Hagyományok és locsolkodás – mit jelentett régen a húsvét a magyar falvakban?
A locsolkodás eredete és jelentése
A legismertebb húsvéti hagyomány kétségkívül a locsolkodás. A népszokás szerint a fiúk húsvéthétfőn végiglátogatták a falu lányait, és kútvízzel vagy vödörrel „megöntözték” őket, hogy azok egészségesek és termékenyek maradjanak. A locsolás egyfajta megtisztulási rítus volt, mely a termékenységet, megújulást szimbolizálta – nem véletlenül esik húsvét a tavaszi időszakra.
A lányok cserébe piros tojással, később más színes, díszített tojásokkal kedveskedtek. Ezek a tojások sok esetben valódi műalkotások voltak: viaszolt, batikolt, karcolt
vagy berzselt technikával készültek.
Manapság a locsolkodás inkább kölnis formában történik, és már nem csak falvakban, hanem városokban is szokás – igaz, sokkal inkább játékos, mint rituális céllal.
Egyéb népszokások és hiedelmek
Zöldcsütörtökön sok helyen zöld zöldséget vagy spenótot ettek, hogy egészségesek legyenek az év során.
Nagyszombaton tűzszentelést tartottak: a hívek vittek haza a szentelt lángból, hogy a házat megvédje a bajtól.
Ételszentelés: a húsvéti reggeli előtt a sonkát, tojást, kalácsot a templomban megszenteltették.
Egyes vidékeken húsvéti játékokat is tartottak: tojásgurítás, tojáscsata, tojáspattintás – ezek mind a közösségi ünneplés részét képezték.
