Vajon fenntarthatóbban fogunk élni a koronavírus után?

A pandémia idején a több hónapon át tartó korlátozások számos társadalmi változást hoztak világszerte. Egyes gazdasági tevékenységek teljesen leálltak, az oktatás formája átalakult, kevesebbet autóztunk és repültünk, és változtatnunk kellett a napi életritmusunkon és fogyasztási szokásainkon. Ezek a változások segítették a fenntarthatóság fejlődését, de vannak, akik szerint kár örülni, mert mindez csak a vírusra adott reakció, nem emberi kezdeményezés.

Vissza fogunk térni régi rossz szokásainkhoz?

A több mint ezer fős mintán végzett generációs kutatásban korosztályonként eltér, hogyan vélekednek a covid hozta változásokról. A56–74 éves baby boomerek szerint amellett, hogy az emberi kapcsolatok beszűkültek, a találkozások megfogyatkoztak, fókuszba került a fenntarthatóság kérdésköre, mert rájöttek az emberek, hogy „ha a korábbi életmódjukat folytatják, sokkal rosszabb irányba megy minden”. A távoli munkavégzés és a kevesebb utazás jót tett a levegőnek, a lezárások miatt az emberek visszataláltak a természethez, és „végre volt idő a környezettudatosságon elgondolkodnia a világnak, de nem tudhatjuk, mi lesz utána” – mondják a generáció tagjai.
 
A 40–55 év közötti X generációsok, ha visszanéznek a pandémia előtti életükre, kénytelenek bevallani, hogy korábban rengeteg felesleges terméket, gépet, ruhát és kozmetikumot vásároltak, a kijárási korlátozások alatt pedig sokkal kevesebb dologgal is boldogok tudtak lenni. Azok az X-esek, akiket megcsapott a bizonytalanság, mert a covid alatt elvesztették a munkájukat, még óvatosabbak lettek: újra kellett gondolniuk a szokásaikat, azóta jobban takarékoskodnak az áram- a víz-, a villany- és az üzemanyag-fogyasztással is. „Jobban megnézzük, mit veszünk, nem bóklászunk egy plázában, tudatosabban vásárolunk, célirányosan tervezünk” – fogalmazott egyikük. Ők azok, akik a fenntarthatóbb életmód hozta jótétemények – így a csökkenő légszennyezettség – mellett a vírussal terhelt időszak árnyoldalát is látják: „a sok online rendeléssel rengeteg csomagolóanyagot halmozunk fel, eldobáljuk a maszkokat, és félek, a vírushelyzet végével kevesebb fókusz jut majd a fenntarthatóságra, és szép lassan visszatérünk régi rossz szokásainkhoz”.

„Ha vége lesz, mindenki őrült fogyasztásba kezd majd”

Az Y generáció tagjai – a mai 25–40 évesek – számos pandémia hozta változást örömmel fogadtak:

az otthoni munkavégzést abszolút pozitívumként élték meg, önellátóbbak lettek, többet főztek és olcsóbban kihozták az étkezéseket, ugyanakkor a kijárási korlátozások, a társas kapcsolatok beszűkülése, a közös élmények elmaradása mentálisan megviselte őket. Más dolgokon aggódtak, és emiatt a fenntarthatóság kérdésköre háttérbe került. Annak örültek, hogy a folyóvizek megtisztultak, tisztább lett a levegő és új fajok jelentek meg, de szerintük „ez csak rövid távú hatás, ideiglenes, hiszen a többség alig várja, hogy minden visszazökkenjen a régi kerékvágásba, megint beindul majd a túlfogyasztás, a repülés, és eltűnnek a jó hozadékok”.
 
A 25 év alatti Z generációsok szerint érezhetően fenntarthatóbbak lettünk a covid alatt, de nem azért, mert azok akartunk lenni, hanem mert rá voltunk kényszerítve. Az emberek rákaptak a tudatosabb vásárlásra és az otthon főzés élményére, visszaesett az autóforgalom, újra felfedeztük a szűkebb környezetünk szépségeit. Ha nem lenne a szelektív gyűjtők környéke egy „sárba taposott maszktenger”, és nem rendelnénk minden apró filléres tárgyat online a tengerentúlról, akkor érezhetőbbek lennének a generáció szerint az elért eredmények.

Minden generáció arra számít, hogy a jövőben jobban fogunk figyelni a fenntarthatóságra

Nagy kérdés, hogyan tudnánk a pandémia után is megőrizni a szemmel látható pozitív eredményt produkáló cselekvéseinket, és azokat újabbakkal kiegészíteni, hogy valóban fenntarthatóbbá váljunk. A generációknak erre több megoldási javaslatuk is van. A fiatalabbak egyik kulcsgondolata, hogy a példamutatás hatalmas erővel bír. „Az oltást is akkor veszed fel, ha a többiek felvették”, ezért kell jó példával elöl járni, és mindenkinek – egyéneknek és közösségeknek – egy kicsivel többet tenni a környezettudatosabb életért.
 
A Z-sek élményalapú megoldásokban gondolkodnak, nem azt javasolják, hogy hozzuk közel az emberekhez a problémát, hanem hogy vigyük el az embereket oda, ahol a probléma van: a szennyezett folyókhoz, a szeméttelepekhez, a kivágott erdőkhöz, ott pedig szembesítsük, sokkoljuk és edukáljuk őket. Az Y generáció tagjai olyan iskolán kívüli programokat terveznének a kisebbeknek, amelyek során felnyitnák a szemüket a környezetvédelemmel kapcsolatban, valamint a csoportos szerveződések, társadalmi közös összefogás fontosságát hangsúlyozzák. „Vigyük vissza a cégeknek a szemetüket, mert ha mindannyian odaszórjuk, akkor megértik majd, hogy az nem a folyóba való.”
 
Az UniCredit Bank egy korábbi kutatásából az is kiderült, hogy – a harmincas generáció szokásait elemezve – a szintén a fenntartható életmódhoz tartozó pénzügyi tudatosság is megerősödött a pandémia hatására. A korosztály tagjai igyekeznek visszafogni a kiadásaikat, a korábbinál nagyobb hangsúlyt fektetnek a pénzügyi tervezésre is, és egyre fontosabbá válnak a megtakarítások a hosszú távú gondolkodás jegyében.
 
Generációktól függetlenül az a vélemény jelent meg az UniCredit Bank és a Steigen közös kutatásában, hogy a fenntarthatóságról szóló diskurzus egyre erősebb, a jövőben pedig kénytelenek leszünk még jobban odafigyelni rá. Akiknél pedig nincs belső indíttatás a fenntartható tevékenységek végzésére, azokat szerintük „kívülről” kell motiválni és terelni: szabályokkal, jutalmakkal, vagy akár büntetésekkel. „A pandémia megmutatta, hogy tudunk közösen tenni, egymásra figyelni és betartani a szabályokat, ezt megtehetnénk a fenntarthatósággal is.”