Iskolai okoseszköz-tiltás: Jobban figyelnek a gyerekek mobil nélkül?

A modern technológia, különösen a mobiltelefonok, tabletek és számítógépek világában sok szülő aggódik, hogy gyermekük nem tud elég időt és figyelmet fordítani az iskolai feladatokra, a tanulásra vagy más fontos tevékenységekre, elkalandozik a figyelmük, gyakran motiválhatatlanok. Ez persze nem is csoda, hiszen a veterán (1928-1945) és a baby boomer (1946-64) generáció nagy része semmilyen audiovizuális eszközzel nem találkozott 1957 májusáig. Innen datálódik valójában az a jelenség, hogy egy szülő tévénézéssel köti le a gyerek figyelmét. Akkoriban az váltott ki megrökönyödést, hogy az 1965-től született X generációra ez milyen hatással lesz. Arra akkor még nem is gondolt senki, hogy a digitális forradalom egyre nagyobb robbanásokat tartogat. A mostani, Z és alfa generáció pedig már az okostelefonok világában nő fel.

„Először egy amerikai író volt, aki X generációnak nevezte a 60-as évek második felében, 70-es években születetteket. Azért lett X, mert erre a generációra akkoriban szinte ki voltak akadva, hogy állandóan tévét néznek, és az X azt jelezte, hogy nem tudják, mi lesz ebből. Mesét néztek szombat délelőtt, természetes volt, hogy a televízió az életük részévé válik. A korábbi generációk nagy izgatottsággal figyelték, hogy hová vezet majd ez a jelenség, ami számukra addig teljesen ismeretlen volt. Ott azonban már teljesen természetes volt, hogy az anyukák azt mondták a gyereknek, hogy amíg megfőznek szombat délelőtt, addig nézzék a tévét. De sokan azt gondolták, hogy ebből csak rémséges dolgok sülhetnek ki” - mesélte Dr. Bohács Krisztina intelligenciakutató.  

Ma a televízió és az okoseszközök már teljesen természetesnek számítanak, noha a mostani X generáció csodálkozik most rá a digitális technológia egyre nagyobb térhódítására. Az ADHD-s gyerekek különösen hajlamosak arra, hogy órákat töltsenek a képernyő előtt, ami növeli a koncentrációs nehézségeket, miközben a szülő azt látja, hogy a figyelemzavaros gyermeke órákig képes koncentrálni a telefonra vagy tabletre. Ez a függőség néha olyan szintig elmegy, hogy naponta akár 5-6-8 órát is ezzel foglalkozik. A legtöbb szülő azzal a panasszal fordul szakemberhez, amire először felfigyel: a gyerek nem tud odafigyelni, nem tud fókuszálni, szétszórt és emiatt az iskolában sokszor alacsony a teljesítménye, mert nem jól gyűjti be az adatokat.

„A szülő azt látja, hogy nem lehet a gyerekhez hozzászólni vagy ha hozzászólnak, nem észleli, miközben teljesen elmerül a telefonozásban és ebben a tevékenységében fókuszált tud lenni. Nem érti a szülő, hogy ha a gyerek szétszórt és nem tud odafigyelni, erre hogy tud ennyire koncentrálni. Sokan azt sem értik, hogy lehet ilyen hatalmas mértékben függővé válni a képernyőtől. Ez óriási összezördülésekhez vezet, hisz a kontroll már elvész a szülői oldalról. A gyerekek oldaláról azonban ez valódi ópiátként működik, a jutalom-központra hat és dopamint termel, amiből egyre több és több kell, tehát olyan, mint más egyéb valódi függőség” - fejtette ki Dr. Bohács Krisztina, a kognitív képességek fejlesztésével foglalkozó intelligenciakutató, a Gem Tanulási Központ szakmai vezetője.

