Újabb remény a devizahiteleseknek Magyarországon
Az érintettek szemében csalódást keltő lehet, hogy a helyzetet rendező jogszabály nem most fog megszületni, az minden bizonnyal további időt fog igénybe venni az uniós jognak való megfelelés biztosítása miatt is.
A jelenlegi törvényjavaslat azonban mégis fontos lépés az érintett devizahitelesek számára, mivel elfogadása nyomán a vonatkozó peres eljárásokat felfüggesztik, a folyamatban lévő végrehajtásokban pedig nem lesz foganatosítható végrehajtási cselekmény.
Régi probléma kerül ismét az Országgyűlés elé azzal, hogy a TISZA frakció két képviselője, dr. Hantosi István és Melléthei-Barna Márton 2026. május 20-án törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlés elnökének, jelezve, hogy az úgynevezett devizahiteles problémát ismét jogalkotási úton kívánják rendezni.
Az előzmények
Mivel az érintett probléma meglehetősen régre nyúlik vissza, célszerű röviden utalni az előzményekre is. A devizahitelesek problémája a 2000-es évek eleje óta velünk van, sokan sokféleképpen próbálták meg megoldani, teljes körű, végleges megoldást azonban nem sikerült rá találni.
A 2002 utáni magas forintkamatok miatt a lakosság egyre növekvő ütemben kötött olyan kölcsönszerződéseket, amelyek alapján nem forintban, hanem külföldi devizában – jellemzően svájci frankban, euróban vagy japán jenben – adósodott el. Amikor 2008 őszén a világgazdasági válság Magyarországot is elérte, a forint árfolyamának drasztikus gyengülése miatt a havi törlesztőrészletek az egekbe szöktek.
A fizetési nehézségekkel küzdő adósok végül perekkel árasztották el a magyar igazságszolgáltatási rendszert.
A probléma jelentőségét felismerve a legfőbb magyar bírósági fórum, a Kúria, ill. a magyar jogalkotó, illetve a kormányzatok is próbálták a helyzetet kezelni. A Kúria 2013-2016 között négy jogegységi határozatot is hozott a szétágazó bírósági gyakorlat egységesítésére annak érdekében, hogy a folyamatban lévő perekben előkerülő kérdések kezelése a bíróságok által érdemben ugyanúgy történhessen.
Ezzel párhuzamosan az akkori kormányzat lépése nyomán megszülettek DH1 és DH2 törvények (2014. évi XVIII. és XL. törvény). Ezek lényege az volt, hogy az ún. árfolyamrés (az folyósításkor alkalmazott vételi és a törlesztéskor alkalmazott eladási árfolyam különbözetét), továbbá a pénzügyi intézmények egyoldalú kamat, költség és díjemeléseit az Országgyűlés tisztességtelennek nyilvánította és a pénzügyi intézményeket elszámolásra kötelezte az adósok felé.
Ezen DH törvényeknek ma azért van kiemelt jelentősége, mert ekkor, tehát több mint tíz évvel ezelőtt a jogalkotó egyszer már megállította a devizahiteles pereket és végrehajtásokat, a készülő jogszabályi rendezésre hivatkozva. Tette ezt az akkori Országgyűlés minden bizonnyal abban a reményben is, hogy a vonatkozó perek, illetve azok jelentős része ezáltal nem fogja a magyar bírósági rendszert terhelni. Talán nem merészség kijelenteni, hogy ez a várakozás mérsékelt sikerrel járt, még úgy is hogy ezt követően született még további két DH törvény és a devizahitelek forintosítása is megtörtént.
Az eddigi kudarcok okai
A hatékonyabb jövőbeni rendezés érdekében célszerű összegezni a múltbeli intézkedések kudarcainak fő okait:
Az eddigi intézkedések nem tudták megfelelően kezelni a devizahiteles kölcsönszerződésekből eredő árfolyamkockázatot és az ebből az adósok számára keletkező pénzügyi terhet.
Ezt megerősíti, hogy azt, hogy az árfolyamkockázat tisztességtelen és az ebből eredő teljes pénzügyi terhet a hitelezőnek és nem a fogyasztónak kell viselnie, végül nem magyar fórum, hanem az Európai Unió Bírósága mondta ki, miután sokadik próbálkozásra a magyar bíróságoknak végre sikerült a megfelelő kérdést intézni hozzá egy ún. előzetes döntéshozatali eljárásban. Ehhez tíz évre volt szüksége a magyar bírósági rendszernek a 2013-as első nagy devizahiteles ügytől, a Kásler-ügytől számítva.
