Harakiri? – avagy az őrült japán mennyiségi lazítás veszélyei
A harakiriről
"A műveletet szabályszerűen a következő módon kell végrehajtani: a rövid szamurájkardot a has bal oldalán bedöfve jobb oldalig húzódó metszést végeztek, majd a pengét felfelé fordítva továbbhúzták. Példamutatóan járt el az, aki ezután még a mellkas alatt bedöfve az első vágást keresztező metszést is végzett lefelé, majd végül elvágta a saját torkát." - definiálhatnánk a harakiri (vagy a Japánban inkább használatos szeppuku) pontos elvégzésének módját.
Itt a Japán gazdasági harakiri?
A tavaly év végétől regnáló új japán kormány a költségvetési kiadások visszafogásával és agresszív monetáris politikával akarja előteremteni az ország egekbe szökő államadósságának fedezéséhez szükséges összegeket, véget vetni a szigetországban több mint egy évtizede uralkodó deflációnak, s lendíteni a gyakorlatilag két évtizede stagnáló gazdaságon. E kormányzati törekvéseket a Bank of Japan március 20-án hivatalba lépett új kormányzója, Haruhiko Kuroda azzal az indoklással támogatta, hogy Japán államadóssága kezelhetetlen szintre nőtt, az több mint a duplája a Felkelő Nap országának 6 ezermilliárd dolláros GDP-jénél.
A japán államadósság finanszírozásához sokáig elegendőek voltak a belföldi megtakarítások. Többek között azon szigetországi sajátosságnak köszönhetően, miszerint a japán cégek külföldön elért nyereségeiket rendszeresen hazautalták. Ám mára a költségvetési túlköltekezés akkora mértékű lett, hogy emiatt a folyó fizetési mérleg hiánya is elszaladt – előidézve ezáltal a szakirodalomban ikerdeficitnek nevezett jelenséget –, s azok finanszírozásához már nem elegendőek a belföldi források. Mivel pedig a külföldi befektetők sem mutatnak hajlandóságot a szükséges többletforrások nyújtására, a Bank of Japan-nek kell államkötvényeket vásárolnia.
Ezt a jegybank a 2010 októbere óta működő programja keretében meg is teszi. Eszerint olyan állampapírokat vásárolhat, havonta legfeljebb 2 ezermilliárd jen értékben, amelyek lejáratáig legfeljebb 3 év van hátra. Bár ennél hosszabb lejáratú állampapírokat is vehet, de csak a szokásos nyílt piaci műveletei keretében, az eszközvásárlási programtól elkülönülten. E program révén sem jutott azonban eddig elegendő forráshoz a japán állam, ezért a 2012 decemberében beiktatott új miniszterelnök, Abe Sinzo radikálisabb jegybanki állampapír-vásárlást sürgetett. Ám erre az akkori jegybankelnök, Masaaki Shirakawa nem volt hajlandó, így Sinzónak meg kellett várnia, amíg az ő jelöltje, Haruhiko Kuroda került a jegybankelnöki székbe, ráadásul a kormányzó-helyettesi posztokra is a kabinet elképzeléseit helyeslők kerültek.
A teljes cikk a Conclude oldalán olvasható.
