A Stabilitás szerint Selmeczi tévesen következtet
A miniszterelnöki megbízott hétfőn azt mondta: ha a befizetéseket 13 évig tisztán állampapírban tartották volna, a múlt év végén 700 milliárddal több, azaz 3.860 milliárd forint lett volna a pénztári vagyon.
Bába Julianna, a pénztárszövetség elnöke hétfői közleményében kifejti: a számítás csak abban az esetben lenne igaz, ha minden évben ugyanannyi lett volna a tagdíj, és a hosszú lejáratú állampapír index (MAXC) minden nap egyformán emelkedett volna. De ez az ideális helyzet soha nem állt be, a tagdíjakat például 1998-ban 6 százalékon befagyasztották. Az 1998 és 2010 közötti időszakban pedig közel 160 ezren visszaléptek az állami rendszerbe - a tetőpont 2009-ben volt, akkor 62 ezer 52 év feletti ember tért vissza vagyonával együtt -, ami a szervezet szerint jelentős torzulásokat eredményez a kormányzati számításokban.
A közlemény felhívja a figyelmet arra: a pénztáraknak nemcsak az ismert kifizetési kötelezettségei - garanciadíj, tagnyilvántartás, felügyeleti díj -, vannak, hanem likviditástartási kötelezettség is terheli, a likviden tartott eszközökön pedig nyilvánvalóan más hozam érhető el. A mindenkori kormányzat emellett rendeletekben határozta meg a befektetések kereteit, amikor rendelkezett a befektetési eszközök nagyságáról az egyes portfóliókban.
A magán-nyugdíjpénztári rendszert alapvetően abból a célból hozták létre, hogy a pályakezdők 40 év (!) munkaviszony után az állami tb nyugdíjból kapott 75 százalékos nyugdíjuk feletti részt a magánpénztári rendszerből kapják. Magyarán ennyi ideje lett volna egy pénztárnak a befizetésekből felhalmozódó egyéni vagyon befektetésével hozamokat elérni. Ha viszont a felhalmozási időszak negyedénél készítenek kasszát - ahogyan most a kormányzat 12 év működés után teszi -, óhatatlanul rosszabb eredmény jön ki - mutat rá a pénztárszövetség.
A közlemény szerint nem ad valós képet a reálhozamban nem részesülő tagok számáról az a kormányzati kommunikáció sem, amely elhallgatja, hogy a kifizetésben nem részesülő volt pénztártagok mintegy 40 százalékának semmilyen befizetése nem volt. Az összkép azonban a pénztárakra nézve így is kedvező, hiszen a tagok 81 százalékánál pozitív reálhozamot értek el 1998 és 2010 között, az egy tagra jutó átlagos reálhozam pedig meghaladta 76 ezer forintot.
Bába Julianna közölte azt is: az elmúlt napokban több félreérthető nyilatkozat jelent meg a sajtóban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére (PSZÁF) hivatkozva. A hatóság azonban a teljes tagság alig 0,05 százalékánál, azaz 1.500 embernél tárt fel hibát a reálhozam kiszámításánál, a sajtóban megjelent híradásokkal ellentétben csak ezekben az esetekben rendelt el kifizetési tilalmat a hatóság, a fennmaradó 99,95 százaléknál a reálhozam kifizetése rendben zajlik, vagy már be is fejeződött - fejtette ki.
A közlemény ismerteti: az elmúlt napokban - a reálhozamok megérkezésével párhuzamosan - megszaporodtak a panaszügyek a pénztáraknál a reálhozam kiszámításának módjával kapcsolatban. Az érdekképviseleti szövetség felhívja figyelmet: a volt tagnak akkor van reálhozama, ha a tag egyéni számlájának egyenlege (piaci értéken) a jogszabályban fordulónapként megjelölt 2011. május 31-én nagyobb a törvényben meghatározott módon számított összegnél.
A reálhozam mértéke minden egyes pénztártag esetében eltérő, mivel azt számos tényező befolyásolja. Ezek közül a legfontosabbak: a tagsági jogviszony kezdete; a befizetett tagdíj nagysága; a tagdíjbefizetés rendszeressége; a pénztár és portfólióváltás(ok) időpontja és iránya (az eltérő befektetési politikák, így hozamok miatt); az adott pénztári portfóliók teljesítménye, hozama az elszámolás fordulónapjáig; az infláció időbeli alakulása. Mivel minden egyes pénztártag esete más, a szövetség azt tanácsolja, hogy a vitatott esetekben a pénztártagok forduljanak közvetlenül saját pénztárukhoz. (MTI)
