Devizahitel - Öt szakmai javaslatot vizsgál a bankszövetség

Kovács Levente, a bankszövetség főtitkára elmondta, hogy nagy érdeklődés van a végtörlesztés iránt, ez azonban a bankadónnál is nagyobb veszteséget fog okozni a bankoknak. A lehetőséggel azok éltek először, akik saját erőből tudnak végtörleszteni, ezután várhatóan azok következnek, akiknek időre van szükségük az összeg előteremtéséhez, például a nyaraló vagy egyéb vagyontárgy eladásával.

Hangsúlyozta: miközben a bankoktól azt várják, hogy a kkv-hitelezés és otthonteremtés bástyái legyenek, folyamatosan súlyos terheket raknak rájuk. A banki járadék 15 milliárd, a bankadó 135 milliárd, a Rogán-Kósa csomag 20 milliárdot vont el a pénzintézetektől, ehhez adódnak még az árfolyamgát, a végtörlesztés, az árverési és kilakoltatási moratórium, az eszközkezelő miatti veszteségek valamint a magánpénztárak megszüntetésével járó forráskivonás.

A bankszektorra rakott teher azonban elvonta a forrásokat a hitelezéstől, amihez pedig szükség van a növekedéshez: az elmúlt 10 év statisztikája alapján a vállalati hitelállomány 2 százalékos bővülése 1 százalékos gazdasági növekedést von maga után, és fordítva - mondta a főtitkár. A bankszövetség végleges, szakmai megoldást igyekszik találni a devizahitelek problémájára, de nem a hitelek teljes forintosításáról van szó - derült ki. A szervezet öt szakmai javaslatot vizsgál. Hat nagy magyarországi bank vezérigazgatója dolgozik a végleges szakmai megoldáson, amely a lakossági jelzáloghitelezést érinti majd.

A projekt alakuló ülését hétfőn tartották, csütörtökön lesz a következő ülés. Olyan szakmai javaslatot készítenek, amely a kérdést véglegesen megoldja - mondta Kovács Levente. Kosárszky Gábor, a Volksbank treasury vezetője a devizahitelezés szakmai hátterét ismertetve elmondta: a magyar bankok gyakorlatilag nem rendelkeznek nyitott devizapozícióval (ez az eszközök és források közötti devizánkénti különbség a forinttal szemben). Erről egyébként naponta jelentést kell küldeniük a Nemzeti Banknak, amely a számításokat ellenőrzi. A bankoknak az árfolyammozgáson nincs sem nyereségük, sem veszteségük - tette hozzá.

A nyitott pozíció azért fontos, mert ez mutatja, hogy a bank különböző devizaeszközeit fedezte-e azonos devizájú forrásokkal. A svájci frankban való hitelezéshez többféle módon lehet forráshoz jutni. A svájci frankban való betétgyűjtés Magyarországon minimális, a belföldi bankközi piacról való bevonása sem jellemző, alapvetően az anyabankoktól jutnak hozzá és meglévő forint forrásaikat cserélik el a bankok svájci frankra FX Swap és Cross Currency Swap ügyletekben. Jellemzően két-hároméves források állnak szemben a 15-30 éves jelzáloghitelekkel.

A betétesek jellemzően 1 hétre, három hónapra vagy legfeljebb egy évre hajlandóak forrást adni, míg a hitelfelvevők több évre szeretnek kalkulálni. A "szakadékot" a pénzügyi közvetítőrendszer hidalja át, amely a rövid lejáratú betéteket mint statisztikai sokaságot két-három éves forrásként tudja kezelni. A globális bankközi rendszerben ezért jellemzően maximum 3, ritkábban 5 éves futamidőre lehet forrásokra szert tenni. Ezek lejáratakor újakat kell szerezni, de természetesen a megváltozott piaci körülmények között.

A frankhitelek esetében a CHF Libor és a CDS-felár összege az a tárgyalási alap, melyen egy bank forráshoz tud jutni. Az országkockázati felár szerepe jelentősen megnőtt az izlandi, magyar, ukrán, görög stb. államcsőd közeli helyzet miatt. A három havi CHF Libor 0 százalék közelében van a válság előtti 0,75 százalékhoz képest. Hiába csökkent azonban a CHF Libor, a magyarországi kockázati felár ezt bőven ellensúlyozta - mondta Kosárszky Gábor. Míg 2007 előtt 25-50 bázispont között mozgott az országkockázati felár, a 2008-as pénzügyi válság idején 600 fölé kúszott, ahogy 2009 márciusában is, a 317 HUF/EUR árfolyam idején.

Az induló forrásköltség 2005-ben 1 százalék volt a CHF-nél a magyar bankrendszerben, amikor először 2008-ban meg kellett újítani, 4 százalékos bázisról kellett indítani a tárgyalásokat, akinek pedig szerencsétlen időben járt le a forrása, elképzelhető, hogy 800 bázispont körül volt a tárgyalási alap. A magyar bankrendszer, amikor próbálja megújítani a forrásokat, most azzal szembesül, hogy 300-400 bázispont alatt senki nem áll szóba vele.

A 2008-as válság óta a bankok egymásnak jóval kisebb tételben és jóval rövidebb futamidőre hajlandók forrást adni, az egymással szembeni limiteket csökkentették, bizonyos esetekben nullára vágták. Jelenleg az anyabankok is nagyon nehezen jutnak forráshoz. A finanszírozási költségek tehát azért emelkedtek, mert nagyon beszűkültek a forráslehetőségek, másrészt az országkockázati felár emelkedett. Ágoston István, az UniCredit ügyvezető igazgatója szerint jelenleg a bankok a forrásokat nem egymásnak adják, hanem a jegybankban helyezik el, gyakorlatilag már csak deviza swap ügyletek vannak. (MTI)