Új fejezet a bérlakásszektorban
A PwC Magyarország és az Óbuda Group közös konferenciáján szociológiai, műszaki, pénzügyi és jogi nézőpontból vizsgálták meg, hogy milyen feltételek mellett épülhet ki Magyarországon egy kiszámíthatóbb, diverzifikáltabb és fenntarthatóbb bérlakáspiac. A szakértők egyetértettek abban, hogy egy célzott kezdeti ösztönzés elindíthatja a piacot – a jelenlegi szakpolitikai irányok pedig már ezt a fordulatot vetítik előre.
Jelentős igény van a megfizethető lakhatásra
A Periféria Központ két, egymást kiegészítő kutatása alapján Budapesten a lakosság mintegy 60 százaléka potenciálisan érintett a lakhatási nehézségekben, miközben körülbelül 21 százalék tartozik egy szűkebb, fizetőképes és bérlakásra nyitott csoportba. A megfizethetőnek tartott és a piaci bérleti díj közötti különbséget jól szemlélteti, hogy míg az érintettek körülbelül 129 ezer forintos havi díjat tartanának reálisnak, addig a piaci bérleti díj jóval efölött, mintegy 177 ezer forint körül alakul.
„A Periféria Központ kutatásai világosan megmutatják, hogy a megfizethető bérlakások iránt egyszerre jelenik meg erős társadalmi kereslet és munkaerőpiaci kényszer. A legnagyobb kérdés az, hogy ezt a jól látható igényt sikerül-e fenntartható kínálattá alakítani” – hangsúlyozta Jelinek Csaba.
A lakhatási probléma közben nem áll meg Budapestnél. Egy másik elemzés szerint országosan mintegy 100 ezer lakás hiányzik a rendszerből, különösen azokban az ipari és gazdaságilag gyorsan növekvő térségekben, ahol a munkaerő mobilitása kulcskérdés. Jelinek Csaba ennek kezelésére szakpolitikai irányváltást, a megfizethető lakhatás jogi és intézményi kereteinek tisztázását, célzott pénzügyi ösztönzőket – ideértve a támogatott finanszírozást, adókedvezményeket és az elérhető uniós forrásokat – valamint diverz, intézményes bérlakásrendszer kiépítését vázolta fel.
A bérlakásszektor mint a fenntartható városfejlesztés kulcseleme
A bérlakásépítés évszázados városfejlesztési hagyományokra épül, ugyanakkor a mai lakhatási kihívások új szemléletet követelnek meg. Csernik Tamás, az Óbuda Group tervezési igazgatója előadásában hangsúlyozta, hogy a sikeres bérlakásprogramok nem pusztán új lakások létrehozását jelentik, hanem olyan, a városi szövetbe illeszkedő lakókörnyezetek kialakítását, amelyek a különböző élethelyzetekhez igazodó lakásmixet, magas lakhatási minőséget és valódi közösségi funkciókat is kínálnak. A tervezés során egyaránt figyelembe kell venni a telepítési és urbanisztikai környezet, az inkluzivitást, a mobilitási kapcsolatokat, az energiahatékonyságot és a fenntartható üzemeltetés követelményeit.
A professzionális bérlakásszektor fejlesztése egyszerre teremt társadalmi és gazdasági értéket: szélesíti a lakhatási kínálatot, támogatja a munkaerő mobilitását, hozzájárul a városi területek megújulásához, miközben stabil és hosszú távon értékálló befektetési lehetőséget kínál. A „future-proof” megközelítés a flexibilitást, az adaptív építészeti kialakítást és a technológiai alkalmazkodóképességet kapcsolja össze. „A jövő bérlakás-fejlesztése nem pusztán új lakások építéséről szól, hanem olyan hosszú távon működőképes, fenntartható és emberközpontú városi környezet megteremtéséről, amely egyszerre szolgálja a lakók életminőségét, a városok fejlődését és a befektetések stabilitását” – emelte ki Csernik Tamás.
A tőke eddig kivárt
A jelenlegi lakáspiaci környezet nem ösztönzi kellőképpen az intézményi bérlakásfejlesztéseket: finanszírozási, szabályozási és megtérülési feltételek egyszerre hátráltatják a szektor bővülését.
