Az offshore-világ vége megerősítheti Magyarország pozícióját a befektetői piacon
A fejlett országok körében az 1960-as évektől kezdve datálják a gyártószektorral kapcsolatos munkák idegen országokba való költöztetését, ugyanez a tudásalapú szolgáltatásoknál a 70-es években kezdődött. (A Brit Birodalom, gyarmatainak köszönhetően élen járt ebben a gyakorlatban.) A szállítás és az információáramlás költségeinek fokozatos csökkenésével (vö. internet) anyagi szempontból egyre több fejlett államnak érte meg fejlődő, ám alacsonyabb jövedelmű (sziget)országokba költöztetni leányvállalatait. Az offshore üzleti struktúrák születésének legalább annyi pozitív hozadéka volt, mint negatív.
„Nyilvánvaló, számos üzletet hoztak létre úgy, hogy az „offshore-adótervezés” segítségével alacsonyabb lett a fizetendő adójuk, ugyanakkor az anonimitás megőrzése is jelentős vonzóerővel bírt. Ennek nem mindig csak a hatóságok elől történő elrejtőzés volt a motivációja, de a versenytársak előtt is szerették titokban tartani a befektetők üzleti érdekeltségeiket” – mondta dr. Winkler Gábor, a Winkler, Barna és Társai Ügyvédi Iroda irodavezető ügyvédje.
A negatív hozadékok közül egyértelműen az „adóparadicsom” és az „adótervezés” fogalmak eresztettek leginkább gyökeret a köztudatban. Az offshore botrányok gyújtópontjában ennek megfelelően olyan vállalatok és/vagy magánszemélyek álltak és állnak a mai napig, akik a hazájuk adóhatósága elől offshore országokba mentették vagyonukat, hogy kedvezőbb feltételek mellett adózhassanak – ha adóztak egyáltalán.
Az OECD által 2013-ban megjelent, és 2015-ben véglegesített BEPS (Base Erosion and Profit Shifting, vagyis az adóalap mesterséges eszközökkel történő erodálásával, illetve a nyereség másik államba történő áthelyezésével kapcsolatos) kezdeményezés célja épp ezért olyan egy adózási rend kidolgozása, mely garantálja a nyereség adózását a „kettős nem-adózáshoz” vezető helyzetekben, illetve olyan rendszer kifejlesztése, amely korán képes azonosítani az agresszív adótervezési módszereket. A BEPS akcióterv megvalósításával párhuzamosan azonban a vagyonfelhalmozók célja továbbra is az, hogy vagyoni és jövedelmi viszonyaik rejtve maradjanak az illetőségük szerinti állam adóhatóságai elől.
„Az onshore államokban, ellentétben az offshore „postafiók” államaival, valódi üzleti aktivitása és jelenléte van az adott cégnek. Számos ország, például Ausztria, Bulgária vagy Írország indított adóügyi illetőséget eredményező befektetési programot, amely keretein belül az adott vállalatnak 50 ezer és 10 millió euró közti befektetésért, például államkötvény, ingatlan vásárlásért, vagy munkahelyet teremtő cég alapításáért a szóban forgó országban állampolgársága és adóügyi illetősége lesz. A BEPS által előírt automatikus adatcsere-szolgáltatás során így az új állam fogja kapni a cég pénzügyi adatait, vagyis azok továbbra is rejtve maradnak például a magyar adóhatóságok elől. Az offshore-világ leáldozása után változatlan diszkréciót kínáló onshore szolgáltatások miatt vonzó befektetői célponttá válhatnak az ez irányban aktívan lépő országok” – hangsúlyozta dr. Réczei Géza, a Winkler, Barna és Társai Ügyvédi Iroda adójogi szakértő ügyvéde.
Magyarország sem kívánt lemaradni a befektetési célpontok listájáról: már 1996-ban, az ún. feltételes adómegállapítás bevezetésével megüzente a befektetőknek, hogy ennek a lehetőségnek a segítségével a külföldről érkező tőkebefektető azelőtt megtudhatja, milyen adókötelezettsége lenne, mielőtt még megkezdené működését hazánkban. A befektetés további ösztönzésére kötvény is vásárolható ma már, ugyanakkor az adóztatás folyamatos egyszerűsítése is fontos a működő tőkéért folytatott versenyben.
A BEPS akcióterv rendelkezései és előírásai által uniformizált G20-as országok között ugyanis nagyon fel fog értékelődni és meg fog erősödni a lokális befektetéseket és beruházásokat ösztönző programok tőkevonzó szerepe.
