Jogi vákuum: Azonnali bénulás fenyegeti a cégeket az alapító halála esetén

Mi történik, ha a cégvezető este nem megy haza? Erről a kérdésről a legtöbb magyar vállalkozó inkább nem beszél, pedig sokszor nemcsak egy család, hanem több tucat munkavállaló megélhetése múlik rajta.

A ’90-es években alapított, ma már jellemzően 1–10 milliárd forint körüli méretű kkv-k alapítói most érnek abba a korba, amikor elkerülhetetlenné válik a generációváltás vagy cégeladás – miközben tömegesen hiányzik a tudatos felkészülés. Szakmai becslések szerint a következő tíz évben mintegy 145 ezer cég lesz érintett valamilyen formában az utódlásban, ezek a vállalkozások adják a magyar munkaerő körülbelül egynegyedét, a családi cégeknek pedig csak mintegy 30 százaléka éli túl a második generációt, és alig 12 százalék jut el a harmadikig.

„Magyarországon rendkívül gyenge a helyzet a vállalkozások utódlási felkészültsége terén, a nyugati, német nyelvű piacokhoz képest súlyos lemaradásban vagyunk” – mondja Karaszi Csaba, a Duna Capital ügyvezetője. „A legtöbb tulajdonos évtizedek munkáját tette bele a cégébe, úgy tekint rá, mint a saját gyerekére, ezért borzasztóan nehezen engedi el. Ez érthető, de közben óriási kockázat: ha ma történik vele valami, holnap már lehet, hogy senki sincs, aki aláírjon.”

Jogi vákuum a halál pillanata után

A dráma sokszor nem a gyász első napjaiban, hanem az első határidőknél kezdődik. Jogi értelemben az ügyvezetői jogviszony a halállal azonnal megszűnik, és nem örökölhető. Ha a tulajdonos volt az egyedüli ügyvezető és aláíró, a cég egyik napról a másikra képviselet nélkül marad: nincs, aki szerződést írjon alá, utaljon a bankszámláról, számlát bocsásson ki vagy beszámolót nyújtson be a hatóságoknak. A hagyatéki eljárás hónapokig elhúzódhat, miközben a NAV és a cégbíróság számára a határidők nem állnak meg.

„Volt olyan ügyfelünk, ahol a családfenntartó apa áprilisban hirtelen meghalt, és egyedüli ügyvezetőként nem maradt mögötte más aláíró” – idéz fel egy esetet Karaszi Csaba. „A cég május végéig nem tudta leadni a beszámolót, mert egyszerűen nem volt, aki aláírjon. Hiába próbált a család ügygondnokot kijelölni, a NAV-ot ez nem hatotta meg, az adószámot törölték, és az évtizedek munkájával felépített, több milliárd forintot érő, stabil, osztaléktermelő cég gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra tönkrement. Egyetlen meg nem hozott döntés több tucat család életét változtatta meg.”

A halogatás ára: elszalasztott milliárdok és emberi tragédiák

A felkészületlenség nemcsak jogi káoszt, hanem nagyon is emberi drámákat hoz. Egy 80 éves cégvezető évekkel ezelőtt ideális piaci környezetben, jó áron adhatta volna el vállalatát, végigment az egész tárgyalási folyamaton, de végül nem írta alá az adásvételi szerződést. Azóta válságok sora rázta meg a gazdaságot, a cég volumene visszaesett, ma pedig nagyjából feleannyit ér, mint akkor, miközben az alapító még mindig nap, mint nap dolgozik, a lánya már nyugdíjba ment abból a cégből, amit az édesanyja a mai napig személyesen irányít.

Egy másik történetben egy 54 éves, folyamatosan túlterhelt vezető agyvérzésben halt meg: nyitott volt ugyan az utódlási beszélgetésekre, de mindig akadt sürgősebb feladat a napi operációban.

„A feleségére maradt egy tizenmilliárdos cégbirodalom, amivel a felkészületlenség miatt egyszerűen nem tud mit kezdeni” – mondja Karaszi Csaba. „A legdrágább döntés sokszor az, amit nem hozunk meg időben. Amikor inkább tolom tovább a biciklit, majd lesz valahogy, és közben észre sem veszem, hogy az idő dolgozik ellenem: romlik a cég értéke, nő a személyes kockázatom, és végül a családom, a munkatársaim fizetik meg az árát.”

A káosz elkerülhető, ha időben elkezdünk beszélni róla

A legtöbb tragikus forgatókönyv elkerülhető lenne, ha a cégvezetők évekkel korábban elkezdenének gondolkodni a saját visszavonulásukon. Ennek része lehet egy második ügyvezető kijelölése, aki jogosult a cég képviseletére, a működő cég és az ingatlanok, nagy értékű eszközök szétválasztása külön jogi személyekbe, egy objektív cégértékelés, illetve olyan jogi megoldások, mint a bizalmi vagyonkezelési struktúra vagy a kulcsember-biztosítás.

„A felkészülés mindig azzal kezdődik, hogy a tulajdonos végre szembenéz vele: mennyit ér egyáltalán a cége” – hangsúlyozza Karaszi Csaba. „A legtöbb cégvezetőnek fogalma sincs erről. Ha van egy objektív cégértékelés, onnantól lehet arról beszélni, hogy ez az összeg megüti-e azt az érzelmi szintet, ahol el tudja képzelni a cégeladást, a generációváltást vagy a külső menedzsment bevonását. Egy jó tanácsadó valójában magokat ültet: nem az a dolga, hogy másnap szerződést írjon, hanem hogy elindítsa a családon belüli párbeszédet. A halált nem tudjuk elkerülni, a káoszt viszont igen – de ehhez időben kell elkezdeni beszélni róla.”