Hiába fogadná el szinte minden bolt: 4,4%-nál tetőzhet a won-stabilcoin használata

A stabilcoinok egyik legnagyobb ígérete, hogy összekapcsolhatják a blokklánc-technológia gyorsaságát a hagyományos pénzek kiszámíthatóbb értékével. A dél-koreai wonhoz kötött digitális eszközök ezért logikus következő lépésnek tűnhetnek egy olyan országban, ahol fejlett a pénzügyi infrastruktúra, széles körben használnak mobilfizetési megoldásokat, és a szabályozók is aktívan vizsgálják a digitális pénzek jövőjét.

A Korea Institute of Finance elemzése azonban jóval visszafogottabb képet fest a lehetséges piaci áttörésről. A kutatás szerint még akkor is mindössze 4,4 százalék körül alakulhatna a wonfedezetű stabilcoin tényleges fizetési használata, ha a dél-koreai kereskedők 90 százaléka elfogadná azt.

Ez azt jelenti, hogy a szinte teljes körű kereskedői lefedettség ellenére száz vásárlóból várhatóan csak négy használna rendszeresen stabilcoint fizetésre. A tanulmány ezzel a digitális pénzügy egyik legfontosabb problémájára világít rá: a technológia elérhetősége és a valódi felhasználói aktivitás két teljesen különböző dolog.

A 90 százalékos elfogadás sem jelent tömeges használatot

A kutatás becslése szerint a 90 százalékos kereskedői elfogadottság nagyjából 18,5 százalékos felhasználói adaptációt eredményezne. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy körülbelül minden ötödik fogyasztó regisztrálna a rendszerbe, digitális tárcát hozna létre, vagy valamilyen formában birtokolna wonhoz kötött stabilcoint.

Első látásra ez kifejezetten kedvező eredménynek tűnhet. Egy közel húszszázalékos regisztrációs arány már jelentős felhasználói bázist teremtene, és komoly érdeklődést jelezne az új digitális fizetőeszköz iránt.

A problémát az jelenti, hogy a regisztráció nem válna automatikusan rendszeres fizetési aktivitássá. A tanulmány szerint a tényleges tranzakciós használat 4,4 százalékra esne vissza. Vagyis a stabilcoint birtokló felhasználók jelentős része nem vásárlásra használná az eszközt, hanem egyszerűen a tárcájában tartaná.

A digitális pénzügyi szolgáltatások piacán ez nem szokatlan jelenség. Sok felhasználó kíváncsiságból regisztrál egy új platformra, kipróbálja a digitális tárcát, vagy kisebb összeget helyez el rajta, de később visszatér a már megszokott fizetési módokhoz.

A hitelkártyák, mobilfizetési alkalmazások és banki átutalások előnye nem feltétlenül technológiai, hanem megszokásbeli. A fogyasztók olyan rendszereket használnak szívesen, amelyekben már megbíznak, amelyekhez jutalmak, kedvezmények vagy visszatérítések kapcsolódnak, és amelyek használata nem igényel újabb tanulási folyamatot.

A stabilcoin birtoklása nem ugyanaz, mint az elköltése

A tanulmány egyik legfontosabb üzenete, hogy élesen el kell választani egymástól a stabilcoin elfogadását, birtoklását és mindennapi használatát.

Egy felhasználó több okból is tarthat digitális eszközt anélkül, hogy rendszeresen fizetne vele. Elképzelhető, hogy egy későbbi szolgáltatás vagy kedvezmény reményében vásárol stabilcoint, esetleg megtakarítási eszközként tekint rá. Mások egyszerűen azért tartják meg a tokent, mert a tárca használatának első kipróbálása után nem találnak elég erős indokot arra, hogy ismét elővegyék.

A stabilcoinok spekulatív szerepe elvileg korlátozottabb, mint a Bitcoiné vagy más volatilis kriptoeszközöké, hiszen árfolyamuk egy fiatdevizához kötődik. A gyakorlatban azonban a felhasználók ezeket is tarthatják likvid tartalékként, átutalási eszközként vagy a kriptopiaci szolgáltatásokhoz való hozzáférés miatt.

A mindennapi fizetéshez más típusú motiváció szükséges. A fogyasztónak azt kell éreznie, hogy a stabilcoin használata gyorsabb, olcsóbb vagy kényelmesebb a már meglévő alternatíváknál. Ha a fizetéshez külön alkalmazást kell megnyitni, új tárcát kell kezelni, vagy bizonytalanok a visszatérítési és fogyasztóvédelmi szabályok, sok vásárló inkább marad a bankkártyánál.

A 4,4 százalékos becsült használati arány ezért nem feltétlenül a technológia elutasítását jelenti. Inkább azt mutatja, hogy a stabilcoin jelenlegi formájában nem kínál elég erős előnyt ahhoz, hogy tömegek változtassák meg miatta a fizetési szokásaikat.

A dél-koreai digitális pénzstratégia is új kérdésekkel szembesül

Dél-Korea régóta fontos kísérleti terepnek számít a digitális pénzügyi megoldások számára. A fejlett mobilfizetési kultúra, a széles körű internet- és okostelefon-használat, valamint a kriptoeszközök iránti erős lakossági érdeklődés kedvező környezetet teremthet a blokkláncalapú fizetések fejlődéséhez.

