Mit kell tudni a kábítószer-szabályozásról?
Az első jogi normát hazánkban egy 1894-es miniszteri rendelet tartalmazza, amely az ópium kereskedelmet szabályozta. Mára már egy igen szerteágazó és komplex szabályrendszerrel találkozhatunk, melyek okán joggal merülhetnek fel olyan kérdések, hogy mik is tartoznak a kábítószer kategóriájába, mi minősül „drogkereskedelemnek”, vagy hogyan is büntetik azokat a személyeket, akik esetében bebizonyosodik a kábítószerrel való visszaélés? Jelen cikkben igyekszünk az olvasó számára válaszokat adni a témában leggyakrabban felmerülő kérdésekre.
Első vizsgálati szempontként érdemes megtekinteni, hogy miket is tekint a Btk. kábítószernek. Ehhez kapcsolódó bűncselekmények esetében az elkövetési tárgyat számos háttérszabály konkretizálja és határozza meg, hogy mit is tekintünk kábítószernek. Ebbe a körbe tartoznak olyan egyezmények, mint az Egységes Kábítószer Egyezmény mellékletének I. és II. Jegyzékében meghatározott anyagok, vagy a 2005. évi XCV. tv.- ben részletezett pszichotróp anyagók. Ezek közül a legnagyobb gyakorisággal a heroinnal, kokainnal vagy a cannabissal találkozhat az ember. Felmerül a kérdés, hogy mi történik, ha egy-egy anyag kémiai szerkezetét megváltoztatják, aminek következtében nem tekinthető kábítószernek, de a hatásában megegyezik? A jogalkotó ezt a lehetőséget felismerve alkotta meg az új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűncselekményét, amelynek köszönhetően az úgynevezett dizájner drogok is büntethetőek, annak ellenére, hogy nem minősülnek kábítószernek.
Mindezek után érdemes rátérni az e körbe tartozó deliktumok részletezésére. A jellemzően előforduló eseteket két kategóriára lehet osztani. Az első a kábítószer kereskedelem körébe tartozó magatartások, míg a második a kábítószer birtoklásának bűntetteként értékelhető cselekmények. Elsőnek nézzük meg a kereskedelemmel kapcsolatos szabályozási rendszert. A Btk. szerint az valósítja meg a kábítószer kereskedelmet, aki kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik. Jól látható, hogy jelen bűncselekmény négy elkövetési magatartással valósítható meg, de mit is jelentenek ezek? A kínálás esetében az elkövető egy tőle különböző, konkrét személyt hív fel a kábítószer átvételére. Fontos, hogy az elkövető felhívása nem vezethet eredményre, mivel abban az esetben egy másik fordulat, nevezetesen az átadás valósulna meg. Mindkét esetben nincs jelentősége, hogy van e haszonszerzési célzat, vagy ingyenesen valósul meg az elkövetési magatartás. Ugyanakkor az átadás esetében determináló jelentősége van, hogy a kábítószer egy meghatározott személyhez kerüljön, aki saját fogyasztása céljából szerezze meg, mivel, ha több személyhez kerül a kábítószer már a forgalomba hozatal, vagy a kereskedés elkövetési magatartása kerülhet megállapításra. A forgalomba hozatal esetében sem szükségszerű az ellenérérték, annál inkább az a kritérium, hogy az elkövető több személyhez juttattja el a kábítószert. Ez történhet közvetlenül, vagy akár egy közvetítő személyen keresztül is. Végezetül pedig ahhoz, hogy az utolsó lehetséges elkövetési magatartás kerüljön megállapításra, az szükséges, hogy az elkövető tevékenysége rendszeresen valósuljon meg és anyagi haszon megszerzésére irányuljon. Ezeken túl érdemes megemlíteni, hogy vizsgált bűncselekményt az a személy is megvalósítja, aki az előbb tárgyalt magatartásokhoz anyagi eszközöket szolgáltat. Ez alatt számos dolog érthető, akár egy autó, amelyet a tevékenység könnyítésére adnak oda, de értelemszerűen a pénz is ide sorolandó.
