Az alacsony olajár szárnyakat ad a légitársaságoknak
A klasszikus légitársaságoknak, miközben a globális versenyben kell helytállniuk, a versenyképességük megőrzéséért a helyi szakszervezetekkel kell megküzdeniük – a legfőbb költségeket ugyanis a személyi jellegű költségek jelentik. Az egyre élesedő konfliktus egyik közelmúltbeli példája az a híres képsor, amelyen az Air France-KLM vezetői a kerítésen átmászva próbálnak elmenekülni az újabb átszervezések ellen tiltakozó, feldühödött dolgozók elől.
Miközben a szakszervezetek is lassan ráébrednek a kompromisszum elkerülhetetlenségére, a légitársaságok váratlan segítséget kaptak a költségeik másik nagy meghatározó eleme felől: beomlott az olaj ára. Néhány évvel ezelőtt éppen a magas olajárak szorították meg annyira a légiközlekedési ágazatot, hogy ezzel felgyorsult a munkaerőköltségek optimalizálásának máig tartó folyamata.
Sok bizonytalanság van afelől, hogy mikor és milyen mértékben emelkedik újra az olajár, de mi ettől függetlenül is úgy véljük, hogy a költségoldali nyomás csak átmenetileg enyhült. Valószínű, hogy az ágazaton belüli elkeseredett verseny miatt a költségcsökkentésnek csak egy része jelenhet meg az eredményekben, a többi az utasoké, akik így a jelenleginél is olcsóbban utazhatnak. És várható, hogy rövidesen ismét a költségcsökkentés és a szakszervezetekkel folytatott viták kerülnek az érdeklődés középpontjába. Éppen ezért az Air France-KLM múlt pénteki jó eredményének (a társaság 2010 óta először számolt be éves szintű nyereségről) nagyobb része nem az olajár esésének következménye volt, hanem egyrészt az átszervezési folyamatok sikerének, másrészt a bevétel növekedésnek volt köszönhető.
A jövő hónapban a Lufthansa beszámolója jön ki (ez a légitársaság hagyományosan a sikeresebb az Air France-KLM-mel folytatott vetélkedésben), és úgy véljük, hogy ennek a légitársaságnak is hasonlóan alakulnak majd a számai. Mindezek eredményeképpen ismét szeretnénk hangsúlyozni a két légitársaság kötvényeivel kapcsolatos pozitív véleményünket.
