Nem javul tovább az európai édesvizek minősége

A Nature című folyóiratban augusztus elején megjelent tanulmányban a kutatók az édesvízi gerinctelenközösségekben bekövetkező változásokat elemezték 1968 és 2020 között - olvasható az ELKH MTI-hez eljuttatott keddi közleményében. A kutatók a cikkben rávilágítottak az édesvízi ökoszisztémák rendkívüli érzékenységére, az emberi behatások biológiai sokféleségre gyakorolt hosszú távú negatív következményeire.

A tanulmány fő szerzői, Peter Haase, a frankfurti Senckenberg Kutatóintézet és Természettudományi Múzeum professzora és Ellen A. R. Welti, az amerikai Smithsonian Conservation Ecology Center munkatársa voltak. A kutatásban közreműködött Várbíró Gábor, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézete (ÖK VÖI) és Csabai Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) kutatója is.

A beszámoló szerint a kutatás 22 európai országból származó, 1816 mintasorozatból és 26 668 mintából álló, 2668 taxon mintegy hétszázezer egyedét tartalmazó átfogó adatsorra épül. A magyar kutatók az adatok összeállításában és elemzésében vettek részt.

"Bár az elmúlt évtizedekben számos erőfeszítés történt az édesvízi ökoszisztémák védelmére és helyreállítására, az új tanulmány rávilágít arra, hogy további kihívások állnak ezen életközösségek előtt. Az EU Vízkeretirányelv bevezetése, a hatékonyabb szennyvízkezelés, a hidromorfológiai terhelések csökkentése, és más hasonló kezdeményezések pozitív változásokat hoztak az édesvizek állapotában a 2010-es évek előtt, azt követően azonban a javulás jelentősen lelassult, napjainkra, a további intézkedések ellenére, gyakorlatilag megállt" - írták.

A kutatók úgy vélik, hogy a 2010-es évektől megfigyelt lassulás a napjainkban történő intézkedések csökkenő hatékonyságára utal. Ez azt mutatja, hogy az eddigi lépések önmagukban nem elégségesek a fenntartható jövő biztosításához.

A lassulás egyik magyarázata lehet, hogy a helyreállítások lendülete kifogyóban van, emellett új stresszfaktorok lépnek fel, vagy a meglévők felerősödnek (például új típusú szennyező anyagok megjelenése, esetleg a változó éghajlat hatása). Ezek a tényezők lassíthatják és potenciálisan visszafordíthatják a biológiai sokféleség növekedését - jegyezték meg.

E hipotézissel összhangban a kutatók kimutatták, hogy a javulás, a biológiai sokféleség helyreállása kisebb mértékű volt a gyorsabban melegedő éghajlatú területek folyóiban, a nagyvárosi és mezőgazdasági területeken áthaladó és a keresztgátak alatti folyószakaszokon.

A kutatók figyelmeztetnek arra, hogy az éghajlatváltozás, az inváziós fajok terjedése, az emberi tevékenységek során bekerülő szennyező anyagok fokozódó jelenléte, vagy az élőhelyátalakítás és a városiasodás mind olyan tényezők, amelyek együttesen hátráltatják az édesvízi ökoszisztémák biodiverzitásának fenntartását és a felszíni vizek állapotának javulását. Kiemelték, hogy az édesvízi ökoszisztémák hosszú távú életképességének biztosítása érdekében konszenzusra van szükség, amely a politikai döntéshozókat, a tudósokat és a civil közösségeket egyaránt bevonja.