Megszavazták! Nyugdíjváltozások 2025-ben
Farkas András nyugdíjszakértő szerint az erről szóló idei kormányrendelet várhatóan március végén fog megjelenni.
Ez a rendelet különösen fontos azok számára, akik idén terveznek nyugdíjba vonulni, de leginkább azokat érinti, akik 2025 januárjában vagy februárjában nyújtották be kérelmüket. Az ő esetükben ugyanis a nyugdíj végleges összegének megállapítására vonatkozó törvényi határidő csak a valorizációs rendelet kihirdetését követő 15. napon jár le – addig csupán nyugdíjelőleget kaphatnak.
A 2025-re érvényes nyugdíj valorizációs szorzók előreláthatólag 13,2 százalékkal lesznek magasabbak, mint a 2024-ben alkalmazott értékek.
Ezeket a szorzókat a Központi Statisztikai Hivatal által számított, 2024-es bruttó és nettó (kedvezmények nélküli) átlagkereset alakulása alapján állapítják meg – mindkét érték 13,2 százalékos növekedést mutatott.
Korábbi évek adatai alapján:
2021-ben a szorzók 9,7%-kal haladták meg a 2020-as értékeket,
2022-ben 8,7%-kal voltak magasabbak, mint az előző évben,
2023-ban 17,5%-kal nőttek 2022-höz képest,
2024-ben pedig 14,2%-kal múlták felül a 2022-es szinteket.
Miért ilyen fontosak ezek a valorizációs szorzók?
A nyugdíj mértéke két alapvető tényezőtől függ: a szolgálati idő hosszától és az ún. nettó életpálya-átlagkereset összegétől. Ez utóbbit viszont nagyban befolyásolja a valorizáció, vagyis az az eljárás, amely során a korábbi, 1988-tól figyelembe vehető éves, nettósított kereseteket az adott évre érvényes szorzókkal felszorozzák. Így ezek az összegek a nyugdíjazást megelőző év átlagkereseti szintjéhez igazodnak – mutat rá Farkas András.
A 2025-ben induló nyugdíjak esetén ez a valorizáció a 2023-as és az azt megelőző évek kereseteit érinti. Ezeket az aktuálisan meghatározott szorzóval korrigálva kell hozzáigazítani a 2024-es nettó országos átlagkeresethez. Ez azt jelenti, hogy minden naptári évre külön-külön kiszámított szorzóval korrigálják az adott évben elért nettósított keresetet, hogy az egységes szintre, a 2024-es átlaghoz viszonyuljon.
Mivel az 1988 óta szerzett kereseteket mindig a nyugdíjazás előtti év kereseti szintjéhez kell hozzáigazítani, az elmúlt években egyre hangsúlyosabbá vált, hogy a nyugdíjigénylés pontos éve önmagában is befolyásolja a nyugdíj összegét. Ez azt jelenti, hogy két hasonló életutat bejárt személy közül jobban járhat az, aki egy évvel később igényli a nyugdíját.
Ez a rendszer méltánytalanságokat szül, amelyeket sem a 13. havi nyugdíj, sem az inflációkövető nyugdíjemelés nem képes megfelelően kompenzálni. A megoldás az lenne, ha a nyugdíjemelés számításába bekerülne egy, a megállapítás évétől függő valorizációs korrekció is.
Jelenleg az újonnan megállapított nyugdíjak összege az adott év országos átlagkeresetéhez igazodik, viszont már a második évtől elkezd csökkenni a nyugdíj vásárlóereje. Ennek oka az a szabályozás, hogy a nyugdíjakat kizárólag az infláció mértékével emelik. Így minden olyan évben, amikor a keresetek gyorsabban nőnek, mint az infláció, a nyugdíjasok relatív elszegényedése elkerülhetetlen.
Nem meglepő tehát, hogy egyre több szakértő és nyugdíjas szervezet a svájci indexálás visszaállítását sürgeti. Ha ezt az elvet 2015 óta alkalmazták volna, akkor 2025-re az átlagnyugdíj már megközelíthetné a 300 ezer forintot, szemben a jelenlegi kb. 242 ezer forintos átlaggal.
