Módosult a munka törvénykönyve: még idén lépnie kell a munkáltatóknak

„Az egyik uniós irányelv célja az volt, hogy a munkavállalók az eddiginél sokkal részletesebb és mielőbbi tájékoztatást kaphassanak a munkafeltételeikről. A pandémia sok esetben felülírta a korábban megszokott és az irodai munkakörnyezetben viszonylag azonos időkeretben ledolgozandó munkát. A szellemi munkakörökben megszokottá vált a hibrid munkavégzés, azon belül is a teljesen szabadon megválasztható munkahely és munkaidő. A teljes rugalmasság ellenpontjaként viszont egyre több munkáltató választja a munkaidő-keretben történő foglalkoztatást a hullámzó munkateher és a bérköltségek, túlóraköltségek optimalizálása érdekében” – mondja dr. Szűcs László, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértő ügyvédje.

Széles körű tájékoztatási kötelezettségek lépnek életbe

A munkáltatók a januártól belépő munkavállalók esetében már jóval szélesebb és sokkal inkább az egyes munkakörökre szabott tájékoztatást kötelesek majd adni. Ez azt jelenti, hogy megmaradnak ugyan a korábbi tájékoztatási elemek, viszont ezek kiegészülnek például a munkaidő-beosztással kapcsolatos tájékoztatással, tehát azzal, hogy mely napokra osztható be a munkaidő, azon belül mi lehet a lehetséges kezdő és befejező időpont, milyen tartamú lehet a túlóra.

Új tájékoztatási elem lesz a munkáltató által biztosított képzésekre vonatkozó információmegosztás is. Mivel a legtöbb cégnél nincs képzési politika, ezért fejtörést okoz, hogy miről is adjanak tájékoztatást. Az uniós irányelv által megfogalmazott cél alapján az tűnik járható útnak, ha a munkavállaló tájékoztatást kap a munkakörére előírt és jogszabály vagy szakmai előírás szerint teljesítendő képzésekről (gondoljunk csak az időszakos tűz- és munkavédelmi oktatásokra vagy a munkakörre irányadó kötelező továbbképzésekre). Ezenfelül évről évre értesülnie kell az adott cég által szervezett és opcionálisan igénybe vehető belső tréningekről is. A tanulmányi szerződések által biztosított képzések a tájékoztatáson kívül esnek, mivel arról a munkáltató és a munkavállaló egyedi megállapodást köt.

Az új belépők esetében a munkáltatói tájékoztatást az eddigi 15 nap helyett legkésőbb 7 napon belül kell majd megadni. A meglévő munkavállalók esetében a munkáltatóknak akkor van erre vonatkozó kötelezettségük, ha azt a munkavállalók legkésőbb jövő (2023) március végéig kérik. Ebben az esetben is csak az új elemekről kell információkat adni a kérést követő 30 napon belül. Amennyiben a jövőben a munkáltatói tájékoztató bármely eleme módosul, akkor erről az érintett munkavállalókat legkésőbb a változás napján tájékoztatni kell papír alapon vagy elektronikus úton.

A munkavállalók kezdeményezhetik a munkaszerződésük módosítását

A kiszámítható munkafeltételek másik eleme a 2023 januárjától életbe lépő és egyes munkavállalókat megillető munkaszerződés-módosítási jogosultság. Arra érdemes a munkáltatóknak felkészülni, hogy a cégen belüli nyitott állásokra mostantól a munkaszervezetben bárki jogosult lesz pályázni, aki legalább fél éve dolgozik a cégnél. Rajtuk kívül pedig – 6 hónap munkaviszony után – a 8 évnél fiatalabb gyermeket nevelő munkavállalók és a gondozást végző munkavállalók is élhetnek azzal a jogukkal, hogy munkaszerződés-módosítást kezdeményezzenek abból a célból, hogy más munkavégzési helyen, más munkarendben, távmunkavégzésben vagy részmunkaidőben kívánnak dolgozni. A munkáltatóknak 15 nap áll rendelkezésre, hogy megfontolják, tudják-e biztosítani a munkavállalók által kezdeményezett új munkafeltételeket.

