Medvepiaci rally volt csupán az elmúlt két napi nagy tőzsdeugrás?

Az egyik ilyen érv, hogy ugyan a hosszútávú értékeltségre (de visszamenőleges!) Shiller P/E ráta (S&P500) még mindig nagyon magas, hiszen 27-es értéket mutat, miközben a normálisnak tekinthető érték az elmúlt 150 év tekintetében (kiterjesztett értékelés vissza 1870-ig) 16-17 között van. 

Másrészt azt is hangsúlyozzák, hogy egy igazi fordulós napon az emelkedés mértéke inkább 3,5 százalék fölött szokott lenni, mint ahogy 2002. október 10-én (3,5 százalék), 2009. március 10-én (6,4 százalék) vagy 2020. március 24-én (9,4 százalék) is történt. 

Persze csak csendben jegyezzük meg, hogy azért ez egy nagyon egyszerűsített kép. Például a 2009-es fordulat esetében egy follow-through-t láthattunk, ami egy elég erős technikai fordulós jelzés. 

Most is látunk hasonlót, ugyanis számos index esetében volt egy fals letörés pénteken, majd hétfőn egy visszazárás a letörési szint fölé, amit tegnap egy megerősítés követett. 

Ez pedig egy elég erős bika jelzés szokott lenni arra nézve, hogy ilyen esetben a támasz szint fölötti ellenállást hamarosan leküzdi az árfolyam. Igaz, ez a formáció egy korábbi sávos kereskedés végét szokta jelezni. Most pedig nem erről van szó, azaz óvatosan kell vele bánnunk. 

Másrészt a Shiller P/E-t nem tarjuk relevánsnak. Ha a jövő évi előremutató P/E ráták historikus értékét vizsgáljuk, akkor az S&P500 vagy éppen a Nasdaq valamivel az elmúlt 17 év átlagos értéke felett van, de jóval alacsonyabban, mint a tavaly novemberi csúcs idején. 

A DAX valamivel az átlag alatt, a BUX pedig a 17 éves mélypont környékén tartózkodik. 

Vagyis nem látunk olyan drágaságot, mint amit a Shiller P/E sugall, de azért olcsóságot sem, legalábbis az amerikai indexek esetében. 

Még egy nagyon fontos tényező. 

Az elmúlt háromnegyedév eséséért elsősorban az emelkedő hozamkörnyezet a felelős, hiszen jelentősen megemelte az alternatíva költséget, ami leértékelte a részvényeket. Mindeközben az eredmények alapvetően nem romlottak, sőt valamelyest még javultak is. 

Így egy olyan szignál, ami azt sugallja, hogy az alternatíva költség (infláció, hozamszintek) emelkedése véget ér, s akár csökkenés is jöhet belátható időn belül, nyilván egy komoly pozitív jel. 

Ezt az ronthatja el, ha még sincs fordulat a Fed szigorítási politikájában, illetve olyan recesszió jön, ami jelentősen elrontja az eredményeket. 

De!

Ha a Fed nem húzza túl a kamatokat, a munkanélküliségi ráta csak kis mértékben emelkedik, akkor ez nem jár feltétlenül komoly eredményromlással, azaz mégis csak jöhet egy megalapozott emelkedés - vélik az ERSTE elemzői.

S igen, tudjuk, nagyon sok a ha ebben a kérdésben, azaz nem árt az óvatosság, s érdemes a Fed jegybankárok nyilatkozatait, az inflációs és munkaerőpiaci adatokat vagy az arra indikációt mutató számokat árgus szemekkel figyelni.