A másik esetkörbe tartozó cselekményekkel a kábítószer birtoklásának törvényi tényállását valósítják meg. Itt is több elkövetési magatartást határozott meg a jogalkotó, amelyek a termesztés, előállítás, megszerzés, tartás, az ország területére történő behozatal, kivitel vagy átszállítás. A termesztés és előállítás alatt a kábítószer létrehozása értendő csupán az adott kábítószer fajtája dönti el, hogy melyik magatartást valósítja meg, mivel a termesztés meghatározott növényekre vonatkozik, az előállítás pedig azokat a műveleteket foglalja magába, amelyek eredménye a fogyasztható kábítószer. Amíg megszerzésen a tiltott szer mástól történő birtokbavételét kell érteni, addig a tartás egy hosszabb ideig tartó birtoklási állapotot foglal magában és az előző elkövetési magatartások közül valamelyiknek kell megelőznie. Akárcsak az előző bűncselekményt, úgy itt is elkövetőnek minősül, aki anyagi eszközöket szolgáltat. Ugyanakkor a kábítószer birtoklásának vétségét fogyasztás, illetve e célból csekély mennyiségű szer megszerzése, vagy tartása esetében is meg kell állapítani.
Fontos említést tenni arról, hogy maga a törvény külön büntethetőséget megszüntető okként jeleníti meg azt az esetet, amikor az a személy, aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez, tart, vagy ilyen kábítószert fogyaszt az elsőfokú ügydöntő határozatig igazolja, hogy legalább egy 6 hónapos kábítószerrel ellátásban vett részt. Felmerül a kérdés, hogy mit is tekint a jogalkotó csekély mennyiségnek? Akárcsak más értékhatároknak úgy itt is lépcsőzetesen haladnak a különböző szintek. Ugyanakkor a kábítószer mennyiségét nem olyan egyszerű megállapítani mint, ahogy elsőnek gondolnánk. Ez azzal magyarázható, hogy nem az épp aktuális tudat módosító szer grammjára van meghatározva az érték küszöb, hanem főszabály szerint a kábítószer tiszta hatóanyagát kell alapul venni, ennek megállapításához pedig különleges szakértelem szükséges. Ezek közül példaként hozható fel a metamfetamin 0,5 g-ig, míg a kokainnál 2 g-ig „csekély mennyiségű” a tiszta hatóanyag. Ez alól kivételt képez az az eset, ha a kannabisz növény képezi az eljárás tárgyát. Ilyenkor nem a hatóanyagot veszik alapul a hatóságok, hanem a növényegyedeket. Ebben az esetben a „csekély mennyiséget” az 5 növény jelenti, ugyanakkor csak az olyan növényt lehet figyelembe venni, amely már önállóan képes a fejlődésre. A további kategóriák a csekély mennyiség felső határához igazodnak, így a „jelentős” mennyiség ennek az értéknek a 20-szorosa, míg a „különösen jelentős érték” az adott felső határ 200-szorosa. Ezeknek a mennyiségi megállapításoknak a büntetési tétel kiszabásánál is igen nagy jelentősége van, mivel minél nagyobb kategóriát állapítanak meg, annál súlyosabb a büntetés is.
Az előző gondolatot folytatva érdemes kitérni arra, hogy jelen bűncselekmények esetében a jogalkotó milyen minősítő körülményeket határozott meg. Ilyen körülmény az üzletszerűség, amely akkor valósul meg, ha ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik az elkövető. További súlyosbító körülmény a bűnszövetségben történő elkövetéshez az szükséges, hogy két vagy több személy bűncselekményt szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy deliktum elkövetését megkísérlik, ugyanakkor fontos, hogy a bűnszervezet nem jöhet létre. Ugyancsak súlyosabban büntetik az elkövetőt, ha hivatalos – pl. ügyész - vagy közfeladatot – pl. tanár - ellátó személy valósítja meg ezt a minőségét felhasználva. Ezeken túl érdemes említést tenni arról, hogy a törvénykönyvben, mind a kereskedelemnél, mind a birtoklásnál még súlyosabban rendeli büntetni, ha a 18. életévét betöltött személy a korábban tárgyalt elkövetési magatartásokat egy kiskorú irányába, vagy felhasználásával fejti ki. Ezeket az eseteket a jogalkotó olyan súlyosnak ítélte meg, hogy külön szakasz alatt rendeli büntetni.
Összefoglalva jól látható, hogy a kábítószerrel kapcsolatos magatartásokat a jogalkotó igen komolyan veszi és igyekszik represszív módon visszaszorítani az efféle jellegű bűncselekmények számát.
Forrás:
Belovics Ervin – Molnár Gábor Miklós – Sinku Pál: Büntetőjog II. – Különös Rész. HVG Orac Lap – és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2019.
