A történelem ismétli önmagát – a dollár esni fog a kamatemelést követően
A zavar oka mindenek előtt az a tény, hogy a dollár a világ fő tartalékvalutája. Nagyobb mennyiségű dollár forog az Egyesült Államokon kívül, mint belül. Amikor a Fed kamatot emel, akkor egyúttal csökkenti a világ többi részének gazdasági növekedési lehetőségeit. Ennek ellensúlyozásához a dollárnak gyengülnie kell – vagyis miközben a pénz ára megnő, az árfolyamok változása csökkenti a terheket, ilyen módon hozva létre az új egyensúlyi pontot.
Nemzetközi szinten a devizatartalékok 70 százalékát dollárban tartják, és a pénzügyi válság 2007-2008-as kitörése óta a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok 60-70 százalékának kibocsátása szintén dollárban történt. A nyersanyagok többségéért dollárral fizetnek, az eszközök és a kötelezettségek nagy részét dollárban tartják számon – összességében elmondható, hogy a világ soha nem látott mértékben függ a dollártól.
A válság kezdete óta kismértékű volt a gazdasági növekedés üteme, a növekedés mögött viszont elsősorban hitelek álltak, mivel mind a termelékenység, mind pedig az innovációs kedv történelmi mélyponton állt, és mindezek negatív demográfiai trendekkel jártak együtt. Ilyen helyzetben fontos megérteni, hogy két alapvető tényező határozza meg a gazdasági növekedést: a termelékenység és a demográfiai trendek.
A gazdasági lassulásra és a gyengülő fogyasztói bizalomra válaszul világszerte leszorították az irányadó kamatokat, hogy „olcsó pénzt” teremtsenek. Az olcsó pénzzel viszont az a baj, hogy nem csupán az erőforrások helytelen allokálásához vezet, de torzítja a piacokat is, és elvonja a tőkét a befektetésektől, így korlátozza a termelékenységet.
A Fed decemberben vagy 2016 első negyedévében el fogja kezdeni a monetáris politika normalizálását. A gyakorlatban a normalizálás a Fed irányadó kamatlábain keresztül fog megvalósulni, és ez már egy jelzés arra vonatkozóan, hogy a végéhez közeledik az alacsony kamatok ideje. De érdemes észben tartani a korábbi példák tanulságait, a dollár és a kamatemelések ellentétes irányát. Részemről arra a forgatókönyvre fogok építeni, hogy a dollár decemberben éri el erejének csúcsát, és ezt követően egy régóta várt lökést kap a világgazdaság.
Ha a gyengébb dollár forgatókönyve nem jön be, akkor biztosan számolhatunk globális recesszióval, alacsonyabb nyersanyagárakkal, deflációval – de ezúttal nem csak a feltörekvő piacokra, hanem az egész világgazdaságra vonatkozóan. Senki nem engedhet meg magának egy erősebb dollárt, még Európa sem.