Érdemes-e a jelenlegi árfolyamon aranyat venni?
Tavaly szeptember óta konszolidál az arany árfolyama, ami nem meglepő, hiszen az elmúlt évek óriási árfolyam-emelkedését a piacnak meg kell emésztenie. De mégis vajon meddig tarthat ez a konszolidáció? A túlvett állapotából már rég visszavett az arany, de a kurzus azóta sem volt képes semmilyen esemény hatására tartósan kimozdulni a mostani 1.600 dollár környéki holtpontjáról. Míg az unciánkénti 1.550 dollár sokak számára egy fair beszállási pont, addig 1.630 dollár magasságában már szemlátomást elfogynak a vevők.
A sárga nemesfém bizonyos értelemben egy Janus-arcú szerzet. Egyrészt kiválóan alkalmas (vész-)tartalék képzésére, hiszen kis helyen elfér, könnyen mozgatható, gyorsan pénzre, árura konvertálható, a világ minden pontján ismert és elismert, nem romlandó, sőt elpusztítani is szinte lehetetlen, és még az értékét is stabilan őrzi évszázadokon át. Másrészt az arany bizonyos időközönként pánikszerű hisztéria tárgya, és ilyenkor az árfolyam kiszámíthatatlan viselkedése miatt egyáltalán nem képes megfelelni egy biztonságos menedékkel szembeni jogos elvárásoknak. Márpedig az arany esetében alapvető követelmény a biztonság, aminek feltétele egy stabilan alakuló, se nem alul-, se nem túlértékelt árfolyam. Egy adott időpontban nehéz azonban megállapítani, hogy helyén való-e az éppen aktuális értékelés. A pánik természetes velejáróra a fundamentumoktól való irracionális eltávolodás, az ennek nyomán felerősödő volatilitás pedig elpusztítja a biztonságba vetett hitet. Ennek különösen akkor van jelentősége, amikor egy emelkedő árfolyam a csúcsra ér, majd azután törvényszerűen esni kezd, korrekcióba megy át.
Az arany értelmezhető úgy is, mint egy pénzügyi krízishelyzetekből fakadó vagyonvesztés elleni biztosítás, az aranyár pedig ennek a biztosításnak a díja. A biztosítási díj mindig bizonyos arányban van a biztosítandó káresemény bekövetkezésének valószínűségével. Míg azonban egy árterület közelében épült ház esetében az évtizedes árvízi statisztikák alapján becsülhető egy káresemény kialakulása, és ezért kalkulálható egy biztosítási tarifa, addig egy pénzügyi katasztrófának a megtakarításokra gyakorolt hatásai sokkal nehezebben számszerűsíthetők. Ebből fakadnak az arany értékelésének adott esetben jókora tévelygései.
Az aranyár megalapozottságának megítélésére számos módszer és elmélet létezik. Egy könnyen emészthető és logikus elemzőtechnika például a statisztikai alapokon nyugvó szóráselemzés, amelyet az 1860-as évek végén az angol Francis Galton dolgozott ki először. Ezzel a módszerrel egy véletlen változó szórása vizsgálható annak számtani középértéke körül, mégpedig az egyszeres és kétszeres szórástávolság figyelembe vételével.
E szerint az aranyár hosszútávú grafikonjába egy egyenes trendvonal húzható, amely az árfolyam emelkedésének átlagos meredekségét jelöli. Ez alatt és felett szaggatott vonalakkal az egyszeres és kétszeres szórástávolság szerepel. A grafikon y-tengelyét érdemes logaritmikus skálán megjeleníteni, mert így az árváltozás százalékos aránya jobban előtérbe kerül, mint a hagyományos lineáris skálázásnál.
Ezek után csak az kérdés, hogy a bikapiac ezúttal mikor és hol végződik? A spekulatív befektetők megkockáztathatják a bikapiac végső fázisának robbanásszerű felfutását kihasználni, bízva abban, hogy sikerül az optimális kiszállási ponton profitot realizálniuk. A biztonságot kereső konzervatív befektetőknek ezzel szemben a józan mértéktartás ajánlott. Ők akkor járnak jól, ha a sárga nemesfémet csak biztosításként használják egy pénzügyi katasztrófa esetére, és a megtakarításaik 10%-ánál tovább az aranynál nem merészkednek.
