Brexit - ez most már tényleg BREXIT mától
Az egyik legfontosabb változás az, hogy megszűnt a négy uniós szabadságjog, az emberek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások akadálytalan áramlásának automatikus érvényesítése a kétoldalú forgalomban, és a brit kormány új, az EU-országokból újonnan érkezőkre is vonatkozó bevándorlási szabályozást léptetett életbe.
Az Egyesült Királyság 2020. január 31-én lépett ki az EU-ból, de a kilépés napján kezdődött, közép-európai idő szerint pénteken nulla órakor véget ért 11 hónapos átmeneti időszakban jórészt a korábbi szabályrendszer maradt érvényben a kétoldalú kapcsolatokban.
Az átmeneti időszak pénteki lejártával ugyanakkor megszűnt az Egyesült Királyság tagsága az Európai Unió egységes belső piacán és vámuniójában is. A Brexit előzményeként 2016. június 23-án népszavazást tartottak a brit EU-tagságról, és a résztvevők szűk, 51,9 százalékos többsége a távozásra voksolt.
Az Európai Unió és elődszervezetei történetében a brit kilépésig nem volt példa teljes jogú tagország kilépésére. Az Egyesült Királyság 47 évet és egy hónapot töltött az Európai Közösség, majd utódja, az Európai Unió tagországaként, ugyanis 1973. január 1-én lépett be a közösségbe Sir Edward Heath akkori konzervatív párti miniszterelnök vezetésével.
A pénteken véget ért átmeneti időszak egyik legfontosabb célja az volt, hogy legyen idő a megállapodásra a jövőbeni kétoldalú viszonyrendszer sarkalatos szabályairól. Ezt számos sikertelen tárgyalási forduló után szinte az utolsó pillanatban, közvetlenül karácsony előtt sikerült elérni.
Az 1246 oldalas megállapodás egyik fő eleme egy szabadkereskedelmi egyezmény, amely péntektől százszázalékos vámliberalizációt - vagyis vám- és kvótamenetes kereskedelmet - biztosít az Egyesült Királyság és az EU kétoldalú áruforgalmában.
Az Egyesült Királyság és az Európai Unió kereskedelmének értéke a hivatalos statisztika szerint tavaly 668 milliárd font (272 ezer milliárd forint) volt. A megállapodással együtt azonban számos alapvető fontosságú változás is történt a szabályokban. Ezek közé tartozik, hogy megszűnt a brit hazai össztermék (GDP) éves értékének 80 százalékát előállító szolgáltatási szektor garantált hozzáférése az Európai Unió egységes belső piacához.
Ez különösen érzékenyen érintheti a londoni pénzügyi szektor, a City több mint 300 ezer alkalmazottat foglalkoztató pénzügyi szolgáltató cégeit. Ezek a vállalatok a Brexit-folyamat kezdete óta tartanak attól, hogy a pénzügyi szolgáltatásokra kiterjedő konkrét megállapodás híján elveszíthetik passporting-jogosultságaikat, vagyis az euróövezeti piacokra szóló specifikus szolgáltatásnyújtási engedélyeiket. London teljes önálló kivitelén belül a pénzügyi és egyéb kapcsolódó szolgáltatások exportjának értéke eléri az évi 100 milliárd fontot (több mint 40 ezer milliárd forint).
Ez London önálló gazdasági egységként lebonyolított teljes exportjának a fele. A londoni pénzügyi szolgáltatási szektor csak úgy tarthatná meg a jelenlegihez hasonló mértékű hozzáférését az unió egységes belső piacához, ha az EU szabályozási ekvivalencia-státust biztosít számára. Ennek feltétele azonban nagy valószínűséggel az lenne, hogy a brit szolgáltatási ágazat jórészt tartsa magát az uniós szabályozási keretrendszerhez.
Az Európai Bizottság véleménye szerint London máskülönben kicsemegézné az uniós szolgáltatási piac előnyeit a hozzáféréssel járó kötelezettségek teljesítése nélkül. A kétoldalú kapcsolatrendszerről kötött megállapodás lehetőséget biztosít arra, hogy a brit kormány és az EU a következő hónapokban tárgyaljon a pénzügyi szolgáltatási szektor uniós piaci hozzáféréséről. A londoni pénzügyi szolgáltatási cégek ugyanakkor már komoly előkészületi lépéseket tettek arra az esetre, ha elveszítenék e hozzáférést.
Számos vállalat fiókintézményeket hozott létre vezető uniós pénzügyi központokban, mindenekelőtt Frankfurtban és Párizsban. Mindemellett az EY globális üzleti tanácsadó és könyvvizsgáló cég becslése szerint a Londonban honos pénzügyi szolgáltatási cégek a 2016-os népszavazás óta ezermilliárd fontnak megfelelő eszközállományt telepítettek át uniós országokba. Az EU-polgárokat érintő egyik legnagyobb jelentőségű változás a brit bevándorlási szabályozásban történt.
Péntektől ugyanis az Egyesült Királyság beszüntette az emberek szabad mozgását biztosító uniós szabadságjog érvényesítését, és mindenkire - vagyis az EU-ból és az unión kívüli országokból újonnan érkezőkre - egyformán érvényes, pontozásos elbírálási rendszerre épülő bevándorlási szabályozást léptetett életbe. E szabályozás alapján a brit hatóságok főleg a jelentkezők szakképzettsége és angol nyelvtudása alapján bírálják el a letelepedési kérelmeket. Azok az EU-polgárok, akik a pénteki határidő előtt érkeztek, és már életvitelszerűen, törvényesen az Egyesült Királyságban laknak, továbbra is maradhatnak megszerzett összes jogosultságuk megtartásával.
Ehhez meghatározatlan időre szóló tartózkodási engedélyért - hivatalos elnevezéssel letelepedett jogi státusért - kell folyamodniuk a brit hatóságokhoz; ennek benyújtási határideje június 30. Megtagadható ugyanakkor a letelepedett státus, sőt a belépési engedély is azoktól, akikre más országokban legalább egy év szabadságvesztést róttak ki korábbi bűncselekmények miatt.
