Éles vita alakult ki a jegybankárok között
Normális, hogy a válság során kibővül a jegybankok szerepe, és bizonyos reálgazdasági célok is bekerülnek a követendő célok közé, de az MNB kamatcsökkentésének mértékével és egyéb élénkítő lépésekkel kapcsolatban már éles pengeváltás alakult ki.
Balog szakmai tévedésnek nevezte Surányi azon megjegyzését, hogy az MNB az utóbbi időszakban csak a headline inflációra hivatkozva vitte le a kamatot, hiszen az adószűrt maginfláció is mindössze 1,5% körül van. Ez tehát igenis alátámasztja érvelése szerint a laza monetáris politikát és leszögezte: számos elemzésük, mérésük készül, amelyek a döntéseik helyességét és potenciális következményeit mérlegeli.
Surányi a maginfláció, illetve adószűrt maginfláció körüli érvelés helytelenségét jegyezte meg, és zárszavában leszögezte: "a bankrendszer leültetésének nagyon súlyos konzekvenciái lesznek" a magyar gazdaság közép és hosszú távú növekedésére vonatkozóan.
Nincs új a nap alatt, a monetáris politikai eszközök korábban is léteztek. A rendszerváltozást követő egy-két évben szintén leállt a hitelezés, és a jegybank akkor is vállalt katalizátor szerepet - mondta Bod Péter Ákos. Az alacsony kamatszintnek nem kell olyan nagy jelentőséget tulajdonítani, ez önmagában még nem tesz gyümölcsözővé egy beruházást.
Teljesen mást csinál a jegybank, mint amit korábban. Azt gondolom, azt teszi a jegybank most, amit tennie kell, és ez a helyes irány - fogalmazott Járai Zsigmond. A fő cél most szerinte nem az infláció leszorítása, hanem a növekedés segítése és a pénzügyi rendszer stabilizálása. Igaz, nem tudni még, melyik eszköz mennyire lesz sikeres - vélte.
Karvalits Ferenc felhívta a figyelmet, hogy pedig a versengő árfolyam-leértékelésre játszó mostani monetáris politika szöges ellentétben áll a Járai Zsigmond elnöksége alatt követett politikával. Az ágazati adókkal, a koncessziós díjakkal, az árszabályozással, a rezsiharccal stb. számos belföldi ágazat jövedelmezősége visszaesett, a belföldi árakat jelentős részben eltérítették a nemzetköziektől. Ideig-óráig igen, hosszabb távon azonban nem fenntartható ez, ekkor már a nemzetközi tőkeáramlások ki fogják kényszeríteni, hogy az árak a helyükre kerüljenek. A jegybank egyes eszközei (NHP, kamatswap) gazdaságpolitikai céljukat tekintve hasznosak lehetnek, de kérdés, mennyire hatékonyak. Az intézkedések üzletpolitikai megvalósítása a jegybank mérlegébe számottevő hosszú távú kamatkockázatot helyez. Ez Karvalits szerint nem feltétlenül veszélyezteti a monetáris politika autonómiáját, ugyanakkor nagyon jelentős társadalmi költségekkel jár.
Kétségkívül jelentős a különbség a 2013 nyara előtti és a mostani jegybanki politika között Surányi György szerint, de felhívta a figyelmet, hogy a reálkamatok alapján semmivel sem lazább ma a politika. Súlyos kereslethiány van (ezt mutatja a külső egyenlegünk), egyik végletből a másikba esett az ország. 2008 óta semmiféle költségvetési konszolidáció nem történt, de facto ugyanúgy 4% körüli/feletti a hiány, mint négy évvel ezelőtt (a magánynyugdíj-pénztárak "kinyírása" miatt), az államadósság pedig 15%-kal feljebb jár. A jegybanknak pedig soha nem sikerült teljesítenie inflációs célját (korábban felette, ma alatta vagyunk), és különösen problematikus, hogy céljának tekinti, hogy profitábilis legyen. A negatív infláció a rezsicsökkentés voluntarizmusának következménye, amiért a monetáris politika súlyos árat fizet. Ahogy a korábbi vezetés, úgy a mostani is figyelmen kívül hagyja a maginflációt, és csak a headline inflációra koncentrál Surányi szerint. A mostani forintárfolyam szint ugyanolyan veszélyes és ugyanolyan voluntarizmust jelent, mint az erős forint erőltetése. A forint leértékelődése idővel gyors inflációhoz vezethet.
