Már a rajt előtt módosították az EU új csomagolási rendeletét

A raklap köré tekert fóliával vagy az árut rögzítő műanyag pánttal a vásárlók ritkán találkoznak, a logisztikában azonban kulcsszerepük van: stabilizálják a rakományt, csökkentik a szállítás közbeni sérülések kockázatát, és lehetővé teszik, hogy naponta több millió tonna áru jusson el biztonságosan a gyártóktól a raktárakon át a kereskedőkig.

Az Európai Unió új csomagolási szabályozásának első érdemi korrekciója ezeket az ipari csomagolási eszközöket érintette. A döntés ugyan egy szűk termékkörre vonatkozik, mégis jó alkalmat ad arra, hogy megértsük, miért tartják a Packaging and Packaging Waste Regulationt (PPWR) az Európai Unió elmúlt évtizedeinek legjelentősebb csomagolási reformjának, és miért volt szükség már az alkalmazás megkezdése előtt az első finomhangolásra.

Miért volt szükség új csomagolási rendeletre?

A PPWR hátterében egy régóta ismert probléma áll: az Európai Unióban felhasznált műanyagok mintegy 40 százaléka, a papírnak közel a fele csomagolási célokat szolgál, a csomagolási hulladék pedig a teljes szeméttermelés legnagyobb összetevője. Az elmúlt évtizedekben ugyan jelentősen fejlődött a szelektív hulladékgyűjtés és az újrafeldolgozás, a keletkező csomagolási hulladék mennyisége tovább nőtt.

A korábbi, 1994-ben elfogadott csomagolási irányelv elsősorban a hulladék kezelésére és az újrafeldolgozásra koncentrált. A PPWR ezzel szemben már a hulladék keletkezését próbálja megelőzni. Célja, hogy kevesebb egyszer használatos csomagolás kerüljön forgalomba, több újrahasznosított alapanyag jelenjen meg az új termékekben, és ahol ez műszakilag és gazdaságilag indokolt, ott az egyszer használatos megoldásokat fokozatosan váltsák fel az újrahasználható rendszerek.

A körforgásos gazdaság nem abból indul ki, hogy a keletkező hulladékot hogyan lehet minél hatékonyabban újrafeldolgozni, hanem abból, hogyan lehet eleve kevesebb hulladékot előállítani. Az újrafeldolgozás továbbra is fontos, de egyre nagyobb hangsúlyt kap az újrahasználat, vagyis az, hogy ugyanaz a csomagolás több alkalommal is eredeti funkciójában maradjon a gazdaság körforgásában.

A rendelet ennek érdekében egyszerre több területen vezet be új szabályokat. Hulladékmegelőzési célokat határoz meg, korlátozza egyes egyszer használatos csomagolások alkalmazását, kötelező újrahasznosítottanyag-tartalmat ír elő bizonyos műanyag-csomagolásoknál, újrahasználati célokat vezet be, valamint egységes megfelelőségi és jelölési rendszert alakít ki az egész Európai Unióban.

A PPWR már 2025 februárjában hatályba lépett, rendelkezéseinek döntő részét pedig 2026. augusztus 12-től kell alkalmazni (több előírás csak 2028-ban, 2030-ban vagy még később válik kötelezővé). Ezért is különösen érdekes, hogy az első jelentős korrekcióra még az alkalmazás megkezdése előtt sor került.

Százszázalékos újrahasználat – papíron logikusnak tűnt

A PPWR egyik legfontosabb célja, hogy 2030-tól bizonyos szállítási és értékesítési csomagolások esetében összességében legalább 40 százalékos újrahasználati arányt kell elérni.

A jogalkotó azonban két speciális helyzetben ennél is tovább ment. A vállalatcsoporton belüli uniós szállításoknál, valamint az ugyanazon tagállamon belüli vállalatok közötti szállításoknál egyes szállítási csomagolásokra 100 százalékos újrahasználati kötelezettséget írt elő. Ezekben a viszonylag zárt logisztikai rendszerekben a csomagolások nyomon követése, visszagyűjtése és ismételt használata ugyanis elvileg jóval egyszerűbb, mint a fogyasztói csomagolások esetében.

Ebbe a körbe kerültek volna a rakomány stabilizálására használt raklapfóliák és műanyag hevederek is. Papíron a megoldás ésszerűnek tűnt: ha ugyanaz a raklap rendszeresen ugyanazon telephelyek vagy üzleti partnerek között mozog, logikus feltételezésnek látszik, hogy a fóliák és a hevederek is visszagyűjthetők és ismét felhasználhatók.

