Az indiai kormány zöld politikája az ipar rendszabályozására
Október 18-án kezdi meg működését Indiában öt "zöld bíróság", hogy gyorsítsa a környezetvédelemmel kapcsolatos jogviták lezárását. Több mint 5600 peres ügyet adnak át az új joghatóságoknak. Indiában először nyílik lehetőség arra, hogy bármely állampolgár közvetlenül bírósághoz fordulhasson ilyen ügyekben. Mindazonáltal az állat- és növényvilág védelméről szóló törvényre, amely a természetvédelmi parkokra vonatkozik, továbbá arra a törvényre, amely az őserdőkben élő törzseknek engedélyezi környezetük természeti kincseinek kiaknázását, nem terjed ki a zöld bíróságok jogköre.
A környezetvédelmi minisztérium egy hónappal korábban elutasította az említett rézkohót működtető konszern kérelmét, hogy bauxitbányát nyisson a Dongria Kondh törzsek lakóhelyét alkotó kelet-indiai térségben. Ez is jelzi, hogy az indiai kormány a jövőben nem tekinti elegendőnek a puszta gazdasági megfontolásokat ahhoz, hogy zöld utat adjon egy-egy bányászati vagy ipari projektnek. A Lafarge cementipari cég két alkalommal is megtapasztalhatta ezt. Februárban a szövetségi bíróság elrendelte egy mészbányájának ideiglenes bezárását és ahhoz kötötte újbóli megnyitását, hogy a cég adjon az addigiakon túlmenő biztosítékokat a környezet megóvására. A minisztérium néhány hét múlva dönt arról, elfogadja-e a felajánlott új garanciákat.
2007-ben, egy másik esetben a Lafarge az észak-indiai Himácsal Prades állammal írt alá szerződést arról, hogy mészbányát nyit és cementgyárat épít a Himalája lábánál. 2009-ben a környezetvédelmi minisztérium zöld utat adott a projektnek, ám idén, szeptember 13-án a környezetvédelmi fellebbviteli hatóság, a NEAA ellene foglalt állást azon a címen, hogy az "társadalmi és környezetvédelmi károkat" okozhat. "2009-ben a környezetvédelmi minisztérium úgy hozta meg határozatát, hogy szakértői ki sem szálltak a helyszínre" - jelentette ki J. C. Kala, a hatóság egyik vezetője. A francia cementipari cég által igényelt 430 hektáros területből 68 hektár helybéli falusiak birtokában van. A projekt értelmében hat kilométer hosszú óriási futószalag szállítaná a bányából kitermelt kőzetet egy évi 3 millió tonna kapacitású cementműbe.
A Lafarge által adott garanciák ellenére J. C. Kala úgy vélekedett, hogy "a por, a zaj, az üzembe szenet szállító kamionok százai negatív hatást gyakorolnának az ebben a himalájai térségben különösen változatos, ugyanakkor nagyon sebezhető élővilágra, valamint az alig öt kilométerre lévő természetvédelmi parkra". A komplexum felépítéséhez 60-82 családot át kellene telepíteni. A Lafarge dolgát nem könnyíti meg, hogy az érintett személyeknek tett ígéreteket más esetekben más cégek gyakran megszegték. "Öt évvel ezelőtt egy cég áttelepített bennünket ide, pénzt és munkát ígért, de azóta sem kaptunk semmit" - mondta egy helyi lakó, akinek a Lafarge projektje miatt ismét költöznie kellene.
"Pénzt vagy más helyen házat és földet kínálunk ehhez, de még semmiben nem állapodtunk meg" - ismerte el Anurag Kag, a Lafarge projektfőnöke. A 150 millió eurós beruházás keretében egészségügyi és informatikai központok létesítését ígérte a cég a környező falvak számára, de ez nem volt elég a lakosság támogatásának elnyeréséhez, és nem győzte meg a NEAA-t sem. A Lafarge nem akar lemondani a projektről, de a hatóságok reagálása jelzi, hogy fenntartásaik erősödtek, különösen a bányaipari tervekkel szemben. India gazdag bányaipari erőforrásokban, a bányászat termelése 1993 óta csaknem megkétszereződött. Ám az Újdelhiben működő tudományos és környezetvédelmi központ, a CSE statisztikái szerint a legnagyobb bányákkal rendelkező 50 körzetnek több mint a fele egyben az ország legszegényebb vidékei közé is tartozik szociális szempontból.
Az országos tervbiztosságnak az ország bányaiparáról készített 2006-os jelentése rámutatott, hogy "a bányaipari cégek és a helyi lakosság közötti kapcsolatra rányomja bélyegét a bizalmatlanság és a rossz bánásmód öröksége." Az elmúlt húsz évben a kikényszerített földvásárlások felháborodást váltottak ki, főleg a leginkább érintett törzsi lakosság körében, és egyik okává váltak a ma már az ország biztonságát veszélyeztető maoista lázadásnak. A bányászati szektor megfelelő szabályozásának hiányáért magas társadalmi árat kénytelen fizetni az ország, ezért a kormány télen új törvényt kíván benyújtani a parlamentnek a probléma orvoslására. Egyes javaslatok szerint a bányajövedelmek 26 százalékát az érintett helyi lakosságnak kellene visszajuttatni.
A bányaipari társaságok és a helyi lakosság közötti méltányosabb jövedelemelosztás mellett a környezet kiaknázása és védelme közötti jobb egyensúly is szerepel az indiai kormány új fejlesztési koncepciójában. Dzsairam Rames indiai környezetvédelmi miniszter erre hivatkozva állította le egy új repülőtér építését Mumbai (Bombay) városánál. Amióta hivatalában van, az infrastrukturális beruházásokra előírt környezetvédelmi hatástanulmányok már nem puszta formalitások, 2009 júniusa óta több mint száz projektet töröltek vagy halasztottak későbbre. Rames betiltotta a génmódosított padlizsán termesztését, lérehozta a "zöld" bíróságokat, és a médiában "harcosan zöld" miniszterként jellemzi magát. Véleménye szerint a gazdasági növekedést nem csupán a GDP alakulásával kell mérni: be kellene vezetni és figyelembe kellene venni a "bruttó zöld termelés" indikátorát is, amikor a növekedést befolyásoló projektekről kell dönteni. (MTI)
