságot kapott a jogsértésért (többségükben részletfizetési kedvezménnyel). Lényeges, hogy a versenyhatóság szankciója nem a művészek és előadók által kapott jogdíjakat csökkenti, hanem a jogkezelő szervezetek saját működési költségeit terheli. Ez bevételük több mint 15%-át, vagyis évente több mint 3,3 milliárd Ft-ot tesz ki a különböző befizetésekből. A GVH Versenytanácsának döntése a hazai fogyasztókat és művészeket védi, hiszen a pontosabb ÜHD díjmeghatározás alapvető érdeke minden érintett félnek, még az adathordozókat forgalomba hozó vállalkozásoknak is.
A GVH egyúttal ezúton is felhívja a figyelmet az ÜHD visszaigénylésének lehetőségére, amelyet az öt jogkezelő által 2016-ban vállalt kötelezettségek teremtettek meg, Hollandia után másodikként az Európai Unióban. A visszatérítést azon fogyasztók igényelhetik, akik a megvásárolt, üres adathordozóra nem másolnak jogdíjjal érintett műveket, hanem kizárólag saját tartalmaikat tárolják rajtuk. A díjak visszatérítésével kapcsolatos, részletes információk a szervezetek által – szintén a GVH eljárásában foglaltak alapján – létrehozott www.maganmasolasidij.hu honlapon érhetők el.
