6,7 százalékkal bővült a kínai gazdaság az első negyedévben

A növekedés mértéke a globális pénzügyi válság, vagyis 2009 óta az eddigi legalacsonyabb; az előző negyedévhez képest is mérséklődött, akkor 6,8 százalékot mértek.

Az ipari termelésben január és március között 6,8 százalékos bővülést mértek éves viszonylatban, az állóeszköz-beruházások ugyanebben az időszakban 10,7 százalékkal emelkedtek. Az elemzők mindkét területen gyengébb eredményre számítottak.

A növekedésben meghatározó ingatlanberuházások 6,2 százalékkal nőttek az előző év azonos időszakához képest. A fogyasztás - éves bázison - 10,3 százalékkal bővült. A becsült munkanélküliségi ráta 5,2 százalék volt.

A márciusi adatok arra utalnak, hogy az új hitelkihelyezések összege ugyancsak meglódult, meghaladta a 211 milliárd dollárt.

A tájékoztatón elhangzott hivatalos értékelés szerint az első negyedévi eredmények a gazdaság stabilitását jelzik. A nemzetgazdaság jó kezdetet vett - jelentette ki egy szóvivő.

Szakértők egybecsengő véleménye szerint a pénteken közreadott adatok egy időre mindenképpen megnyugtatják a piacot, hiszen egyértelműsítik, hogy felesleges volt a pánikkeltés: nem kell a világ második gazdaságának "kemény földet érésétől" tartani.

A kép azonban nem annyira rózsás, mint első ránézésre gondolnánk - teszik hozzá -, mivel minden jel szerint Peking az elmúlt hónapok hazai és nemzetközi szorításában a "hagyományos" növekedési pályára állt vissza, újabb nagy összegeket pumpálnak az infrastrukturális beruházásokba, élénkítik az ingatlanpiacot. E módszer hosszú távú fenntarthatóságát többen megkérdőjelezik.

Igyekeznek fiskális eszközökkel is a növekedést ösztönözni, a központi bank például könnyített a kereskedelmi bankok számára a hitelezés feltételein, csökkentik az adókat, a Nemzeti Fejlesztési- és Reformbizottság pedig külön alapokat hozott létre új infrastrukturális projektek indítására.

Egyesek megjegyzik, hogy a strukturális átalakítás kényszere közepette a mérsékelt, de számottevő növekedés fenntartása több olyan ellentmondást hozott felszínre, amelyek megoldása (ha egyáltalán megoldhatók) nem várható radikális beavatkozások és súlyos következmények nélkül. Az újfajta fogyasztásorientált növekedésre való áttérés a kedvező tendenciák ellenére nehézkesnek bizonyul.

Nem arról van szó tehát, hogy a kínai gazdaságirányítás meghátrált, és lemondott a reformokról, de az ütemét lelassította - vélik megfigyelők. Azoknak az átalakításoknak az elvégzése, amelyeknek része például a túltermeléssel küzdő ágazatok folyamatos leépítése, nyilvánvalóan elhúzódik, egyelőre valószínűleg a rosszul teljesítő állami vállalatok nagy része "túlélhet".

A kínai vezetés mindezek ellenére az élénkítő intézkedések eredményeiből, a gazdasági folyamatok közelmúltbéli mozgásaiból általában véve pozitív jeleket olvas ki: a beruházások, a fogyasztás és a jövedelmezőség adatai a jobb piaci kilátásokkal - véleményük szerint - némi derűlátásra adnak okot. Az első negyedévi adatokból arra lehet következtetni, hogy az év végére megvalósulhat az előirányzott, legalább 6,5 százalékos gazdasági növekedés.