Ki lesz az Európai Tanács elnöke?
Az Európai Tanácsnak (EiT) saját elnöke 2009-ben, a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően lett. Azt megelőzően az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét betöltő ország állam- vagy kormányfője látta el ezt a feladatot. Az Európai Tanács elnökének kötelezettségeit, megválasztásának módját a Szerződések tartalmazzák. Ezek értelmében az EiT vezetője elnököl a csúcstalálkozókon, más közösségi intézményekkel kooperálva előkészíti az üléseket, továbbá feladatai közé tartozik az állam- vagy kormányfők közötti konszenzus létrejöttének elősegítése, amelynek céljából nem csupán a csúcstalálkozók keretében, de két ülés között is kétoldalú, illetve kiscsoportos megbeszéléseket folytat az uniós tagországok vezetőivel.
Az EiT első emberének közvetítő szerepe kulcsfontosságú lehet a politikailag érzékenyek ügyekben való megegyezésben. 2024 februárjában például az Európai Tanács jelenlegi elnöke, Charles Michel kompromisszumos javaslatának köszönhetően sikerült a feleknek egyezségre jutniuk a többéves költségvetés módosításával kapcsolatban. Ezeken túlmenően az Európai Tanács ülések után az elnök köteles jelentést benyújtani az ott elért eredményekről az Európai Parlament számára, amely plenáris ülésén azután részt is vesz az adott csúcstalálkozó következtetéseiről szóló vitában. Az EiT vezetője ezen felül ellátja az Európai Unió képviseletét a harmadik országokban.
2009 óta az Európai Tanács mindenkori elnökét az állam- vagy kormányfők választják meg minősített többséggel. Az elnök mandátuma két és fél évre szól, ugyanakkor ez egyszer megújítható, amely lehetőséggel mindezidáig a tagországok vezetői rendre éltek is. Az EiT első emberének mandátuma a Szerződések és az Európai Tanács eljárási szabályzata alapján négyféle módon szűnhet meg: 1) amennyiben két és fél év után nem kap újabb bizalmat az állam- vagy kormányfőktől, 2) két ciklust töltött az intézmény élén, 3) halála esetén, 4) illetve akadályoztatás vagy súlyos hivatali mulasztás miatt a tagállamok úgy döntenek, hogy megszüntetik a megbízatását. Tekintettel arra, hogy a jogszabályok a saját kezdeményezésre történő lemondásról nem rendelkeznek, Charles Michel év elején bejelentett szándéka, hogy jelöltetni kívánja magát az európai parlamenti választásokon, a képviselőséggel járó összeférhetetlenség miatt pedig megválasztása esetén lemondana jelenlegi pozíciójáról, több politikai és jogi nehézség elé állította a nemzeteket.
Michel azonban később úgy döntött, hogy mégsem indul a választáson, így utódját menetrendszerűen, november végén, decemberben választhatják meg. A tagállamok a Lisszaboni Szerződéshez csatolt 6. számú nyilatkozatban elkötelezték magukat az iránt, hogy az új elnök kiválasztása során figyelmet fordítanak a nemzetek „földrajzi és demográfiai sokféleségének tiszteletben tartására”. Összeférhetetlenség az EiT első emberének pozíciójához kapcsolódóan egyedül a nemzeti tisztségek betöltésére vonatkozik.
Noha az Európai Tanács új vezetőjének kilétét nem övezi akkora érdeklődés, mint az Európai Bizottságét, néhány politikus neve már felmerült lehetséges utódként. Közéjük tartozik Mark Rutte, Hollandia ügyvivő kormányfője, António Costa és Xavier Bettel, egykori portugál, illetve luxemburgi miniszterelnök is. Az EiT elnöki tisztségét mindezidáig három személy töltötte be: Herman Van Rompuy – 2009-2014 –, Belgium korábbi kormányfője, Donald Tusk – 2014-2019 – volt lengyel miniszterelnök és Charles Michel – 2019-2024 –, ugyancsak Belgium egykori vezetője.
Mindhárman rendelkeztek kormányfői tapasztalattal, ketten egy kis, alapító tagországból, Donald Tusk pedig egy nagy, akkor még viszonylag frissen csatlakozó államból érkezett. Földrajzi elhelyezkedésüket tekintve két nyugati és egy kelet-közép európai nemzet politikusáról beszélhetünk, közülük ketten az Európai Néppárt tagjai voltak, egyikük pedig a liberálisok pártcsaládjához tartozott. Az eddigi mintázatot alapul véve arra lehet következtetni, hogy a politikai vezetők az Európai Tanács következő elnökének kiválasztása során olyan személyt keresnek majd, aki rendelkezik korábbi állam- vagy kormányfői tapasztalattal, az egyensúly biztosítása okán pedig nagyobb az esélye, hogy Charles Michel után egy nem alapító tagországból és nem Nyugat-Európából érkező politikusra esik majd a választásuk. Az ideológiai hátteret tekintve a nagy pártcsaládok közül az Európai Szocialisták Pártja nem adott még EiT elnököt, ám az, hogy ezen szeretnének-e most változtatni, az a vezető pozíciók szétosztásáról szóló egyeztetések során derül majd csak ki.
