Amit az EU költségvetésről tudni kell: kérdések - válaszok

Hogyan tervezik az EU háztartását?

Az Európai Uniónak minden évre van háztartási terve (költségvetése). Erről minden évben újra tárgyalnak – és elkeseredetten veszekszenek. November közepén kudarcba fulladtak a 2013-as költségvetési tervről szóló tárgyalások. A brüsszeli rendkívüli csúcson most a többéves pénzügyi keretről van szó. Ez a középtávú kiadási terv a következő hét évi uniós kiadások felső határait rögzíti. Konkrétan a 2014-től 2020-ig terjedő periódus a téma.

Milyen összegről van szó?

Az Európai Unió Bizottsága 1,091 billió eurónyi kiadást tart szükségesnek. Ezt a számot számos tagállam tiltakozása nyomán Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke 1,010 billióra korrigálta. Egyes tagállamok ezt a csökkentést nem találják elegendőnek, más tagállamok szerint ez túlságosan messzire megy. A javasolt összegek magasabbak, mint a jelenlegi pénzügyi periódusban. Van Rompuy az elmúlt napokban bejelentette, hogy még egyszer korrigálni fogja az összeget. Az új számot azonban csak a csúcson szándékozott közzétenni.

Mire költik a pénzt?

1. A kiadások legnagyobb tömbje a „Tartós növekedés” területe, amelyhez a kohéziós politika, vagyis a gazdagabb és szegényebb uniós tagállamok közötti újraelosztás is tartozik. Ezek brüsszeli alapok, amelyekből a kontinens keleti és déli részén lévő, strukturálisan gyenge régiókat támogatják. Van Rompuy erre a területre 462 milliárd eurós felső határt javasol. Ez a teljes kiadási összeg 45,7 százalékát jelentené. Ebből 152 milliárdot költhetnének versenyképességre és növekedésre. A különféle kohéziós alapokba 309 milliárd euró folyna be.

2. A második legnagyobb kiadási tétel az agrárpolitika. A Van Rompuy által javasolt kiadások összege 364 milliárd euró. Ez a teljes összeg 36 százaléka lenne. Ebből 269,8 milliárd eurót a gazdáknak történő tényleges kifizetésekre és a piaci költségekre irányoznak elő.

3. A többi kiadási tömb a fentiekhez képest szerény: az „Uniós polgárság”, „Szabadság, Biztonság és Jog” fejezethez az EU tanácselnöke 18,3 milliárd eurót javasol. Az „EU a világban” elnevezésű területre – amelyhez a külpolitika, különösen az EU keleti és déli részén folytatott politika tartozik – 65,7 milliárd eurót irányoznának elő. Az EU közigazgatási költségeire összesen 62,6 milliárd eurót szánnának.

Honnan van a pénz?

A közös fazékba egyfelől az uniós tagállamok ÁFA-bevételeinek meghatározott része kerül. Ezen felül oda kerülnek az EU által a behozott árukra kirótt vámok, valamint az uniós jogot megsértő vállalatok által fizetett bírságok. Az összeg legnagyobb részét azonban az uniós tagállamoknak kell összeadniuk. A tagállamok befizetései a költségvetés több mint háromnegyedét teszik ki. Ám kinek mennyit kell fizetni? Pontosan erről rendszeresen vita van. Ugyanis egyes országok – így Németország, Olaszország, Franciaország, Hollandia és Nagy-Britannia – jóval többet fizetnek be, mint amennyit visszakapnak az uniós kasszából.

Mely országok a nettó befizetők, és melyek a nettó legnagyobb mértékben támogatottak?

A legnagyobb nettó befizető Németország, aztán Franciaország, Olaszország, Nagy-Britannia és Hollandia következik. Ám a puszta nettó szemléletet némelyek túlságosan egyoldalúnak tartják, és ezért bírálják. Így például a német gazdaság aránytalanul nagy mértékben profitál a közös uniós gazdasági térből. Lengyelország, Görögország, Magyarország, Spanyolország és Portugália kap nettó a legtöbbet.

Abszolút számokban Németország messze a legnagyobb nettó befizető az uniós tagállamok között. A hét nettó befizető állam között azonban az egy főre jutó nettó befizetés tekintetében Németország, lakosságszámát tekintve, csak a hetedik helyen áll. Ha a gazdasági teljesítményhez mérjük a befizetéseket, az EU legnagyobb nettó befizetője Olaszország.

Mi fenyegeti kudarccal a tárgyalásokat?

Az EU háztartása úgy működik, mint egy hatalmas újraelosztó gépezet. A Brüsszel által megkapott pénz kereken 80 százaléka visszaáramlik a tagállamokba. Tehát előre be van programozva a terhek és a haszon körüli viszály. Leegyszerűsítve négy csoport áll szemben egymással: a nettó befizetők, a nettó támogatottak, az Európai parlament és az EU Bizottsága. Németországnak és a többi nettó befizetőnek nem elég az, amennyit Van Rompuy kihúzott a bizottság eredeti javaslatából. A javaslatban „még abszolút van potenciál a húzásra”, például a pénz célzottabb elosztásával – ahogyan Michael Link külügyi államminiszter fogalmazott.

A nettó befizetők kívánsága az lett volna, hogy a bizottság javaslatát legfeljebb 990 milliárd euróra húzzák meg. Nézetük szerint az EU költségvetésének legfeljebb az EU gazdasági összbevételének 1,0 százalékát szabadna kitenni. Van Rompuy javaslata 1,01 százalékot tesz ki. Különösen Nagy-Britannia gyakorolt nyomást az elmúlt hetekben. David Cameron lehetőleg kicsi uniós költségvetést sürgetett. Többször egyenesen vétóval fenyegetőzött. Végül azonban kompromisszumra késznek mutatkozott. A nettó támogatott országok viszont jóval több uniós támogatást követelnek, és ebben maguk mellett tudhatják a az Európai Parlamentet és az EU Bizottságát.

