Franciaországban folytatódott a gazdaság mélyrepülése 2014-ben
A kormány a munkáltatói szövetségekre hárította a felelősséget, amelyek a megajánlott 40 milliárd eurós adókedvezmények ellenére sem kötelezték el magukat új munkahelyek teremtésére. Emmanuel Macron gazdasági miniszter novemberben elismerte, hogy a nagyszabásúnak tervezett program kudarcot vallott. Francois Hollande 2012-es elnökké választása óta félmillióval növekedett az álláskeresők száma, s elemzők szerint a tendencia megfordulására 2016 előtt nem is lehet számítani.
Pedig az államfő a munkanélküliség csökkentését tűzte ki legfőbb céljául, s ígéretet tett: ha ez nem sikerül, nem indul a következő elnökválasztáson. Hollande, aki az alig 13 százalékos tetszési mutatóval már minden idők legnépszerűtlenebb köztársasági elnökének számít, elsősorban külföldi szerepvállalásaival próbált javítani tekintélyén, miután egyre ritkább belföldi megjelenéseit füttykoncerttel fogadják, s a kormányzó szocialisták baloldali szárnya is nyíltan vitatni kezdte a döntéseit.
Miután a márciusi önkormányzati választásokon a baloldal jelentős vereséget szenvedett, az államfő először csak a kormányfőt cserélte le: Jean-Marc Ayrault helyét a Szocialista Párt jobb oldalára sorolt volt belügyminiszter, Manuel Valls vette át. Augusztus végén azonban az összes olyan kormánytagot menesztette - köztük a népszerű Arnaud Montebourg gazdasági tárcavezetőt -, akik nyíltan bírálták a kormánynak a gazdaság rendbetételére meghirdetett szociálliberális irányváltását. Mindeközben a média az elnök volt élettársa, Valérie Trierweiler botránykönyvétől volt hangos.
A 12 nyelvre lefordított kötetben a politikai újságírónő, aki tíz évig élt együtt Hollande-dal, januári szakításuk részleteit is taglalta. Akkor leplezte le egy bulvárlap, hogy a köztársasági elnöknek két éve viszonya van Julie Gayet színésznővel. Tovább rontotta az elnök helyzetét, hogy korrupciós ügyek miatt négy bizalmi embere is távozásra kényszerült: legfőbb politikai tanácsadója, Aquilino Morelle áprilisban, az egyenlőségi ügyekért felelős Faouzi Lamdaoui pedig december elején mondott le. Thomas Thévenoud külkereskedelmi államtitkárról augusztusi kinevezését követően derült ki, hogy évek óta nem fizet adót, Kader Arif veteránügyi miniszternek pedig családja számára történt állítólagos előnyszerzései miatt novemberben gyűlt meg a baja az ügyészséggel.
Az is kiderült, hogy a kormányból áprilisban távozott Yamina Benguigui, frankofón ügyekért felelős tárcavezető az első politikus, akinek hamis vagyonbevallása miatt a közeljövőben bíróság elé kell állnia. A kormányzatnak néhány fontos ígéretét mindazonáltal sikerült megvalósítania: a parlament elfogadta az álláshalmozást kizáró törvényt (polgármester a jövőben nem lehet képviselő), valamint a legszegényebb 650 ezer család ezentúl mentesül az adófizetés alól. A franciák többségének támogatását élvezi a gazdaság beindítására összeállított reformprogram, amelyet december 10-én mutatott be a kormány. A parlament elé 2015. januárban kerülő csomag két legvitatottabb eleme (a vasárnapi nyitva tartás bővítése a jelenlegi ötről évi 12 napra és az egyes foglalkozási ágak liberalizálása) ellen azonban már az idén megkezdődtek a szakszervezeti tüntetések, amelyeket a baloldali képviselők egy része is támogat.
A kormánypárt népszerűtlensége mellett az ellenzéki konzervatívok belharcai is jelentős mértékben hozzájárultak az állandósult belpolitikai válsághoz. Pedig a felmérések szerint a 2017-es elnökválasztás második fordulójába a szocialista jelöltnek nem lesz nagy esélye bejutni, s a szélsőjobboldali Marine Le Pent a második fordulóban a jobboldal jelöltje könnyen legyőzheti. Noha a legnagyobb ellenzéki párt, a jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) november végén a két és fél év után visszatért Nicolas Sarkozy volt államfőt választotta meg új vezetőjének, az exelnök legfőbb ellenfelei saját táborában találhatók. Sarkozy a 2017-es elnökjelöltséget célozta meg, de ebben leginkább volt külügyminisztere, Alain Juppé, a jelenleg legnépszerűbb francia politikus és volt kormányfője, Francois Fillon próbálja megakadályozni. Mindketten indulnak 2016-ban a jobboldali előválasztáson.
Az idei év igazi győztese a szélsőjobboldali Nemzeti Front, amelynek beágyazottsága immár országossá vált: márciusban tíz városban adhatott polgármestert, áprilisban megnyerte az európai parlamenti választásokat, szeptemberben pedig, történetében először, két szenátort küldhetett a felsőházba. A legjelentősebb biztonságpolitikai gondot Franciaországban az okozta, hogy január óta a szíriai és iraki iszlamista csoportokba jelentkező fiatalok száma nyolcvan százalékkal emelkedett. A belügyminisztérium becslése szerint jelenleg négyszáz francia állampolgár vesz részt fegyveres harcokban, s több mint kétszázan kívánnak még csatlakozni hozzájuk. Eddig ötven francia halt meg a radikálisok oldalán, 120 dzsihadista hazatért, s további kétszázan jelezték, hogy visszatérnek. A hatóságok attól tartanak, hogy ők esetleg merényleteket terveznek végrehajtani Európában. Annak ellenére, hogy a novemberben megszigorított terrorellenes törvény értelmében a dzsihádra készülő fiatalok útlevele bevonható, a rendőrségnek nem sikerül visszatartania őket. A hatóságok viszont azt állítják: a szisztematikus őrizetbe vételeknek köszönhetően a visszatértek ellenőrzése hatékonyabbá vált.
