Hosszú út áll még az akkumulátor-fejlesztés előtt

Áder János, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke kiemelte, hogy jelentős tudományos és gazdasági háttér van az akkumulátorfejlesztés mögött. Emlékeztetett arra, hogy 1991-ben jelent meg az első modern, lítiumionos akkumulátor, amelynek fejlesztéséért 2019-ben három tudós kapta meg a kémiai Nobel-díjat.

Kun Róbert, a Természettudományi Kutatóközpont Anyag- és Környezetkémiai Intézet Szilárdtest Energiatárolók Kutatócsoportjának vezetője úgy fogalmazott: az akkumulátorok mint az energiatárolás eszközei a jövő energetikai rendszereinek kulcskomponensei.

Példaként említette, hogy akkumulátorok biztosítják a mobiltelefonok, a mobilalkalmazások, a laptopok és az elektromos autók működését is.

Áder János megjegyezte, hogy csak Európában évente 10-12 millió gépkocsit állítanak elő, és 2035-től már csak elektromos autók gurulhatnak le a futószalagokról. Ez azt jelenti, hogy Európában évente 10-12 millió akkumulátorra lesz szükség az autógyártáshoz - tette hozzá.

Kun Róbert kiemelte, hogy a megújuló energiaforrások, a nap- és szélerőművek kapacitásának növelésével is egyre nagyobb mértékben lesz szükség energiatároló rendszerekre.

A kutató arra is felhívta a figyelmet, hogy az akkumulátorok a jelenlegi technológiával úgynevezett szezonális tárolásra nem alkalmasak.

Egy akkumulátor nem úgy működik, mint egy éléskamra, hogy a nyáron megtermelt többletenergiát télen elő lehet belőle venni - magyarázta. Elmondta, most 6-12 óra a tárolási időtartam, azaz a napközben megtermelt napenergiát este vagy esetleg még másnap reggel lehet felhasználni.

Az elmúlt évtizedekben két és félszeresére tudták növelni a lítiumion-akkumulátorok hatékonyságát, a tárolási kapacitást - ismertette a szakember, aki a hagyományos és a modern lítiumion-akkumulátorok közötti különbséget egy autós példával érzékeltette. Úgy fogalmazott, hogy a nikkel-fémhibrid- vagy ólom-akkumulátorokkal összevetve a lítiumionos eszközök olyanok, mint a Forma-1-es autók.

A lítiumion-akkumulátor olyan csúcstechnológiának számít, amelynek jelenleg nincs versenytársa - emelte ki Kun Róbert. Megjegyezte, hogy vannak más irányú kutatások, de jelenleg ez az, amely műszaki és gazdasági szempontból bevált, meghonosodott és kereskedelmi forgalomban is kapható.

Áder János ezt úgy összegezte, hogy ami működik a laborban, nem biztos, hogy beépíthető egy autóba.

Kun Róbert kifejtette, az akkumulátorgyártás korlátait a felhasználható nyersanyagok elérhetősége és az azokat feldolgozó finomítók kapacitása jelenti.

A távol-keleti, ázsiai cégek dominálnak ezen a területen, az ottani finomítói kapacitások jelentősen nagyobbak, mint Európában - mondta. Hozzátette, így a fosszilisnyersanyag-függőség után ásványinyersanyag-függőségnek teszi ki magát Európa.

Áder János kiemelte, hogy az Amerikai Egyesült Államokban jelentős, 35-50 százalékos állami támogatást adnak az akkumulátorok gyártásához. Állami támogatással segítik elő, hogy versenyben maradjanak és a növekvő igényt amerikai piacról tudják kielégíteni - hangsúlyozta.

Kun Róbert az akkumulátorok újrahasznosításáról azt mondta, hogy a gyártást, a működtetést és az újrahasznosítást körkörös gazdaságként kell megoldani, az ehhez szükséges műszaki technológia létezik.

Ha a műszaki és a biztonsági előírásokat betartják, akkor az akkumulátorok gyártása és újrahasznosítása során erősen minimalizálni lehet a környezeti terhelést - mondta a kutató. Hozzátette ugyanakkor, hogy valamennyi vegyipari termelésnek a papírgyártástól a gyógyszerek előállításig megvan a maga környezeti kockázata.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyártás zárt rendszerben történik, és a gyártási technológia fő elemei mindenhol azonosak, akár svédországi, akár németországi, magyarországi vagy távol-keleti gyárról van szó.

Kun Róbert kitért arra is, hogy az akkumulátorok fejlesztése terén számos kutatás zajlik, amelyek a többi között a cinkionos és a nátriumionos akkumulátorok vizsgálatával foglalkoznak.