16.0%-kal nőttek a bérek júniusban

Az adókedvezmények nélkül számított nettó átlagbér szintén 16.0%-kal nőtt, a nettó reálbérek pedig 3.4%-os csökkenést mutattak a hónapban. A bérdinamika – és az infláció – alapfolyamatait meghatározó és így a monetáris politika szempontjából is kiemelt mutató, a rendszeres bérek növekedése 14.9% volt a hónapban az előző havi 16.9% után.

Kilátások

A meghatározó trend továbbra is az erőteljes bérnövekedési ütem a hazai munkaerőpiacon, így láthatóan továbbra is reagálnak az inflációs folyamatokra a vállalatok a munkaerő megtartása érdekében. A reálgazdasági környezet lassulásával illetve az erőteljes kamatemelések miatt elméletileg némi lassulást mutathatna a folyamat, de láthatóan a kiemelten feszes munkaerőpiac és az alacsony munkanélküliség láthatóan továbbra is indukálja a bérversenyt.

A tavalyi 17.6%-os bérnövekedési ütem után így idén a bérminimum emelkedések segítségével 15%-ot elérő lehet a bérnövekedési ütem, míg jövőre 8.5%-os lehet a béremelkedés, amit a minimálbér tárgyalások még befolyásolhatnak.

A minimálbéremeléseknek és az alap bérdinamikának köszönhetően még a prognosztizált erőteljes inflációt figyelembe véve is csak 1.8%-os éves átlagos nettó reálbér csökkenéssel kell számolni a jelenlegi folyamatok alapján, mivel az infláció az év második felében további látványos csökkenésnek indul, és augusztustól kezdve már pozitív számot mutathat a reálbérnövekedés.

Részletek, háttér

A megnövekedett költségek mérsékelt ütemben továbbra is indukálhatják a vállalatok áremelési szándékát, ami még magasabb bérkövetelésekhez vezethet a munkavállalók részéről a reálérték megőrzése érdekében, azonban a fogyasztás érezhető és a reálgazdasági környezet mérsékelt lassulásának hatása megjelenhet a dinamikában az év vége felé, de egyelőre az ellenkező, pozitív tendenciák erősebbnek látszanak.

Továbbá az idei év eleji vállalati átárazásokban több esetben látható volt az inputköltségeket jóval meghaladó áremelés is a vállalatok részéről, így a felhalmozódó profittömeg már előre beépítetten is fedezetet kínálhat a megemelkedett bérköltségek kigazdálkodására, ami szintén mérsékelheti az áremelési szándékokat.

Eközben a fejlett piaci jegybankok történelmük egyik legszigorúbb monetáris ciklusában hosszabb ideje próbálják megtalálni azt az egyensúlyi kamatszintet, ami érdemben mérsékli a magasabb szinten beragadó bér- és áremelkedési várakozásokat illetve folyamatokat, és ez jelentős valószínűséggel még erőteljesebb recesszió okozása nélkül végbe tud menni.

Ami egyre kockázatosabb, mivel egyszerre több negatív makrogazdasági tényező is kockázatot jelent a tavalyi évtől kezdődően és az eddig látványosan csökkenő inflációs tendenciák sem mutatnak gyors visszatérést a 2%-os jegybanki célok irányába.

Továbbá immár a pénzügyi stabilitásra is tekintettel kell lennie a jegybankoknak a kamatok gyors emelésének és magas szintre kerülésének következményeként. Kockázat továbbá, hogy mivel már hosszabb ideje zajlanak a kamatemelések, de a munkaerőpiaci kereslet továbbra sem csökken a fejlett gazdaságokban – megjegyzendő, hogy a rendszerszintű likviditás és pénzmennyiség továbbra is kiugróan magas –, így láthatóan átmenetileg a kapun belüli munkanélküliséget is vállalhatják a vállalatok, hogy időben tudjanak majd reagálni a helyreálló keresletre, de ezzel egyben további szigorításra ösztönözve a beérkező adatokat figyelő jegybankokat. Ebből következően a már jelenleg is a neutrális szint fölé emelkedett, a növekedést korlátozó mértékű kamatok rövidtávon elkerülhetetlenek lesznek ahhoz, hogy a szükséges szintre csökkenjen a bérinfláció és mérséklődjenek az ezzel kapcsolatos várakozások. (forrás: MBH Bank elemzés)