A szakember szerint a másik hatalmas probléma, ami miatt az aggódó szülők megkeresik, hogy a gyerekek sokszor motiválatlanok, ami abban jelentkezik, hogy nem csinál semmit, nem érdekli semmi a neten való szörfözésen, csetelésen kívül. Főként kamasz gyerekeknél figyelhető meg, hogy a szülő teljes kontrollvesztésbe kerül és azt látja, hogy a gyereke gyakorlatilag egy virtuális térben él, ahol teljesen más tudata van. A szakértők azonban hangsúlyozzák, hogy az ADHD-s gyerekeknél különösen fontos a következetes szabályok és keretek felállítása. Első lépésként a képernyőidő korlátozását ajánlják, amelyet bizonyos feladatok elvégzéséhez lehet kötni. Ilyenek lehetnek például az iskolai házi feladatok, házimunkák vagy egyéb napi teendők, amelyeket a gyerekeknek meg kell csinálniuk, mielőtt hozzáférhetnek a digitális eszközökhöz. Ez segíthet a gyerekeknek abban, hogy megtanulják, hogyan osszák be az idejüket, és hogyan alakítsanak ki egészségesebb szokásokat. 

A szakember szerint az ADHD-s gyerekek eleve különösen ki vannak téve a függőségeknek, mint a dohányzás, az alkohol vagy a kamaszok körében népszerű snüssz, amelyek egyfajta nyugtatóként hatnak rájuk. Ezeknél a gyerekeknél olyan erős a dopamin-éhség, hogy sokan marihuánához is nyúlnak. A szülőknek ez ördögi kört jelenthet, hisz az egyik részről az érdektelenséggel szembesülnek, a másik oldalon pedig az egyre nagyobb függőséggel, ami nyilvánvalóan félelemmel tölti el őket. 

A kognitív foglalkozások segíthetnek a problémák leküzdésében

Az ADHD-s gyerekek számára kiemelten fontosak a kognitív fejlesztési programok, amelyek segíthetnek a figyelemzavar kezelésében. A GEM Tanulási Központ által alkalmazott BrainRx és AccelerateRx programok kifejezetten ilyen célokat szolgálnak. Ezek a programok az agy működését célozzák meg, különböző mentális feladatokkal segítve a figyelem, a memória és a gondolkodási képességek javítását.

A programok célja nemcsak az iskolai teljesítmény javítása, hanem az érzelmi és szociális készségek fejlesztése is. Ez különösen fontos az ADHD-s gyerekek számára, akik gyakran alacsony önbizalommal és gyenge énképpel küzdenek. A pozitív megerősítés és a személyre szabott kognitív tréningek révén ezek a gyerekek képesek erősíteni mentális képességeiket és jobban alkalmazkodni a mindennapi élet kihívásaihoz.

„A figyelemhiánnyal és esetlegesen hiperaktivitással élő gyermekek agya mérhetetlenül jól reagál a pozitív és okkal dicsérő, méltányló üzenetekre. Ezek a gyerekek kikészülnek, ha valami negatív előjelű dolgot mondunk nekik – mert olyan gyenge az énképük és olyan alacsony az önbizalmuk, hogy még ha egy tárgyra teszünk is negatív megjegyzést, rögtön magukra vonatkoztatják és személyes ítéletnek vagy kritikának veszik... Vagyis nagyon pozitív, visszajelzésekben gazdag, feltétel nélküli szeretettel kialakított légkörben olyan mentális „súlyzókat” emeltetünk velük, amelyektől a gyengén huzalozott neurális hálók elképesztő módon megerősödnek” - tette hozzá Dr. Bohács Krisztina, aki a programjukba is betekintést engedett. - „Használunk ütemet, ezt a metronóm adja, és kizárólag egyénileg, sosem csoportban, egy terapeuta dolgozik egy gyermekkel. Ezek a mentális súlyemelgetések egyáltalán nem hasonlítanak az iskolai tantárgyakra, tartalom függetlenek, azaz nyilak, betűk, formák… A mentális műveletek nagyon érdekesek, és minden gyermek rohanva érkezik terapeutájához: mert bár kemény agyi munkáról van szó, vidám, sőt vicces az egész… És már két hét után úgy érzik: mennyire éles kezd lenni a gondolkodásom, mennyivel erősebb kezdek lenni.”