A Bank of Korea közben egy központi banki digitális pénz, vagyis CBDC lehetséges bevezetését is vizsgálja. A CBDC olyan digitális fizetőeszköz, amelyet nem magánvállalat vagy kriptoprojekt, hanem közvetlenül a jegybank bocsátana ki.

A pénzügyi intézet elemzése alapján azonban sem egy magánkibocsátású won-stabilcoin, sem egy állami digitális pénz esetében nem lenne elegendő pusztán biztosítani a technológiai hozzáférést. A kereskedői elfogadás ugyan alapfeltétel, de önmagában nem teremtene tömeges keresletet.

A fogyasztói bizalom, a felhasználói élmény és a megszokott fizetési folyamatok sokkal nagyobb szerepet játszhatnak. A vásárlóknak világosan kellene látniuk, hogy milyen előnyt kapnak az új digitális eszköztől, hogyan védik őket csalás vagy technikai hiba esetén, és milyen egyszerűen válthatják vissza a stabilcoint hagyományos pénzre.

A kutatás így a magánkibocsátású stabilcoinok és az állami CBDC közötti versenyt is új megvilágításba helyezi. Egy jegybanki digitális pénz nagyobb intézményi bizalmat élvezhet, ugyanakkor ez sem garantálná automatikusan a széles körű használatot. Ha a rendszer kényelmetlen, nem kínál érdemi megtakarítást, vagy nem illeszkedik a fogyasztók mindennapi szokásaihoz, a felhasználók továbbra is a meglévő fizetési megoldásokat választhatják.

Több kell a kereskedői partnerségeknél

A stabilcoin-projektek gyakran kiemelt eredményként kommunikálják, ha új kereskedőkkel, bankokkal vagy fizetési szolgáltatókkal kötnek együttműködést. A szélesebb elfogadói hálózat valóban fontos, hiszen a digitális eszköz csak akkor válhat fizetőeszközzé, ha elegendő helyen lehet elkölteni.

A dél-koreai elemzés azonban arra figyelmeztet, hogy a partnerkapcsolatok száma nem feltétlenül tükrözi a valós felhasználói keresletet. Egy stabilcoin több tízezer üzletben is elérhető lehet, de ha a fizetés lassabbnak, bonyolultabbnak vagy kockázatosabbnak érződik, a tranzakciók száma alacsony maradhat.

A sikeres bevezetéshez ezért a projekteknek legalább akkora figyelmet kellene fordítaniuk a felhasználói élményre, mint a kereskedői hálózat bővítésére. Egyszerű tárcakezelésre, gyors tranzakciókra, átlátható díjakra és egyértelmű visszaváltási lehetőségre lenne szükség.

Szintén fontosak lehetnek az ösztönzők. A bankkártya-társaságok és mobilfizetési szolgáltatók pontgyűjtéssel, pénzvisszatérítéssel, részletfizetéssel és vásárlói védelemmel versenyeznek. Egy új stabilcoin csak akkor tudna érdemben teret nyerni, ha hasonlóan kézzelfogható előnyöket kínálna.

Óvatosságra intheti a vállalkozásokat a 4,4 százalékos plafon

A wonhoz kötött stabilcoinok elfogadását fontolgató vállalkozások számára a tanulmány fontos üzleti figyelmeztetés.

A stabilcoin-fizetések bevezetése technikai integrációt, alkalmazotti képzést, ügyféltámogatást és megfelelési ellenőrzéseket igényelhet. Egyes kereskedőknek új pénztári rendszert, digitális tárcát vagy elszámolási infrastruktúrát kellene kialakítaniuk.

Ha a tényleges használat mindössze 4,4 százalék körül alakulna, a kezdeti beruházások megtérülése kérdésessé válhat. A tranzakciós díjak csökkenése vagy az elszámolás gyorsulása önmagában nem biztos, hogy ellensúlyozná a rendszer kiépítésének költségeit.

A vállalkozások számára ezért kulcsfontosságú lehet a fokozatos bevezetés. Egy teljes országos integráció helyett először célzott pilotprogramokkal mérhetnék fel, mely vásárlói csoportok nyitottak a stabilcoin-fizetésre, milyen típusú tranzakcióknál jelenik meg valódi igény, és mekkora ösztönző szükséges a rendszeres használathoz.

A határokon átnyúló fizetések, az online kereskedelem vagy a digitális szolgáltatások területén például erősebb lehet a stabilcoinok gyakorlati értéke, mint egy hagyományos bolti vásárlásnál. Az üzleti modellnek ezért nemcsak az elfogadóhelyek számából, hanem a konkrét felhasználási esetekből kell kiindulnia.

A befektetőknek is új mutatókat kell figyelniük

A stabilcoin-projektek értékelésekor a befektetők gyakran a kibocsátott tokenek mennyiségét, a piaci kapitalizációt, a tárcák számát és a kereskedői együttműködéseket vizsgálják.

