Gyengülő hátszélben is jól teljesíthet idén az eurózóna

Az eurózóna gazdaságát 2015-ben három alapvető tényező és egy negyedik körülmény támogatta. A három támasz az alacsony olajárak miatti növekvő vásárlóerő és javuló vállalati eredmények, az euró leértékelődése, valamint az Európai Központi Bank (EKB) likviditást erősítő kötvényvásárlási programja (QE). Negyedikként társul hozzájuk a fiskális politikák fenntarthatóvá válása, ami lehetővé teszi, hogy a költségvetések semlegesek vagy enyhén támogatók legyenek. Ezek a hatások 2016-ban is támogatják az európai gazdaságokat, bár kétségtelenül gyengülő mértékben.

A Pioneer számításai azt mutatják, hogy az olajárak bezuhanását követő évben, azaz 2015-ben az energiahordozók árcsökkenése 0,4 százalékkal növelte az európai GDP-t, s a hatás ebben évben várhatóan 0,2 százalékra mérséklődik. Az euró gyengülése tavaly 0,2-0,3 százalékot adott hozzá a növekedéshez, ebből is marad még nem egészen 0,1 százaléknyi 2016-ra, amihez hozzájön a kevésbé megszorító fiskális politikákból származó 0,1-0,2 százalék.

Nehezebb beárazni a QE gazdasági hasznosságát, de eredménye tetten érhető a hitelkondíciókban, a nem pénzügyi szféra hitelköltségeiben, valamint a bankok hitelezési kedvét és az üzleti klímát számszerűsítő egyéb felmérésekben.

Az eurózóna gazdasága ezekkel a kedvező addicionális hatásokkal a Nemzetközi Valutaalap (IMF) becslése szerint várhatóan 1,7 százalékos növekedést ért el 2015-ben. Nagy kérdés, sikerül-e az eurózónának a ciklikus hatásokat úgy meglovagolnia, hogy strukturálisan megalapozottabb növekedési pályára álljon? Ahhoz, hogy a térség megközelítse a potenciális GDP-növekedés szintjét, rendelkezésre kell hogy álljon a szükséges tőke a beruházások és a termelékenység növekedéséhez. Ez utóbbit tekintve Európa nem áll valami jól.

A Total Factor Productivity (TFP), vagyis teljes tényezőhatékonysági mutató, a termelési hatékonyságnak azt a részét mutatja meg, amelyet nem a könnyen megfogható inputok – mint a tőke és a munka – magyaráznak, hanem például az infrastruktúra, a technológia, a tudás stb. A mutató növekedési üteme az utóbbi tíz évben a nagy európai gazdaságokban számottevően alacsonyabb volt, mint az Egyesült Államokban.

A TFP Európában a nemzetgazdaságok szintjén és az eurózóna szintjén is javítható. Utóbbi esetében tudjuk is, mit lehetne tenni: egyszerűen készpénzre kellene végre váltani a monetáris unió előnyeit. Az ide vezető út széles körben ismert, a végrehajtandó lépések világosak, az eredmények mégis szerények – jelzik a Pioneer szakértői. Az országspecifikus lépésekkel más a helyzet. Egyre fontosabb, hogy a növekedési törekvéseket megfelelő strukturális reformok mentén hajtsák végre, hiszen ez a költségvetési pozíciók nagyobb rugalmasságát eredményezi.

A versenyképesség növekedésére irányuló reformokról jó képet ad a Világbank „Doing Business” elemzése, amely a különböző erőforrásokhoz való hozzáférés nehézségeit és költségeit veszi figyelembe a cégalapítástól kezdve. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy az európai gazdaságok határozott előrelépést értek el a területen, hiszen lemaradásuk fokozatosan csökkent az élenjáró Németországhoz képest.

A másik jól használható indikátor a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) „Going for Growth” jelentése, amely azoknak az erőfeszítéseknek a jövőbeli hatását vizsgálja, amelyeket az egyes országok a potenciális GDP növelése érdekében hoznak. Az OECD jelentése szerint a termékpiaci szabályozás javulása nem teljesen egyértelmű, de például Olaszország és Franciaország esetében az utóbbi évek intézkedéseinek növekedésre gyakorolt várható pozitív hatása szignifikánsnak mondható.

A már végrehajtott strukturális reformoknak a Pioneer Investments makroelemzői szerint idén látható hozadéka lesz az európai növekedési indexekben. 2016-ra 1,9 százalék, 2017-re pedig 1,8 százalék körüli növekedést prognosztizálnak, annak ellenére, hogy a 2015-ben erős támaszt adó ciklikus tényezők hatása idén már jóval kisebb lesz. A folyamatot az EKB hosszabb távon is laza és lazító monetáris politikája támogatja.

A központi bank decemberi ülésén született döntések ugyan nem teljesítették a piac előzetes várakozásait, annyit azonban világosan megmutattak, hogy az EKB továbbra is lazító üzemmódban marad, és valószínűleg megpróbálja majd ellensúlyozni a nem várt gazdasági nehézségeket, csakúgy, mint az olcsó nyersanyagok miatt kialakuló alacsony inflációt. 2015 folyamán a növekedés motorját – szemben az év eleji várakozásokkal – sokkal inkább az egyes országok jelentették, ami jól megalapozza a jelenlegi ciklust.

A feltörekvő országokban bekövetkező, vártnál nagyobb visszaesés ugyanakkor deflációs nyomást gyakorolhat Európára is, és a geopolitikai kockázatok, valamint a nemzetközi terrorizmus feltámadása is jelentős veszélyeket hordoz. Mindezeken felül meg kell említeni az Európát belülről feszítő politikai kockázatokat is, hiszen egy erős, egységes Európa felé vezető úton komoly akadályt jelenthet a több országban előretörő populista pártoktól származó széthúzás, vagy akár a brit uniós tagságról szóló népszavazás is.