„Elutasítás esetén az ilyen kezdeményezésekre részletesen kidolgozott, valós és adekvát választ kell adni. Ha az indoklással a munkavállaló nem ért egyet, vagy a munkáltató nem válaszol határidőben, akkor annak az lehet a kockázata, hogy a bíróság pótolni fogja a munkáltató hozzájárulását a munkaszerződés-módosításhoz, és a munkavállalót az általa megjelölt új feltételek szerint kell foglalkoztatni, valamint a jogellenes elutasítás miatt felmerülhet, hogy a munkavállaló kárát is meg kell téríteni. Egy ilyen helyzet kezelése a munkajog által biztosított kereteken túl jelentős HR feladatokat is ad a munkáltatónak. A munkáltatói márkára tehát erőteljes hatással lesz ezeknek az igényeknek a kezelése, és nem mellesleg a 2024-től egyre szélesebb kör számára kötelező fenntarthatósági jelentések »Social« területet érintő kimutatásaiban is előkelő értékelést kaphat az a munkáltató, aki a munkafeltételek rugalmas kialakítását jelentős részben biztosítani tudja dolgozóinak” – hangsúlyozza dr. Zsédely Márta, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértő ügyvédje.

Újfajta szabadságtípusok lesznek elérhetőek

A másik uniós irányelv (2019/1158) részben újfajta szabadságformákat vezet be januártól. A már jól ismert apasági szabadság uniós szinten 10 munkanapra nő. Az első öt munkanapra az apák továbbra is teljes bért kapnak, de a második öt napra csak a távolléti díjuk 40%-át. A munkáltatók természetesen dönthetnek úgy, hogy az apasági szabadságra teljes munkabért fizetnek, vagy akár hosszabb apasági szabadságot is biztosíthatnak dolgozóiknak, de várhatóan csak az első 5 munkanap távolléti díját tudják majd a költségvetésből visszaigényelni.

Új szabadságtípus lesz a gyermek 3 éves koráig járó és összesen 44 munkanapot kitevő szülői szabadság. Ez mind a két szülőt megilleti, de nagyon fontos, hogy a gyermek 3 éves kora után már nem igényelhető, és pénzben sem megváltható. A szülői szabadság díjazására vonatkozóan az uniós irányelv azt a követelményt állította, hogy azt úgy kell meghatározni, hogy elősegítse mindkét szülő esetében a szülői szabadság igénybevételét. A magyar jogalkotó ezt úgy implementálta, hogy a díjazás mértékét a távolléti díj 10%-ában állapította meg, amelyből az igénylő szülőnek járó gyed és gyes összegét is le kell vonni. Nem elképzelhetetlen tehát, hogy egy gyed folyósítása mellett dolgozó anyuka a gyed összegén felül nem fog kapni további juttatást, ha szülői szabadságra megy. A munkáltatóknak pedig azt érdemes figyelembe venni, hogy ha a dolgozó a távolléti díj 10%-át kapja, és ezáltal munkabére a minimálbér 30%-a alá esik, úgy a járulékfizetést ettől még a minimálbér 30%-ig kell majd teljesíteni. Jó hír ugyanakkor, hogy a távolléti díj átmeneti csökkenése a nyugdíjszámítás szempontjából a szolgálati időt nem fogja csökkenteni, tehát a szülői szabadság tartamát nem kell arányosítani.

Új intézmény lesz a januártól járó és évi legfeljebb 5 munkanapot jelentő gondozói munkaidő-kedvezmény. Ez az új típusú munkavégzés alóli mentesülés azt a célt szolgálja, hogy a munkavállaló a beteg hozzátartozóját vagy a vele együtt élő társát gondozza, ha ezt a beteg személy kezelőorvosa igazolja. Érdemes tisztában lenni azzal, hogy a gondozói munkaidő-kedvezmény nem szabadság, és erre az évi legfeljebb 5 munkanapra nem jár díjazás sem. A gondozói munkaidő-kedvezmény időszaka tehát igazolt távollét ugyan, de munkabér hiányában erre a kieső időre a munkavállaló köteles lesz egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni. Ezt a járulékot a munkáltatók természetesen átvállalhatják a dolgozóiktól.

