A tőzsdének már semmi köze a reálgazdasághoz
Az amerikai Nasdaq tőzsdeindex, amely a technológiai vállalatok átlagos részvényárfolyam-változását követi, hajszálnyira van csak az év eleji, 9000 pontos értékétől. A tőzsdét előrejelző indikátorként szokták emlegetni, a korábbi tapasztalatok szerint fél-egy év múlva a reálgazdaság is követi a megfelelő irányba az árfolyamgörbét. Mindeközben világhírű közgazdászok recesszióval riogatnak, a szintén a konjunktúrával korreláló olajár évtizedes mélyponton van. Hogy fér össze mindez?
Kardos Zsolt: Sehogy. Ha nekem is lenne tízezer milliárd dollárom, én is hatalmas “bulit” tudnék csapni belőle. A New York-i tőzsde márciusi mélypontja (az amerikai tőzsdére bevezetett nagyobb vállalatokat reprezentáló S&P 500 index március 23-i 2191 pontja 30 százalékos gyengülést jelentett január elejéhez képest) óta tapasztalható emelkedés kizárólag az amerikai jegybank, a Fed beavatkozásának köszönhető. Az S&P 500-as index május elején ugyanott van, mint tavaly októberben, amikor 3,6% volt a munkanélküliség, és 1,9% a GDP növekedés. Most 20 százalékos a munkanélküliség, a gazdaság pedig az idei első negyedévben -4,8 százalékkal zsugorodott.
Ezek szerint a tőzsdei “rally” nem a gazdaság növekedési pályájának szóló növekvő optimizmust tükrözi, hanem a Fed mesterséges manipulációjának következménye. Egyáltalán mennyire maradt meg a tőzsde korábbi előrejelző szerepe?
K.Zs.: Per pillanat semennyire. Általában a tőzsdei folyamatok 6-8 hónappal előzik meg a reálgazdaságot. Ez most nem mondható el. A két entitás teljesen elszakadt egymástól. A tőzsdének ma semmilyen prediktív értéke nincs.
MÉG AZ A SZCENÁRIÓ IS ELKÉPZELHETŐ, HOGY JÖVŐRE (vagy akár még idén? - a szerk.) ÚJ CSÚCSOKAT LÁTHATUNK A NEW YORK-I TŐZSDEINDEXEKBEN, MIKÖZBEN MONDJUK A MUNKANÉLKÜLISÉG BŐVEN 10% FELETT LESZ, A GAZDASÁG PEDIG JÓ, HA EGY SZÁZALÉKKAL BŐVÜL.
Mióta tart ez a szakadás a tőkepiac és a valós gazdaság között?
K.Zs.: A tőzsde már jó ideje egyre kevésbé releváns ebben a tekintetben. A 2009-es pénzügyi válság óta nem reflektálja azt, ami a reálgazdaságban megy végbe. A Fed beavatkozása nélkül az említett S&P 500 index reálisan 2000-2100 pont körül lenne a 2009 mélypont óta. Ehhez képest közelít a 3000 ponthoz, ami majdnem 50 százalékos felár. A Fed már a 2000-es “dotcom” lufi (az üzleti internetes alkalmazások megjelenésével sokan azt remélték, hogy gyorsan és kevés befektetéssel mesés vagyonra tesznek szert) kipukkadása után elvetette a sulykot. Ez vezetett a 2008-09-es válsághoz, amihez még több pénzt kellett.
Minél több pénzt költ a Fed a tőzsde megmentésére, annál jobban szakad el egymástól a reál és a valós gazdaság?
K.Zs.: PONTOSAN. A FED MÁR A KISEBB RÉSZVÉNYELADÁSI HULLÁMRA IS PÁNIKSZERŰEN REAGÁL, ÉS RÖGTÖN TAKARODÓT FÚJ.
Erre jó példa, ami történt 2018 végén, 2019 elején. De előbb-utóbb kiderül, hogy “ a király meztelen”. Szerintem a tőzsdék előbb-utóbb követni fogják a reálgazdaságot. A Fed addig folytatja jelenlegi, pénz pumpáló politikáját, amíg kifogy a lőszerből. Minél később következik ez be, annál rosszabb lesz a vége.
Akkor nem tehetünk mást, mint hogy – a tőzsdézők miatt is – drukkolunk a reálgazdaságnak. Milyen pálya most a legvalószínűbb?
K.Zs.: A VILÁGNAK JÓT TENNE EGY 10 ÉVES PIHENŐ, AMIKOR UTOLÉRI MAGÁT.
Az óriásira duzzadt adósságokat jó lenne visszafizetni, és egy organikus növekedési pályát kellene követni. Amely nem folyamatos eladósodásra épül. 1980 óta, mióta az USA-ban Ronald Reagant választották elnöknek (aki a csillagháborús programjával újraindította a hidegháborút a Szovjetúnióval szemben), nő az amerikai adósság. Hosszú távon ez tarthatatlan.
Persze eleinte fájdalmas lenne egy ehhez szükséges, éves mindössze 1-1,5% GDP növekedés. Különösen az elszegényedő rétegek számára. A most következő válság egyre több szakértő szerint felerősítheti a társadalmi feszültségeket. Nagyon komoly társadalmi feszültségek lesznek szinte mindenhol a világban. Elcsépelt mantra, de a szegények és a gazdagok között most ugrásszerűen nő a különbség, ami nagyon nem jó. Amíg van társadalmi mobilitás, addig nem akkora a probléma. De ha az is megszűnik, a leszakadó rétegeknek nem lesz veszítenivalója. Lázadás, fosztogatás is lehet a szegények részéről a válasz, a gazdagabbakkal szemben.
NÉHA “LE KELL NULLÁZNI” A TÁRSADALMAT, ÉS KEZDENI KELL MINDENT ELŐRÖL.
Volt már rá nem egy precedens az elmúlt kétezer év alatt.
További érdekes témák a tőzsdéről és gazdaságról a totalreturn.hu blogban.
