Nem halasztható tovább a víz visszatartása az Alföldön
A súlyosbodó aszályjelenségek az elmúlt években már nem csupán a Duna-Tisza közi Homokhátságban, hanem a Tiszántúl és a Nyírség egyre nagyobb területein is komoly gondot okoznak, egyre növekvő területen téve bizonytalanná a megtérülő gazdálkodás feltételeit. Kézenfekvő megoldás lenne a vizek visszatartása az adott területeken, ám a termőterületek ilyen célú beáldozását mindeddig komoly érdekellentétek akadályozták.
„Miközben a szakma egy része nagy (egyébként hosszú távon szintén szükséges) beruházásokban, jelentős víztározók építésében gondolkodik, nem szabad alábecsülni a helyi szinten, az adott tájegységen belül megvalósítható, olcsóbb, egyszerűbb és természetesebb megoldások jelentőségét sem” – mutat rá Dr. Jakab Gusztáv.
A szakember szerint a legnagyobb probléma a belvíz maradéktalan leengedése a folyóvizekbe. Ezt a helyben képződő vízkészletet legalább részben olyan, az adott tájegységben meglévő területekre kell átvezetni, ahol az kevesebb gazdasági kárt okoz – ilyenek például az amúgy is rendszeresen elöltött részek (egykori mocsarak, ősfolyómedrek), illetve a kedvezőtlenebb adottságú földek (egyes becslések szerint a jelenlegi szántók mintegy 15-20 százaléka is ilyennek tekinthető). Ehhez új csatornákat kell létrehozni, amelyek nem csak az összegyűjtött víz átvezetését, hanem a helyben tározást is szolgálják. Emellett – ahol erre lehetőség van – fel kell éleszteni a folyók régi, természetes mederhálózatát is. Azokon a területeken pedig, ahol mostanra jelentősen lesüllyedt a talajvíz szintje, biztosítani kell a folyókból történő vízpótlást és a talajvízkészletek gyarapodását.
Nagy lehetőség a Natura2000 területek bevonása
A Natura 2000 ökológiai hálózat az ország területének 21,4%-át fedi le. E területeken jelenleg csupán elvétve folytatnak vízvisszatartást: a Natura 2000 gyepterületeken a mai napig folyik el az értékes víz. Már az is jelentős kedvező változást hozna, ha az itteni vizek visszafogását megoldanák, vagy akár a másutt keletkezett belvizeket sikerülne ide átvezetni. Komoly előnyt jelent, hogy e területeken a gazdálkodás jelentette ellenérdekek is jóval kevésbé akadályoznák e projektek megvalósulását.
Az elmúlt évek klímakutatási eredményei azt is megmutatták, hogy a jelenleg zajló intenzív felmelegedési folyamatban igenis létezhet összefüggés az Alföld lecsapolása és a száraz időszakok előfordulási gyakorisága között. A felszíni vízhiány nehezíti, bizonyos körülmények között meg is akadályozza az esőképződést. Emellett a legszárazabb területeken van a legmelegebb, hiszen ott a napsugárzás energiája teljes egészében a felszín felmelegítésére fordítódik, nem pedig a talajnedvesség párolgására, illetve a növények párologtatására. Ezt a kedvezőtlen folyamatot is gyengítheti a jól megtervezett vízvisszatartás.
„A változó körülmények hatására immár egyre több gazdálkodó tesz lépéseket a csapadékvizek helyben történő megtartására. A sajátos, helyi viszonyoknak megfelelő megoldások megtalálása és megvalósítása sokat segíthet az alkalmazkodásban, különösen akkor, ha jól kiválasztott agrotechnológia (megfelelő növényfajok kiválasztása, talajtakarási, szántási módok alkalmazása, stb.) is kapcsolódik hozzá" – foglalja össze Dr. Jakab Gusztáv.
