2026 a Legelők és Pásztorok Nemzetközi Éve, támogatva ezen ökoszisztémákat és azokat, akik a legelőket fenntartják

A szárazföldi területek mintegy felét teszik ki legelőterületek, például a füves területek, szavannák, bozótosok, sivatagok, láprétek vagy hegyvidékek. Közép-Ázsia sztyeppéi, Afrika szavannái, az Alpok és a Pireneusok Európában és az Andok hegység Dél-Amerikában, illetve a préri az Amerikai Egyesült Államokban csak néhány ismertebb példa. Egyedi állat- és növénygazdagsággal bírnak és fontos szolgáltatásokat végeznek, mint a szénmegkötés vagy a vízszabályozás.

Megélhetést és kulturális hovatartozást biztosítanak pásztorok millióinak és folyamatos változásban vannak az emberek és állatok mozgásától függően.

A pásztorok ezen tájak fontos felelősei. Világszerte közel 1 milliárd állat (birka, kecske, szarvasmarha, tevefélék, jak, ló, rénszarvas és bivaly) él a felügyeletük alatt, hozzájárulva az élelmezésbiztonsághoz, továbbá megőrizve az ökoszisztémákat, a kulturális örökséget és a helyi, ősi tudást.

Azonban ezen ökoszisztémák növekvő nyomás alá kerültek az aszály, áradások és más klimatikus jelenségek, illetve a talajromlás, állati betegségek és a földhasználatért folyó versengés miatt, amik akadályozzák a mobilitásukat és az életmódjuk folytatását. Csak egy példa: miközben a legelők talaj szervesszén-tartalmának 30%-ért felelősek globálisan, becslések szerint mintegy 50%-uk leromlott állapotban van.

A római bemutatón a FAO főigazgatója, Csü Tong-jü is felszólalt, hangsúlyozva, hogy a nemzetközi év egy lehetőség a közös cselekvésre.

„Meg kell hallgatnunk és támogatnunk a nőket, fiatalokat és a pásztorokat, hogy részt vehessenek a legelőkre és a megélhetésükre kiható döntésekben. Gyakran a véleményüket mellőzik és a hozzájárulásukat alábecsülik. Meg kell óvnunk a legelőket a felelős gazdálkodás, helyreállítás, befektetések és ezen embereknek nyújtott megfelelő támogatás révén” – mondta a FAO főigazgatója.