A hazai kudarc másik oka az volt, hogy sem a jogalkotó, sem a bíróságok nem tudták helyesen megállapítani, hogy mi következik abból, ha egy deviza alapú hitel-, kölcsön-, ill. pénzügyi lízingszerződés semmis. A magyar bíróságok a Kúria jogegységi határozatára tekintettel 2013 óta ezen szerződések megmentését, ún. érvényessé nyilvánítását követték, egészen addig, amíg az Európai Unió Bírósága a 2023-as döntésében kimondta, hogy az sérti az uniós jogot.
A kudarc harmadik okának az tekinthető véleményünk szerint, hogy a magyar jogalkotónak nem sikerült az elmúlt több mint tíz évben az uniós joggal összeegyeztethető jogintézményt létrehoznia, mely a devizahiteles szerződések érvénytelensége esetében az érvénytelenség megfelelő következménye lehetne és tudná kezelni a különböző élethelyzeteket, ideértve például egy devizahiteles kölcsönszerződés és pénzügyi lízingszerződés közötti különbséget.
Gyakorlati példa az eddigi intézkedések kudarcára
Az Európai Unió Bíróságának a 2025-ös döntését követően a Kúria gyorsan újabb jogegységi határozatot fogadott el tavaly nyáron, de egészen nyilvánvaló, hogy ez a határozat nem több, mint egy gyorsan összecsapott munka, annak minden következményével.
A jogegységi határozat szerint pénzügyi lízingszerződés esetén úgy kell megtörténnie az elszámolásnak, hogy az adós visszaadja a lízingbe kapott vagyontárgyat, ami adott esetben a családja életteréül szolgáló egyetlen lakás, a hitelező pedig visszaadja az adóstól kapott összes befizetést és annak felszólítástól járó kamatait. Köztudomású, hogy az elmúlt tíz évben például Budapesten akár háromszoros drágulásról is beszélhetünk az ingatlanpiacon.
A probléma tehát az, hogy ezáltal végső soron a hitelező jár jobban, hiszen visszakapja az időközben két-háromszorosára drágult ingatlant, a tisztességtelenségét tehát, az uniós joggal ellentétesen, még meg is jutalmazza a bíróság. A fogyasztó az érvénytelen lízingszerződés esetén visszakapja a pénzét és a késedelmi kamatokat, ami 2008-ban elegendő volt egy 110 négyzetméteres II. kerületi ingatlanra, ma pedig legfeljebb a foglalót tudja majd belőle kifizetni egy új ingatlanra. Fontos, hogy ez a helyzet nem a fogyasztó miatt alakult ki, hanem azért, mert a pénzügyi intézmény tisztességtelen szerződési feltételt alkalmazott vele szemben.
Új lehetőség nyílhat a megfelelő megoldásra
„A TISZA frakció tagjai részéről idén májusban benyújtott törvényjavaslat az első lépés a helyes irányba. A törvényjavaslat szövegéből kiindulva (’külön törvényben meghatározott intézkedésig’) nem ez a törvény lesz az, ami a devizahiteles szerződések érvénytelenségének jogkövetkezményét önmagában rendezi, a mostani jogszabály csupán megakadályozza a további felesleges ’kártételt’ azzal, hogy a folyamatban lévő pereket felfüggeszti és megtiltja, hogy a folyamatban lévő végrehajtásokban érdemi végrehajtási cselekményt foganatosítsanak – hangsúlyozta Dr. Németh Csaba ügyvéd, a BDO Legal Jókay Ügyvédi iroda bank- és finanszírozásjogi csoportjának vezetője.
Bízunk benne, hogy a most beterjesztett jogszabály elfogadása és az érvénytelenség jogkövetkezményét rendező jogszabály közötti időszakban a magyar Országgyűlés és a kormányzat megfelelő körültekintéssel és a eddigi kudarcok, fent ismertetett okai figyelembevételével végre megfelelően mérlegelni tudja az összes szükséges körülményt, és ki tudja dolgozni a magyarországi devizahiteles probléma végleges rendezését. Ellenkező esetben, a perek és végrehajtások folytatódásával az adósok kálváriája továbbra sem ér véget.”
