Folytatódik Görögország agóniája
Görögország egyszerűen nem lesz képes visszafizetni adósságát a mentőcsomag feltételeinek megfelelő módon. Valamin változtatni kell. De minden olyan megoldás, amely akár csak egy kicsit is elfogadható Görögország európai hitelezőinek, nem javítana semmit sem az ország helyzetén.
A lejárati idő meghosszabbítása és a kamatok csökkentése csak annyiban lenne hatékony, amennyiben a lejárati idők oly mértékben kitolódnának, illetve a kamatok oly mértékben csökkennének, hogy ezzel gyakorlatilag megfeleznék, vagy még annál is jobban csökkentenék a görög tartozásokat. Ez a megoldás viszont tulajdonképpen Görögország nagy hitelezői, nem utolsó sorban az Európai Központi Bank (EKB) vállára helyeznék át a törlesztés terheit. Olyan nagyságrendben, ami ténylegesen segítene Görögországon még a pénzügyi krízis elején a bankok veszteségeinek eltussolására alkalmazott szabályozási trükkökkel sem lehetne semlegesíteni a görög fizetésképtelenségnek a német és francia bankok mérlegére gyakorolt hatását.
Ráadásul nem is egyedi görög problémáról van szó. Írország és Portugália is hasonló cipőben jár. A probléma újra és újra ugyanarra a megoldásra kanyarodik vissza: az eladósodott országok nehézségeit valamilyen módon az egész Európai Unión kell szétteríteni. Akár így, akár úgy, ha az eurót meg akarjuk menteni a német, francia, holland és finn adófizetőknek fel kell vállalnia ennek terhét. Ezt még senki nem fogalmazta meg világosabban, mint Morgan Kelly professzor az Irish Times hétvégi számában megjelent cikkében.
Kelly professzor egyike a katasztrofális ír gazdasági helyzet legpesszimistább kommentátorainak és a leginkább éleslátónak is bizonyult abban, hogy néven nevezze a problémákat. Szerinte Írország a gazdasági összeomlás felé halad. A kormány döntése a kereskedelmi bankok adósságának garantálására 250 milliárd eurós adóssággal terhelte meg az országot, ami 60 százalékkal haladja meg az éves GDP-t. Ekkora adósságot lehetetlen törleszteni és Írország előbb vagy utóbb, de mindenképpen fizetésképtelenné válik.
Az egyetlen kivezető út a professzor szerint, ha az ír kormány kihátrál garanciavállalásából. Ezzel gyakorlatilag az Európai Központi Bankra hárítaná át a problémát, mivel az EKB 160 milliárd euró hitelt nyújtott az ír bankoknak. Az EU erre minden bizonnyal elzárná a pénzcsapot, és ezzel azonnali és rendkívül fájdalmas költségvetési kiigazítást kényszerítene rá Írországra. Kelly professzor nem mondja ki nyíltan, de mondanivalójából egyértelműen kiviláglik, hogy Írország az euróövezetből való kilépéssel és valutájának azonnali leértékelésével jelentősen enyhíteni tudná a költségvetési kiigazítás "fájdalmait".
Ugyanez a forgatókönyv érvényes Görögországra és Portugáliára is. Vagy lenyomják az euróövezeti adófizetők torkán adósságtörlesztési terheik egy jelentős hányadát - akár államcsőddel, akár közös euróövezeti kötvények kibocsátásával, akár pedig közvetlen pénzügyi támogatással, vagy bármely más megoldással - vagy kilépnek az euróövezetből. A kérdés végső soron így vetődik fel: a német, francia, holland és finn adófizetők mennyit lesznek hajlandóak áldozni az euró megmentésére? És a gyors válasz előtt nem szabad eltekinteni attól sem, hogy minden Görögországnak, Írországnak és Portugáliának nyújtott nagyvonalú támogatást valószínűleg meg kell majd adni a spanyoloknak és az olaszoknak is. Akárhogy is, az euróövezet szétesését, mint lehetőséget, korai lenne még leírni. (MTI)
