Kellemetlen szerkezetben ért véget 2025 Magyarországon

Az infláció szerkezetét illetően volt néhány érdekes momentum. Nem okozott meglepetést, hogy az élelmiszerek ára 0,2%-kal csökkent. A háztartási energia ára 0,9%-kal nőtt, ezen belül a vezetékes gázért és a tűzifáért is 1,4-1,4%-kal többet kellett fizetni.

Rendkívül kellemetlen a szolgáltatások árainak átlagosan 0,8%-kal emelkedése, ami messze meghaladta a szokásos utolsó havi átlagokat. Ezen belül egy hónap alatt közel kétszámjegyű mértékben nőtt a teherszállítás ára, jelentősen a repülőjegy és a telekom szolgáltatások ára, valamint az üdülési szolgáltatások ára is 1,8%-kal emelkedett.

A ruházkodási és tartós cikkek 0,3%, illetve 0,4-kal drágultak, jelezve, hogy a korábbinál erősebb forint árfolyam továbbra sem gyűrűzött át a hazai, jellemzően importtermékek fogyasztói áraiba. A járműüzemanyagok ára 1,7%-kal mérséklődött, a gyógyszer, gyógyáruké 0,2%-kal nőtt.

Az éves szintű infláció jelentősebb lassulását a 2024-ről örökölt bázishatás is érdemben segítette, ugyanakkor ez szinte kizárólag volatilis, maginfláción kívüli tételeknek volt betudható. A termelői árnyomás csökkenése és az alacsony energiaárak kedvező képet vetítenek előre a rövidebb távú folyamatok alakulása szempontjából.

A globális élelmiszerárak is hónapok óta csökkennek és főként az európai tejpiaci túlkínálatnak köszönhetően a következő hónapokban lefelé mutató kockázatot jelentenek. Ezzel szemben a külkereskedelmi forgalomban versengő termékek (tradables) inflációja sem lassult még kellő mértékben, dacára a korábbinál erősebb forintnak. Emellett a hatósági árkorlátozások szerepe továbbra is megvan, elfedve a valós képet arról, hogy mennyire lehetnek erősek a mögöttes inflációs folyamatok, mennyire van ténylegesen jelen a strukturális árnyomás a magyar gazdaságban.

Keresleti oldalról egyértelműen beszélhetünk felfelé ható tényezőkről: jelentős, pozitív reálbérváltozás – ismét kétszámjegyű minimálbéremeléssel – kiegészülve a masszív jóléti intézkedéscsomaggal áprilisig szignifikánsan növelik a rendelkezésre álló jövedelmet és ezzel a teret engedve az átárazásoknak.

Meghatározók lesz az év eleji átárazások: a januári adatok ismeretében februárban a Monetáris Tanács asztalára kerülhet a kamatcsökkentés kérdése. Látni kell, hogy az alapfolyamatok tekintetében egyelőre nincs érdemi javulás: a monetáris politika hatókörén kívül eső tényezők (globális energia- és élelmiszerárak) miatt bekövetkező javulás a számokban egyelőre nem igazolja a lazítás szükségességét. (Nagy János, makrogazdasági elemző, ERSTE)