A dél-koreai tanulmány szerint ezek a mutatók önmagukban félrevezetők lehetnek. Egy projekt rendelkezhet sok regisztrált felhasználóval, miközben a tárcák jelentős része inaktív. A stabilcoin-kínálat növekedése sem feltétlenül jelent erős fizetési keresletet, ha a tokeneket főként megtakarításra vagy kriptotőzsdei elszámolásra használják.

Érdemes lehet nagyobb hangsúlyt helyezni a tranzakciós gyakoriságra, az aktív tárcák számára, az átlagos fizetési összegre és a kereskedői forgalomra. A valódi piaci áttörést nem az mutatja, hányan birtokolják az eszközt, hanem az, hogy hányan használják rendszeresen termékek és szolgáltatások megvásárlására.

A projektek hosszú távú értékét az is meghatározhatja, hogy képesek-e olyan valós problémát megoldani, amelyet a hagyományos pénzügyi infrastruktúra csak drágán vagy lassan kezel. Ilyen lehet a nemzetközi pénzküldés, a folyamatos elszámolás, a programozható fizetés vagy az automatizált vállalati pénzmozgás.

A fogyasztói szokás lehet a legnagyobb akadály

A tanulmány talán legfontosabb következtetése, hogy a digitális fizetések jövőjét nem kizárólag a technológiai fejlesztések döntik el.

Egy blokklánc lehet gyors, olcsó és megbízható, de a fogyasztók nem feltétlenül váltanak csak azért, mert egy új rendszer technikailag jobb. A fizetési szokások mélyen beágyazódnak a mindennapi életbe, és gyakran csak akkor változnak meg, ha az új megoldás látványosan egyszerűbb vagy kedvezőbb.

A stabilcoinok elterjedését ezért nem lehet kizárólag kereskedői elfogadással, jogszabályi engedéllyel vagy technológiai infrastruktúrával biztosítani. Szükség van oktatásra, erős fogyasztóvédelemre, egyszerű kezelhetőségre és olyan előnyökre, amelyeket a felhasználók azonnal érzékelnek.

A 4,4 százalékos becslés így nem feltétlenül végleges korlát, inkább figyelmeztetés. A jelenlegi feltételek mellett a won-stabilcoin fizetési használata alacsony maradhat, de megfelelő ösztönzőkkel, jobb felhasználói élménnyel és célzott szolgáltatásokkal ez az arány később emelkedhet.

Mit jelent a kutatás a stabilcoinok jövőjére nézve?

A Korea Institute of Finance elemzése józan ellenpontot kínál a stabilcoinokkal kapcsolatos optimista várakozásokhoz. A tanulmány nem azt állítja, hogy a wonhoz kötött digitális eszközöknek nincs jövőjük, hanem azt, hogy a széles körű kereskedői elfogadás még nem garantálja a hétköznapi fizetési sikert.

A 90 százalékos elfogadottság mellett becsült 18,5 százalékos regisztrációs arány azt mutatja, hogy a fogyasztók egy része nyitott lehet az új digitális pénzre. A 4,4 százalékos tényleges használat viszont arra utal, hogy a legtöbben nem változtatnák meg automatikusan megszokott fizetési módszereiket.

A dél-koreai döntéshozóknak ezért a technológiai infrastruktúra mellett a viselkedési akadályokra is figyelniük kell. Ugyanez igaz a stabilcoin-kibocsátókra, a bankokra, a fintechvállalatokra és a kereskedőkre is.

A következő nagy verseny valószínűleg nem pusztán arról szól majd, melyik digitális pénzt fogadja el több üzlet. Az lehet sikeres, amelyik a fogyasztók számára annyira kényelmes, biztonságos és hasznos lesz, hogy valóban érdemesnek érzik lecserélni rá a bankkártyát vagy a megszokott mobilfizetési alkalmazást.

Gyakran ismételt kérdések

Mi az a wonfedezetű stabilcoin?

A wonfedezetű stabilcoin olyan kriptoeszköz, amelynek értékét a dél-koreai wonhoz rögzítik. A kibocsátó jellemzően hagyományos pénzből vagy azzal egyenértékű likvid eszközökből tartalékot képez, hogy fenntartsa az árfolyam stabilitását.

Miért lenne ilyen alacsony a tényleges használat?

A fogyasztók többsége már rendelkezik jól működő bankkártyával, mobilfizetési alkalmazással vagy más bevált fizetési móddal. Egy új stabilcoinra csak akkor váltanának, ha az érezhetően kényelmesebb, olcsóbb vagy előnyösebb lenne.

Mit jelent a 18,5 százalékos adaptáció?

Ez azoknak a vásárlóknak a becsült aránya, akik regisztrálnának a rendszerbe, digitális tárcát nyitnának vagy won-stabilcoint tartanának. Nem jelenti azt, hogy mindannyian rendszeresen fizetnének is vele.

Hogyan viszonyul ez a nemzetközi stabilcoinpiachoz?

Más országokban is megfigyelhető, hogy sok felhasználó tart USDT-t, USDC-t vagy más stabilcoint, miközben hétköznapi vásárlásokra viszonylag ritkán használja. A birtoklás és a költés közötti különbség a jelenlegi stabilcoinpiac egyik általános sajátossága.