Több száz cég székhelye lett egy XIII. kerületi lakás

Bár a cégtemetők működése korábban is jelen volt a hazai gazdasági élet árnyékos területein, mióta a celeb-köröket is elérte a jelenség, a média komolyabban foglalkozni kezdet a témával. Több mint 10 évvel ezelőtt már szemet szúrt több olyan gazdasági szereplő neve, akik különböző módon köthetők voltak az akkoriban vizsgált vállalkozásokhoz. 

A problémás ügyletek egyik visszatérő alakja egy olyan férfi volt, akinek családja és kiterjedt rokonsága esetében a mai napig felmerül a cégtemető-tevékenység gyanúja, miközben továbbra is hirdetik magukat az interneten és a közösségi médiában különböző szolgáltatásokkal, legyen az veszteséges cégekkel kapcsolatos ügyintézés vagy éppen a fejfájás fülakupunktúrás kezelése, egyéb közérzetjavító megoldásokkal.

Cégmentés, másként

A veszteséges, problémás, komoly tartozásokkal terhelt cégek megvételére szakosodott cégtemetőbizniszben érdekelt csoportokról több oknyomozó riport is született, ám a cikkek szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) a folyamatos médiaérdeklődés ellenére sem foglalt állást a konkrét ügyekben. A témát sikerült annyira közömbössé tenni, hogy az elmúlt tíz év alatt ritkán ütötte meg az ingerküszöböt a háttérben hatalmas hálózattá fejlődött, kibogozhatatlan szálakat mozgató személyek kilétének felfedése.

Jól mutatja ezt, hogy 2024-ben az avatottak számára ismét feltűnővé vált egy Budapest XIII. kerületi lakás, ahol rövid időn belül mintegy 400 cég gyűlt össze. Csupán véletlen lehet, hogy az ezek telephelyéül szolgáló ingatlant még 2020 decemberében az az ismert táncművész vásárolta meg, aki a fent említett szalon vezető dolgozója? Ugyanis a család tulajdonában álló szalon székhelye is itt található. Az pedig, hogy rokona a korábbi gyanús esetek kulcsfigurájának, jól mutatja, hogy egyes címek és személyi körök rendre feltűnnek a problémás hátterű vállalkozások környezetében. Az érintetteket többször kereste a Privátkopó bűnügyi portál, azonban a feltett kérdésekre nem kaptak választ.

De mi folyik Angyalföldön?

Az említett XIII. kerületi lakásba bejegyzett vállalkozások többségét olyan, magukat cégmentőként népszerűsített társaságok vették át, amelyek kifejezetten a fizetésképtelenné vált, adótartozásokkal terhelt vállalkozások „eltüntetésére” specializálódtak. 

A cégfantomizálás hátterében álló szereplők nemcsak a céghálózaton keresztül, hanem magánszemélyként is sorra vállalták a problémás társaságok átíratását és elsüllyesztését - jellemzően rövid időn belül továbbadták olyan külföldi vagy hazai, gyakran teljesen vagyontalan személyeknek, akik nem voltak elérhetők a hatóságok számára és aligha lehettek valódi befektetők. 

A család ügyvéd végzettségű tagja pedig kellő jogi hátteret biztosított az ügyleteknek. Az átvevő társaságok többsége végül maga is megszűnt, gyakran ugyanazzal a forgatókönyvvel: kényszertörlés, felszámolás, eltűnő tulajdonosok és elérhetetlenné váló ügyvezetők. Azt, hogy a lakásba bejegyzett cégek szinte mind ugyanarra a sorsra jutottak, nehéz lenne puszta véletlennek tekinteni.

Ismert celebek eladósodott vállalkozásai mellett más népszerű szakemberek kétes ügyei is erre a címre kerültek, így például az a klinika is, amelyet a bíróság mintegy 14 millió forint kártérítés megfizetésére kötelezett egy plasztikai beavatkozás során elkövetett szakmai hiba miatt. A társaságot ezt követően gyors ütemben egy szerb állampolgárságú nő nevére írták át, aki későbbi nyilatkozata szerint az ügyletről nem volt tudomása, de útlevelét korábban ellopták.

Mindez jól mutatja, nem mindegy, milyen hátterű szolgáltatót választunk: ami első pillantásra bizalmat kelt, az hosszú távon akár komoly kockázatot is hordozhat.

Miért nem éri meg?

A NAV arra hívja fel a figyelmet: a vállalkozások vezetői a bírósági döntések alapján kénytelenek személyesen megfizetni az okozott károkat akkor is, ha még a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt értékesítették a céget egy cégtemetőnek, ha pedig nem fizetnek, akkor akár öt évre is eltilthatják a cégképviselettől és az irányító befolyást biztosító üzletrészek megszerzésétől őket.

Bár a hazai gazdasági életben a cégtemetők működése nem új jelenség, a XIII. kerületi lakás köré épült hálózat példája ismét rávilágít arra, milyen könnyen fonódik össze a látszólag ártalmatlan szolgáltatói tevékenység a szürkezónás cégeltüntetéssel. A történet szereplői, rokoni szálai, ismétlődő címkéi és régóta visszatérő mintái egy olyan rendszerre mutatnak rá, amely évek óta változatlan logika mentén működik, miközben a felelősség rendre elsikkad a hivatalos eljárások útvesztőiben.

A hatóságok figyelmeztetése tehát nem puszta formalitás: a gyors megoldást ígérő cégmentők mögött gyakran olyan konstrukciók állnak, amelyek hosszabb távon nagyobb kárt okoznak, mint amennyit enyhítenek. Az elmúlt tíz év példái – felszámolt vállalkozások, eltűnt ügyvezetők, strómanként felhasznált emberek, jogi útvesztők – mind arra figyelmeztetnek, hogy a felelősség a végén elkerülhetetlenül visszaszáll arra, akinek a neve eredetileg a cégjegyzékben szerepelt.

A történet pedig egyúttal egy szélesebb társadalmi kérdést is felvet: vajon meddig maradhatnak büntetlenek azok, akik a jogi kiskapukat üzleti modellként használják? És hány vállalkozás, hány magánszemély kell még ahhoz, hogy a felelősségi láncolat végre ne csak a legkiszolgáltatottabbakon csattanjon?

Egy biztos: a cégtemetők világa nem fog megszűnni egyik napról a másikra, de minél több fény vetül rá, annál kevésbé működhetnek következmények nélkül é sez lehet a megoldás a fejfájásunkra is.