Egy 14 államból álló csoport azt a nézetet képviseli, hogy a Van Rompuy által a strukturális alapokban végrehajtott húzások túl messzire mennek. Ezekkel az alapokkal a gazdag államokból a szegényebbekbe tesznek át pénzt, hogy emeljék az ottani életszínvonalat. A keretek csökkentését Bulgária, Csehország, Észtország, Görögország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Magyarország, Málta, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Szlovákia és Szlovénia ellenzi. Az EU-Bizottság 1091 milliárd eurónyi kiadást tart szükségesnek ahhoz, hogy megfelelően tevékenykedhessen.

Ezen kívül az Európai Parlament oldaláról is kudarc fenyegeti a költségvetést. Guy Verhofstadt volt belga miniszterelnök, a parlament liberális frakciójának a vezetője kijelentette, hogy a parlament kész megvétózni egy kompromisszumot, ha az nem tetszik neki. „Amennyiben a tanács nem megfelelő javaslatot prezentál, el fogjuk utasítani” – figyelmeztetett a zöldek költségvetési szakértője, a német Helga Trüpel is. Az Európai Parlamentnek szintén döntési joga van az uniós háztartás elfogadásában.

Milyen további konfliktusok vannak?

Még ha a befizetésekről sikerül is megállapodásra jutni, a 27 tagállam kormányai ellentétes érdekeik miatt még mindig veszekedni fognak a kiadásokon. Egy 11 tagállamból álló csoport például elutasítja, hogy csökkentsék a kiadásokat a mezőgazdasági területen. Ezek Ausztria, Belgium, Bulgária, Észtország, Franciaország, Írország, Málta, Olaszország, Portugália, Spanyolország és Szlovénia. Ám ezen a csoporton belül is eltérő érdekek vannak.

Némelyik állam különösen a gazdáknak való közvetlen kifizetések csökkentését ellenzi (Franciaország, Írország és Spanyolország), míg mások különösen a vidékfejlesztésre szánt összegek csökkentése ellen tiltakoznak. Németország például mindenből akar egy keveset: azt akarja, hogy a kiadás e téren csak mérsékelten emelkedjen, a keleti államok kapjanak továbbra is strukturális támogatásokat, Bajorország kapjon mezőgazdasági szubvenciót, és több pénz legyen kutatásra és fejlesztésre.

Milyen nézeteltérések vannak az engedményekről?

Ugyancsak viszály tárgya az úgynevezett brit engedmény, amelynek Németország hadat üzent. Ez a brit engedmény egy Nagy-Britanniának szóló külön, a többi tagállamra vonatkozótól eltérő szabályozás, és 1984 óta van érvényben. A háttérben az áll, hogy akkor a brit agráripar kisebb volt, mint a többi tagállamé. Így Nagy-Britannia és Észak-Írország nem tudott olyan mértékben profitálni az agrártámogatásokból, mint például Franciaország. Ezért a megállapodás a briteknek engedményt biztosított a befizetésekben. Ehhez kiszámítják, hogy mennyit fizet be Nagy-Britannia az unió kasszájába, és hogy ebből mennyit kap vissza.

Az engedmény a nettó hozzájárulás 66 százaléka – ezt a pénzt a többi nettó befizetőnek kell pótolni. Tavaly nagy-Britannia ezzel 3,5 milliárd eurót takarított meg. Ebből viszont következik, hogy más országoknak is vannak engedményeik. Németország például engedményt kap a többletköltségre, amelyek a britek engedménye miatt keletkezik. Ausztria, Hollandia és Svédország is kialkudott magának engedményeket. Helle Thorning-Schmidt dán miniszterelnök egy hónapja kijelentette, hogy országa a továbbiakban nem akar „fizetni más országok engedményeiért”. Azzal fenyegetett: ha Dánia a rendkívüli csúcson folytatandó tárgyalásokon nem kap szintén engedményt, megvétózza a költségvetési tervet.

Mi történik, ha kudarcba fulladnak a tárgyalások?

Amennyiben a tárgyalások kudarcba fulladnak, elnapolják a pénzügyi keretekről szóló döntést. Ha jövő év égéig nem sikerül lezárni a tárgyalásokat, akkor továbbra is a 2013-ra érvényes felső határok lesznek érvényben, megtoldva egy inflációs indexszel. Mindemellett híresztelések terjednek arról, hogy esetleg Nagy-Britannia nélkül elfogadják a költségvetési tervet: ahogyan a Financial Times beszámolt róla, uniós tisztségviselők és több tagállam diplomatái hosszú távú költségvetés-tervezetet készítenek elő London kizárásával. Ez lehet pusztán fenyegető jelzés is, hogy ezzel fokozzák a britek kompromisszumkészségét – írta a londoni lap.

A forgatókönyv szerint az EU-nak arra kellene berendezkednie, hogy az eddigiektől eltérően a jövőben nem hétéves pénzügyi keretei lesznek, hanem évente fogad el költségvetést minősített (kétharmados) többséggel. Ezzel el lehetne kerülni London beleegyezését. Ez viszont Nagy-Britannia számára még többe kerülhet, mint ha belegyezését adná a mostani költségvetéshez. A szavazásnál ugyanis a nettó támogatott országok vannak többségben.

(forrás: galamus.hu)