A gyakorlatban azonban ezek a csomagolóanyagok gyakran sérülnek, elveszítik eredeti funkciójukat, vagy olyan automatizált csomagolási rendszerekben használják őket, amelyeknél az újrahasználatra való átállás jelentős műszaki átalakítást igényelne. Emellett a visszagyűjtés és az ismételt felhasználás megszervezése sem minden ellátási láncban egyszerű vagy gazdaságos. A felmérések és iparági reakciók azt mutatták, hogy a százszázalékos újrahasználati kötelezettség számos esetben jóval nehezebben teljesíthető, mint ahogy azt a jogalkotás eredetileg feltételezte.

Miért adott felmentést a Bizottság?

Az Európai Bizottság 2026. február 25-én fogadta el azt a felhatalmazáson alapuló határozatot, amely mentesíti a raklapfóliákat és a pántolóhevedereket a 100 százalékos újrahasználati kötelezettség alól. A döntést május 6-án hirdették ki az Európai Unió Hivatalos Lapjában, vagyis a mentesség már azelőtt hatályba lépett, hogy a PPWR legtöbb rendelkezését alkalmazni kellett volna.

Fontos ugyanakkor, hogy nem magát a rendeletet írták át. A PPWR eleve felhatalmazta az Európai Bizottságot arra, hogy bizonyos, jól indokolható esetekben egyes csomagolási kategóriákat mentesítsen a legszigorúbb újrahasználati előírások alól. A Bizottság most először élt ezzel a lehetőséggel.

Jogilag ez rendben van, a tartalmát tekintve azonban mégis jelentős, mert azt mutatja, hogy az Európai Unió egyik legfontosabb körforgásos gazdasági szabályozásának alkalmazása már a rajt előtt gyakorlati korrekciót igényelt.

A technológia és a szabályozás nem mindig halad együtt

Az Európai Bizottság indoklása szerint ma már léteznek újrahasználható raklapfóliák és pántolóhevederek, ezek azonban jelenleg nem minden termék, gyártósor vagy logisztikai rendszer esetében jelentenek reális alternatívát.

Egy teljes átállás sok vállalatnál új technológiák bevezetését, automatizált berendezések cseréjét és a logisztikai folyamatok átszervezését igényelné, ami jelentős költségekkel járna. Ezért döntött úgy a Bizottság, hogy e két csomagolástípust mentesíti a külön előírt százszázalékos újrahasználati kötelezettség alól, miközben a PPWR többi célkitűzése változatlan marad.

A döntés ugyanakkor nem az újrahasználat kudarcát jelenti. Inkább azt mutatja meg, hogy a körforgásos gazdaságban nem minden csomagolási forma kezelhető ugyanazzal a megoldással.

A mentesség nem érinti az edényvisszaváltó rendszereket!

Fontos hangsúlyozni, hogy a mostani mentesség kizárólag bizonyos ipari szállítási csomagolásokra vonatkozik. Nem érinti a PPWR azon előírásait, amelyek az egyszer használatos fogyasztói csomagolások fokozatos kiváltását és az újrahasználható rendszerek elterjedését ösztönzik.

Ez különösen fontos az elviteles vendéglátás és az ételrendelés területén, ahol a rendelet a következő években érdemi változásokat hoz. A vendéglátóhelyeknek lehetővé kell tenniük, hogy a vásárlók saját edényt vagy poharat használjanak, miközben fokozatosan növelniük kell az újrahasználható csomagolások arányát is. A cél nem egyszerűen egy másik doboz bevezetése, hanem olyan rendszerek kialakítása, amelyekben az edények visszagyűjtése, tisztítása és újbóli használata szervezetten, gazdaságosan és nagy léptékben működik.

Míg a raklapfóliák esetében a technológiai feltételek ma még nem mindenhol adottak, addig az ételrendelésben és az elviteles vendéglátásban az edényvisszaváltó és edénymegosztó rendszerek már ma is reális alternatívát jelentenek az egyszer használatos csomagolások kiváltására.

Erről részletesebben korábbi cikkünkben írtunk: az Eljött a visszaváltható edények ideje? – Így készülhetnek a hazai vendéglátók 2026-ra című anyagunk bemutatta, konkrétan milyen kötelezettségeket jelent a PPWR a vendéglátás számára, és miért válhatnak a visszaváltható edényrendszerek a következő évek egyik legfontosabb körforgásos megoldásává.