A kínálat skálázásának egyik fő korlátja, hogy a bérlakás ma nem illeszkedik az intézményi befektetési logikába. Pintér Attila, a PwC Magyarország ingatlantanácsadási szakértője rámutatott, hogy a lakóingatlanok bérbeadásában becslések szerint a lakossági oldalon15–20 ezer milliárd forintnyi vagyon koncentrálódik, mégsem alakult ki olyan intézményi keret, amely a kockázatokat szétterítené, a belépési korlátott csökkentené és az üzemeltetést mérethatékonnyá tenné. Az intézményi befektetői aktivitást az egyéb eszközosztályokhoz képest alacsonyabb éves hozam és a magas finanszírozási költség is visszafogja.
A piaci torzulást tovább erősíti, hogy a szabályozási és támogatási környezet elsősorban a vételi keresletet ösztönzi, nem pedig a kínálatot. A lakossági támogatások jellemzően tulajdonszerzést segítenek, miközben a bérlakásfejlesztések nem kapnak hasonlóan célzott ösztönzést. A bérbeadási piacon ráadásul a vállalati befektetők több szempontból hátrányban vannak a magánszemélyekhez képest (áfa, “rezsivédett” közművek, kamatszint és hitelezési futamidő). Az intézményi bérlakás projektek hiánya meglátszik a lakásépítések számán is: a magyar lakásállomány megújulásához évente mintegy 40 ezer új lakás megépítésére lenne szükség, miközben a tényleges éves volumen ennek nagyjából a fele.
„Jelenleg a vállalati befektetőknek magasabb költségek és alacsonyabb hozamok mellett kellene hosszú távra elköteleződniük, miközben a rendszer inkább a magánbefektetőket támogatja. Ebben a környezetben érthető, hogy az intézményi tőke nem jelenik meg tömegesen a bérlakáspiacon” – fogalmazott Pintér Attila.
A jogi bizonytalanság közvetlenül visszafogja a kínálatot
A bérlakáspiac fejlődése megfelelő jogi környezet nélkül nem tervezhető. Faragó János, a PwC Legal ügyvédje szerint a fenntartható bérlakásrendszer alapja a kiszámíthatóság: olyan keretrendszerre van szükség, amely a bérlőknek és a bérbeadóknak is ugyanolyan hosszú távú biztonságot ad, mint a saját tulajdonú lakás. A jelenlegi működés egyik legnagyobb problémája ugyanis a felek közötti bizalom hiánya. A bérbeadók a nemfizetéstől és a hosszadalmas végrehajtási folyamatoktól tartanak, a bérlők pedig gyakran kiszolgáltatottnak érzik magukat a rövid távú, nehezen tervezhető szerződési feltételek miatt.
A lehetséges jogi fejlesztési irányok között Faragó János egyrészt az intézményi bérbeadói státusz bevezetését emelte ki, amely egyértelműen definiálná a piaci szereplőket, akik hatósági regisztrációt követően különböző kedvezményekben részesülnének, ugyanakkor számos operatív kötelezettség vonatkozna rájuk (pl. ügyfélszolgálat, szolgáltatási szintek). A másik fontos szabályozási irány a hosszú távú lakásbérbeadás támogatása lenne. Ez elsősorban a bérbeadó számára jelentené a rendes felmondás kizárását hosszú távra, a bérlő számára azonban – az élethelyzet változása esetére – lehetővé tenné a rendes felmondást bizonyos feltételek mellett.
A kiszámítható jogi környezetet szintén erősítené, ha dedikált vitarendezési fórumokat hoznának létre egyes lakásbérleti szerződésekből fakadó jogviták rendezésére. „A bérlakáspiac csak akkor tud érdemben fejlődni, ha a jogi és szabályozási környezet egyszerre teremt stabilitást a befektetőknek és biztonságot a bérlőknek. Ehhez jól definiált intézményi bérbeadói körre, kiszámítható hosszú távú szerződéses viszonyokra és hatékony vitarendezési mechanizmusokra van szükség” – mondta Faragó János.
A szabályozási folyamat közben európai szinten is gyorsul: az Európai Bizottság 2025 végén bemutatott megfizethető lakhatási terve szerint Európának évente több mint 2 millió új otthonra lenne szüksége, ami - a lakásfejlesztések jelenlegi üteméhez képest – hozzávetőleg 150 milliárd euró éves többletberuházási igényt jelent. A Bizottság közleménye szerint a jövőben nemcsak a „szociális”, hanem a „megfizethető” lakhatás is támogatható terület lesz.
