Fed QE3 – miért nem fog működni?
Vegyük sorra tehát, mi fog történni, ha pénteken Jackson Hole-ban a Fed elnöke bejelenti a QE3 elnevezésű program elindítását, hivatkozva arra a bizonyos „stimulusra” amire az amerikai munkaerőpiacnak és fogyasztói társadalomnak szüksége van.
Először is a Fed kihirdeti az általa megvásárolni kívánt kötvények mennyiségét, és az aukciók ütemezését. Ezt követően ezekre jelentkeznek az ún. primary dealerek, akik között nem kisebb szereplők vannak, mint a Goldman Sachs, Morgan Stanley, Citigroup és még 17 hasonló nagybank.
A jegybank tehát frissen nyomtatott pénzt nyom így a bankrendszerbe, a bankárok és ügyfeleik pedig örülnek, hiszen a kötvénykereskedés igen jó dealnek minősül, amin szinte kockázatmentesen lehet profitra szert tenni, ezzel növelve az év végi bónuszkifizetés mértékét. Nem véletlen tehát, hogy a Wall Street megreformálására hozott Dodd-Franc törvény nem igen ér el eredményeket például a felső vezetés fizetésének nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban sem.
Persze mindez nem jelentene gondot, ha a pénzintézetek megduzzadt számlájáról a reálgazdaságba folyna a pénz, vagy mégis? Tegyük fel, ha a temérdek frissen nyomtatott zöldhasút, a Goldman vagy a J.P Morgan kieresztené hitelek formájában a lakosság illetve a vállalatok részére. De ezzel is van egy bökkenő.
Először is a lakosság nem igen akar újabb hiteleket, és lehet mégis csak igaza volt Ricardonak az 1800-as évek elején: „A fogyasztók és a termelők előretekintőek” – ami éppen azt jelenti amit a hatékony piacok elmélete. A kormányzat jövőbeni lépéseit a jelenre vetítik a gazdaság szereplői, márpedig az Államokban vagy adóemelés vagy komoly szociális megszorítás lesz jövő év novemberétől, ez az ára a költségvetési plafon megemelésének.
És a vállalatok? Itt éppen a túlélés a cél, a fix költségek minél alacsonyabb szintre való csökkentése, és minden nemű kockázat elkerülése. A beruházásokhoz pedig mint tudjuk hitelre, a hitel megszerzéséhez pedig reális működési/megtérülési tervre van szükség. Utóbbihoz pedig optimista makrogazdasági forgatókönyvek kellenek nem pedig lassuló GDP adatok.
Végezetül van még egy kis probléma a hitel vezérelte gazdasági növekedéssel, az inflációs áldozaton kívül is. Valaki csak szólna, hogy fiúk ezt így nem illik csinálni. Nem lehet állandóan hitelből, főleg külföldi hitelből gyarapodni. És az a valaki nem Nouriel Roubini, vagy egyéb józan gondolkodású közgazdász lesz. Azt a valakit Kínának hívják. Történetesen az egyik legnagyobb nyersanyag felhasználója a földnek, valamint az amerikai államkötvény állomány egyharmadának tulajdonosa. (Forrás: XTB Magyarország, Soós Róbert)
