Munkahelyi ghosting – mit tegyünk, ha nem vagyunk szellemirtók?

Nem csak a magánéletben kezd bevetté válni a kapcsolat ilyen módon történő lezárása, sajnos a munka világában is ragályosan terjed a jelenség. Számtalan esetet hallani arról, hogy a munkáltató a kiválasztási folyamat során visszajelzés nélkül tűnik el, vagy amikor a munkavállaló egyszerűen úgy vet véget a munkaviszonyának, hogy nem megy munkába többé. Jelen cikkünkben az utóbbi esetet vesszük górcső alá.

A munka törvénykönyve meghatározza a munkavállaló alapvető kötelezettségeit, amelyek közé tartozik a munkahelyen munkavégzési céllal való megjelenés kötelezettsége is. A munkavállaló ezen kötelezettségéből ered az eltűnés jogellenes mivolta is, ugyanis a törvény szerint a munkavállaló köteles a munkakezdési időpontra a munkahelyén vagy a munkavégzésre kijelölt más helyen megjelenni. A bírói gyakorlat szerint ez a kötelezettség nem csak a puszta megjelenést foglalja magában, hanem azt is, hogy erről az utasításadásra feljogosított vezető tudomással bírjon. A titokban érkező és munkaidejét észrevétlenül töltő dolgozó ennek a kötelezettségének nem tesz eleget – ismertették az act Bán & Karika szakértői, dr. Szauter Dóra Amina és dr. Solt István.

Előfordulhat az is, hogy a munkavállaló azért nem jelenik meg a munkahelyén, mert valamilyen nyomós okból akadályoztatva van. Ilyen oknak minősülhet például a munkavállalót, vagy a joggyakorlat szerint élettársát ért baleset is.

Természetesen nem elég a munkahelyen megjelenni, utána a rendelkezésre állási kötelezettség mint a munkaviszonyból eredő további kötelezettség teljesítéséhez ott is kell maradni a munkahelyen a munkaidő teljes tartama alatt, munkavégzés céljából.

Tehát ghosting esetén a munkavállaló alapvetően ennek a két fontos kötelezettségének nem tesz eleget, és mint általában a jog világában minden, az ilyen mulasztás is súlyos következményekkel járhat.

A ghostingot kétféleképp értelmezhetjük a munkáltató szemszögéből. Az egyik értelmezési lehetősége a munkavállaló eltűnésének, ha a ghostingot a munkaviszony jogellenes megszüntetéseként értelmezzük, ugyanis bizonyos idő elteltével a munkáltató joggal következtethet arra, hogy a munkavállaló már nem fog visszatérni a munkahelyére. Mielőtt azonban a munkáltató ezt a következtetést levonná, részletes vizsgálatot köteles lefolytatni az addig igazolatlan távollét egyedi körülményeinek feltérképezése érdekében.  Ezen vizsgálat keretében a munkáltató köteles felkeresni a munkavállalót az ismert címén, és széleskörű együttműködés várt el a munkáltatótól annak érdekében, hogy a munkavállaló a távollétét igazolni tudja – tette hozzá a két szakértő.

Ezen munkáltatói kötelezettség alól próbált meg kibújni egy munkáltató az általa csellengő procedúra fantázianévre keresztelt eljárás munkaszerződésbe foglalt bevezetésével, melynek értelmében a munkavállaló ráutaló magatartással történő munkaviszony megszüntetéseként értelmezte azt, ha a munkavállaló a távollétének kezdő napját követő 15 napon belül nem küldte meg a munkáltató részére a távollétének jogszerűségét igazoló iratokat. A munkaviszony csellengő munkavállaló által ilyen módon való megszüntetését ráadásul előre jogellenesnek is minősítette. Csak idő kérdése volt, hogy a procedúra kiállja a bírósági eljárás próbáját. A perben a bíróság kimondta, hogy a munkaszerződés csellengő procedúrát előíró kikötése a munka törvénykönyvének alapelvi jellegű rendelkezéseit is sértő, ezért semmis, továbbá azt is, hogy a munkavállalói ghosting általános jelleggel nem értékelhető jogellenes felmondásként, mivel a munkavállaló igazolatlan távollétének egyedi körülményeit minden esetben vizsgálnia kell a munkáltatónak ahhoz, hogy ebben a kérdésben megalapozottan foglalhasson állást.

Természetesen a munkáltatók szempontjai is figyelmet, érdekeik pedig védelmet érdemelnek, a ghosting ugyanis nem csak bosszantó és frusztráló, de a munkáltatók munkaszervezéshez és gazdasági tevékenységük tervezhetőségéhez fűződő jogos érdekeit is sértheti, egyes esetekben akár túlmutatva a szokásos üzleti kockázat határain is. Ezt a védelmet szolgálják a Munka Törvénykönyve által biztosított szankciók, továbbá az azonnali hatályú felmondás lehetősége is, amely a munkavállalói ghosting másik értelmezési lehetősége.

A munkavállaló igazolatlan távolmaradása a munkáltató oldaláról szemlélve megalapozhatja az azonnali hatályú felmondást, mivel az a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség szándékos megszegésének minősül. A bírósági gyakorlat szerint a munkahelytől munkaidőben való több órányi engedély nélküli távolmaradás már megalapozza az azonnali hatályú felmondást.

A munka törvénykönyve szerint a munkavállaló, ha munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, köteles a munkavállalói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget megfizetni, továbbá a munkáltató a kárigényét is érvényesítheti a munkavállalóval szemben azzal a korláttal, hogy a kettő összege nem haladhatja meg a munkavállaló tizenkét havi távolléti díjának összegét. Határozott idejű munkaviszony munkavállaló általi jogellenes megszüntetése esetén a munkavállaló a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni.

Összegezve elmondhatjuk, hogy van lehetőség a ghostingoló munkavállalóval szemben fellépnie a munkáltatónak, még ha nem is épp a szellemirtók bevetésével. Óvatosan kell azonban eljárni az eltűnés jellegének és körülményeinek megállapításakor, hiszen lehetséges, hogy a munkavállaló elfogadható indokkal maradt távol munkahelyétől, akár huzamosabb időre is – zárták szavaikat az act Bán & Karika Ügyvédi Társulás munkatársai, dr. Szauter Dóra Amina és dr. Solt István.