A nemzetek rangsorát szellemi tőkéjük határozza meg
Mint kifejtette, korunk nagy kihívása, hogy az előállított termékben egyre jelentősebb százalékban kell megjelennie a hozzáadott szellemi értéknek. "Ebben a versenyben Magyarország előnyös helyzetből indul, mert jelentős tudományos iskolákkal rendelkezünk egyebek közt az agykutatás, az elméleti fizika, a matematika, a lézerkutatások, a biotechnológia, vagy a gyógyszerkutatás területén" - emelte ki az akadémikus.
Példaként a hazai gyógyszerkutatásokat említette, amelyek mögött igen komoly ipari háttér húzódik meg, s az ágazat termelésének négyötödét külföldön értékesíti. Az Akadémia korábbi elnöke kitért arra, hogy míg Világgazdasági Fórum által kiadott globális versenyképességi rangsorban Magyarország a korábbi 29. helyről a 60-ra csúszott le, a hazai kutatóintézeteket 133 ország között a nagyon előkelő 23. helyen jegyzik. "Ez abszolút objektív mérce, így néz ránk a világ.
A szellemi tőke újratermelésének lehetősége Magyarországon tehát adott. Erre építkezve, egy okos tudomány- és gazdaságpolitikával az új kormánynak lehetősége van arra, hogy európai színvonalú gazdaságot hozzon létre" - fogalmazott. Vizi E. Szilveszter a tudománypolitikai prioritásokat vázolva, mindenekelőtt a kutatás-fejlesztés finanszírozását emelte ki.
A 2000-ben elfogadott lisszaboni szerződés értelmében az Európai Unió valamennyi tagországának tíz év alatt a GDP 3 százalékára kellett volna emelni a kutatás-fejlesztésre fordított támogatás összegét. Jelenleg a 27 uniós tagország átlaga 2 százalék körül van, Magyarország viszont nemzeti összterméke alig 1 százalékát fordítja kutatás-fejlesztésre. "Ez megengedhetetlen, hiszen hihetetlenül nagy szükségünk van a tudományra, az innovációra" - mutatott rá az MTA volt elnöke.
Véleménye szerint a kutatás-fejlesztésre szánt ráfordításokat fokozatosan, évi 0,1-0,2 százalékkal kellene emelni. "A nagyobb arányú növekményt talán nem is tudnánk hatékonyan szétteríteni" - jegyezte meg Vizi E. Szilveszter, aki a tudománypolitika rendkívül fontos szempontjának tartja, hogy a különböző pénzügyi alapok szétosztásának valódi értékek mentén kell történnie. "Nem lehet mindenkinek egyformán keveset adnunk. A meritokráciának, az értékrendben való gondolkodásnak kell érvényesülnie mind a pénzek odaítélésében, mind pedig az erkölcsi elismerésben.
Ez várható el tehát az új kormánytól" - hangsúlyozta az akadémikus, hozzátéve, hogy megengedhetetlen a korábbi évek gyakorlatának folytatása, amikor a tudomány finanszírozásából forintmilliárdokat nem a kutatás-fejlesztésre, vagy az innovációra fordítottak. További fontos szempontnak nevezte az akadémikus, hogy a kormányintézkedések innovációpártiak" legyenek. "Lehetőséget kell adni a kis- és középvállalkozóknak és a kutatóintézetekben, az egyetemeken dolgozó kutatóknak, hogy közös, államilag is támogatott projektek révén olyan hazai termékeket dobjanak piacra, amelyekben nagyon sok a hozzáadott magyar szellemi tőke.
Hiszen, ha külföldi tőke segítségével is történik e termékek előállítása, de jelentős a hozzáadott magyar szellemi tőke, akkor a profit, az extraprofit magyar lesz. Ez a fajta politika az egyedüli, amely véleményem szerint kivezetheti Magyarországot a nehéz gazdasági helyzetéből, s elindíthatja a felemelkedés útján" - mutatott rá az MTA volt elnöke.
Vizi E. Szilveszter kitért a felsőoktatásra is. Kiemelte, hogy a foglalkoztatási mutatók javítása érdekében a képzésben a piac igényeinek megfelelően kell a normatív rendszerben lévő pénzt szétosztani. Nem lehet ugyanis olyan diplomásokat képezni, akiknek minimálisak az elhelyezkedési esélyeik. "A legjobb szakembereinket meg kell őrizni, lehetőséget kell nekik adni" - sorolta a feladatokat az akadémikus.
Az MTA volt elnöke kiemelte a nemzetközi szabadalmi bejegyzések támogatásának fontosságát is. "Nehéz az Európai Szabadalmi Hivatalban szabadalmaztatni egy felfedezést. Támogatni kell a szabadalmaztatást, s pláne a szabadalom fenntartását, mert nagyon sok olyan tehetséges ember van, akinek nincs erre pénze" - mondta. Vizi E. Szilveszter fontosnak tartja a tudósok pragmatizmusát, azt, hogy kijöjjenek az "elefántcsonttoronyból".
Példaként Albert Einstein "berlini tanárt" és Szilárd Leó fizikust említette, akik 1929-ben a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróságon a jéghűtő, azaz a háztartási hűtőszekrény szabadalmát jelentették be. "Nem lett belőle soha jégszekrény, de az elvből fejlődött ki az atomreaktorok hűtőrendszere. Ha két világhírű elméleti tudós bejelenthette egy mindennapi konyhai használati tárgy, a hűtőszekrény szabadalmát, akkor nekünk, magyar tudósoknak, is pragmatikusnak kell lennünk" - vélekedett Vizi E. Szilveszter.