Lakhatás mint munkaerőpiaci kérdés
A lakhatás egyre közvetlenebbül hat a munkaerőpiac működésére is, hiszen nemcsak a mobilitást, hanem a toborzást és a megtartást is érdemben befolyásolja – Csanády Miklós, az Óbuda Group projektmenedzsment igazgatója ebben a témakörben kérdezte a foglalkoztatók és önkormányzatok szempontjait megvitató, „Városok és foglalkoztatók” című kerekasztal résztvevőit. Reider Gabriella, a Fővárosi Lakásügynökség igazgatója a megfizethető bérlakást egy olyan modellként írta le, melyben a lakhatási költségek nem veszélyeztetik a bérlők megélhetését.
Az ügynökségi gyakorlatban ez akár 30 százalékkal alacsonyabb bérleti díjat is jelenthet önkormányzati támogatás bevonásával. A modell bővítésének egyik korlátjaként a magántulajdonosok bizalmatlanságát említette, holott az ügynökségi konstrukció önkormányzati garanciát és aktív üzemeltetési közvetítést is kínál.
A vidéki ipari térségekben a lakhatási nyomás még közvetlenebbül jelenik meg. Erdei Edit, a Cívis Ház Zrt. vezérigazgatója szerint Debrecenben és környékén a nagy ipari beruházások rendkívül intenzív keresletet generáltak, amely gyakorlatilag felszívta a korábban üresen álló lakásállományt.
Ebben a helyzetben a fenntartható bővülés feltétele a fejlesztők, a munkáltatók és az önkormányzatok közötti strukturált együttműködés. Szilágyi Balázs, a CATL közügyekért felelős vezetője szerint a lakhatás mára a toborzás és megtartás egyik meghatározó tényezőjévé vált, amelyre a vállalatoknak is aktívan reagálniuk kell – ennek részeként a cég már most is több száz munkavállaló elhelyezéséről gondoskodik a régióban.
Tervezhetőség nélkül nincs finanszírozhatóság
A tömeges bérlakásfejlesztések előtt eddig elsősorban a megvalósíthatóság és a finanszírozhatóság akadályai álltak. Zalai Péter, a PwC Legal igazgatója arról kérdezte a „Megvalósíthatóság” című kerekasztal-beszélgetés résztvevőit, hogy miért nem indultak el nagyobb léptékben ezek a projektek Magyarországon.
Juhász Gergely, a PwC cégtársa szerint a megvalósíthatóság egyik kulcsa a hatékonyságnövelés: a hazai magas ingatlanfejlesztési költségek és piaci torzulások miatt a hazai befektetők más lehetőségeket kerestek eddig, és a nemzetközi befektetők távol maradtak. Nagy Gergely (OTP Bank) arra mutatott rá, hogy finanszírozói oldalról a bérlakáspiac intézményesülése azért akadt el, mert a bérbeadásból elérhető, körülbelül 4 százalékos tiszta hozam elmarad más befektetési lehetőségekétől.
Morvai Zsolt (MBH Bank) a széles körben hozzáférhető, kifejezetten ilyen projektekre szabott finanszírozási program hiányát emelte ki. Botos Bálint, a Forestay Group ügyvezető partnere pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a külföldön ismert, diverzifikációs célú befektetői logika – például nyugdíjalapok jelenléte – Magyarországon egyelőre nem épült ki széles körben. Sok piaci szereplő az ideális feltételek kialakulására vár, miközben a fejlődéshez saját kockázatvállalásra és határozott állami „kezdőlökésre” egyaránt szükség van – érvelt Banai Ádám, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója.
A tervezhetőséget stabil és kedvező áfa-szabályok, megfelelő finanszírozási keretek és hosszú távon kiszámítható szabályozói környezet teremthetik meg. Amennyiben mindezek rendelkezésre állnak, és egy kezdő löket – például állami támogatás vagy kedvezményes hitel – is megérkezik, megjelenhetnek az intézményes bérlakás-projektek hazánkban; a kerekasztal résztvevőinek egybehangzó várakozása szerint elsősorban Budapesten, Debrecenben és Szegeden.