Az újfajta szabadságformák januártól felmondási védelmi időt is jelentenek, ami azt jelenti, hogy a munkavállalóval szemben ezen időszakok alatt sem közölhető felmondás.

A munkáltatók januártól jogot kapnak arra, hogy kivételes gazdasági érdek vagy jelentős működési ok esetében a már jóváhagyott szabadság kiadását megtagadják, vagy azt legfeljebb 60 nappal későbbre halasszák. Ezt azonban minden egyes esetben indokolniuk és igazolniuk kell, továbbá a módosítással kapcsolatos kárt és költséget is meg kell téríteniük. Fontos tudni, hogy az apasági szabadságot nem lehet elhalasztani, és a munkáltatókat megillető szabadság megszakítási jogot januártól az apasági és a szülői szabadságon lévő munkavállalókkal szemben nem lehet alkalmazni.

Munkaviszony megszüntetése csak indoklással?

Az uniós elvárásoknak megfelelően az új munkajogi szabályok előírják a munkáltatóknak, hogy olyan esetben is indokolják a munkaviszony megszüntetését, ha erre nem lennének egyébként kötelesek. Amennyiben ugyanis a munkavállaló a megszüntetést követő 15 napon belül arra hivatkozik, hogy munkaviszonyát a cég azért szüntette meg, mert élni kívánt a fentiek szerint részletezett munkaszerződés-módosítás kezdeményezés jogával, vagy mert az újfajta szabadságokat igénybe vette úgy belép a munkáltató indokolási kötelezettsége, amelyre 15 napja van. Ha az indokolással a munkavállaló nem ért egyet, munkaügyi pert kezdeményezhet, és kérheti, hogy a munkáltató fizesse meg a kárát. A határidő rövidsége és a lehetséges kockázatok miatt érdemes tehát a cégeknek tudatosan felkészülni az indokolás nélküli kiléptetések kezelésre.

Rövid munkaviszonyoknál a próbaidőt is arányosítani kell

A próbaidő-szabályokat két jelentősebb módosítás is érinti. Ha a munkáltató 12 hónapnál rövidebb időre tesz ajánlatot a munkavállalónak, akkor köteles lesz a próbaidőt is megfelelően arányosítani, tehát például 6 hónapos határozott idő esetében a maximális próbaidő 1,5 hónap lehet, amelyet kollektív szerződés további maximum 1,5 hónapra tud majd növelni. A próbaidővel kapcsolatos másik új szabály, hogy januártól a munkáltatók az azonnali hatályú felmondást a próbaidő utolsó napjáig postára adhatják, és az sem lesz probléma, ha a munkavállaló a próbaidő után veszi csak át a dokumentumot.

A nagy visszhangot kiváltó új állásidő szabályokról

Az állásidő szabályai ahogy eddig, a jövőben is biztosítják, hogy ha a munkáltató nem tud munkát adni a dolgozónak, akkor az állásidőnek minősül, és ha ez nem elháríthatatlan külső okból történik, akkor a munkavállalót alapbér, illetve bérpótlék illetheti meg.

„Januártól egy jogtechnikai változás folytán az egészségügyi alkalmatlanság a foglalkoztatás szempontjából egy olyan elháríthatatlan külső ok lehet, amelyre tekintettel az egészségügyi szempontból alkalmatlan dolgozót nem lehet munkavégzésre beosztani, és erre tekintettel ugyan állásidőn lesz, de erre az időre díjazás részére nem jár. Mivel ez a helyzet hosszú távon nem fenntartható, valószínűsíthető, hogy az érintett dolgozók élnek majd a felmondás lehetőségével, amivel a cég megtakaríthatja az esetlegesen hosszabb felmondási időre és végkielégítésre jutó bért. Látva a szabályozás rendeltetésellenes gyakorlásából fakadó munkavállalói hátrányokat, valószínű, hogy nem kell majd sokat várni egy útmutató bírósági döntésre” – teszi hozzá dr. Szűcs László.