A magyar lakáspiac túlfűtöttsége: mi következik az árrobbanás után?
Miközben az árak történelmi csúcsokra kerültek, a fundamentumok – jövedelmek, demográfia, finanszírozási feltételek – egyre kevésbé tudták alátámasztani ezt a szintet. A reálbérek növekedése az elmúlt két évben többször megszakadt, a hitelkamatok tartósan magasabb szinten stabilizálódtak, a lakossági hitelkihelyezések volumene pedig érdemben elmarad a 2021–2022-es csúcstól.
Ez a szétcsúszás klasszikus túlfűtöttségi állapotot jelez – olyan piaci helyzetet, amely historikusan mindig valamilyen alkalmazkodási folyamathoz vezetett.
A hozamok beszűkülése: amikor az árak elszakadnak a bérleti piactól
Az egyik legfontosabb figyelmeztető mutató a rent-to-price ratio, vagyis a bérleti díjak és a vételárak aránya. Magyarországon – különösen Budapesten – ez a mutató az elmúlt években jelentősen romlott. Míg 2015–2016 körül egy átlagos lakás bruttó bérleti hozama 6–7% körül alakult, addig 2024-re ez sok lokációban 3–4% alá csúszott.
Ez azt jelenti, hogy a lakásbefektetések hozama gyakran már nem éri el sem az inflációt, sem a kockázatmentes állampapírok hozamát, miközben az ingatlan fenntartási, finanszírozási és likviditási kockázatai megmaradnak. Ilyen környezetben a kereslet egyre kevésbé hozamvezérelt, sokkal inkább árnövekedési várakozásokra épül.
A probléma az, hogy a várakozások törékenyek. Amint a piaci szereplők azt érzékelik, hogy az árak nem emelkednek tovább automatikusan, a vásárlási döntések halasztása tömegessé válik. Ehhez nincs szükség kamatsokkra vagy szabályozási beavatkozásra – önmagában a bizonytalanság is elegendő.
Milyen irányba mozdulhat el egy túlfűtött piac?
Elméletileg három forgatókönyv képzelhető el:
1. Nominális árstagnálás, ahol az infláció „dolgozza le” a túlértékeltséget.
2. Gyorsabb nominális árkorrekció, amelyet hirtelen keresletcsökkenés vált ki.
3. Külső sokk által kiváltott visszaesés, például pénzügyi vagy gazdaságpolitikai válság esetén.
A nemzetközi tapasztalatok és a magyar piac sajátosságai alapján azonban jóval valószínűbb az első forgatókönyv – feltéve, hogy nem történik váratlan makrogazdasági vagy szabályozási fordulat.
Miért nem az árzuhanás a legvalószínűbb kimenet Magyarországon?
A magyar lakáspiac egyik legfontosabb sajátossága, hogy az eladók jelentős része nem kényszerértékesítő. A lakásállomány nagy hányada tehermentes, vagy alacsony hitelterheltségű. Ez azt jelenti, hogy az eladók inkább kivárnak, mintsem hogy jelentős nominális árcsökkentést hajtsanak végre.
Ezzel párhuzamosan erős a nominális árakhoz való ragaszkodás. Sok tulajdonos a korábbi csúcshirdetések árait tekinti referenciának, függetlenül attól, hogy ezek mögött tényleges tranzakciók álltak-e. Ez lefelé merevvé teszi az árakat, miközben a piac alkalmazkodása más csatornákon keresztül zajlik le.
Az eredmény tipikusan az, hogy:
- a tranzakciószám csökken,
- az eladási idők meghosszabbodnak,
- a piac látszólag „befagy”, miközben csak a valóban jól árazott ingatlanok kelnek el.
Történelmileg Magyarországon ez volt a domináns minta: nem hirtelen áresés, hanem elhúzódó, alacsony forgalmú időszak.
A fordulópont első jelei nem az árakban jelennek meg
A piaci fordulatok első jelei szinte soha nem az árlistákban jelennek meg, hanem az érdeklődési és keresési adatokban. Ilyenek például:
- az online hirdetések megtekintésszámai,
- az érdeklődések aránya,
- az átlagos eladási idő.
Ezek az adatok már jóval azelőtt változnak, hogy az árak reagálnának. A friss elemzések azt mutatják, hogy miközben sok ingatlan továbbra is csúcsközeli áron van meghirdetve, a keresési forgalom és az aktív érdeklődés nem igazolja vissza ezeket az árszinteket.
Egy részletes adatelemzés bemutatja, hogyan szakad el egymástól a hirdetési ár, a megtekintések száma és az eladási idő alakulása:
A piac ilyenkor „szavaz”: nem véleménnyel, hanem kattintásokkal és elmaradó tranzakciókkal.
Miért válik kulcskérdéssé a pontos induló ár?
Egy árérzékennyé váló piacon a hibás árazás nem apró tévedés, hanem mérhető pénzügyi veszteség. A túl magas induló ár:
- kevesebb érdeklődőt generál,
- meghosszabbítja az eladási időt,
- végül gyakran alacsonyabb realizált árat eredményez.
Az első hetek kritikusak: ekkor találkozik az ingatlan a legnagyobb számú potenciális vevővel és az algoritmikus rangsorolás is ekkor a legkedvezőbb. Ha ekkor „elutasítja” a piac az árat, azt később nehéz korrigálni.
Ezért válik egyre fontosabbá az adatvezérelt árazás, amely nem megérzésre vagy szomszédi példákra épül, hanem tényleges keresleti és tranzakciós adatokra. Ilyen elemzés itt érhető el: https://www.instantingatlanertek.hu/
Nem összeomlás, hanem alkalmazkodás
A túlfűtöttség lecsengése nem feltétlenül jelent válságot. Sokkal inkább piaci fegyelmeződést: a vevők válogatnak, az eladók alkalmazkodnak, a rosszul árazott ingatlanok kiszorulnak.
Ebben a környezetben a legnagyobb kockázat nem az, hogy valaki túl alacsony áron ad el, hanem az, hogy rossz árról indul, és elveszíti a piac legértékesebb időszakát. A számok ugyanis – különösen egy fordulóponton – ritkán tévednek.
Dr. Barta Ákos - közgazdász
